Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Bélteky Lajos: Beszámoló "A szocialista falu és a mezőgazdasági települések vízellátása" című ankétról

BESZÁMOLÓ „A SZOCIALISTA FALU ÉS MEZŐGAZDASÁGI TELEPÜLÉSEK VÍZELLÁTÁSA" C. ANKÉTRÓL A törpe vízmű elnevezésének és fogalmi meghatározásának 10 éves jubileuma alkalmat adott arra, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság, amely elsőnek karolta fel 10 évvel ezelőtt a magyar falu korszerű vízellátásának megvalósítására az egyik vitaülésén elhangzott javaslatot és a Magyar Agrártudományi Egyesület 1963. május 20-án közösen rendezett ankéton mutassa be, hogyan fejlődött a falusi ivóvízellátás az elmúlt 10 év alatt, továbbá megvitassa, hogyan lehetne a fejlődés ütemét gyorsítani, figyelembe véve azt az óriási átalakulást, mely főképpen a szocialista mezőgazdaság megszervezése következtében a falu életében és fejlődésében, a település-szerkezetben és az egész település-hálózatban ebben az időszakban végbement és jelenleg is folyamatban van. Illés György főosztályvezető (OVF) a falusi településeink vízellátásának jelenlegi helyzetét ismertette s ennek során kitért a korszerű műszaki megoldások s az ezt szolgáló vízföldtani kutatás, kútfúrási és kútkiképzési technológia fejlesztésével elért jelentős eredmények ismertetésére, melyek megteremtették a következő évek legsürgősebb feladatai megoldásának gyakorlati alapjait. Rámutatott arra, hogy a falusi települések szerkezetében s a beépítés módjában alapvető változásnak kell történnie annak érdekében, hogy az egy fő ellátását szolgáló vezeték hosszát le lehessen csökkenteni az országos átlagra. Le kell határolni azokat a külső, laza beépítésű övezeteket, amelyek 20—25 év távlatában sem jöhetnek szóba közművesítésre. Szerinte a fejlődés iránya a községek jelenlegi számának csökkentése, a tanyavilág felszámolása és korszerű kistelepülések, mezőgazdasági központok kialakítása. A pénzügyi fedezetet elsősorban vízgazdálkodási társulatok alakításával, az érdekeltek anyagi hozzájárulásával, egyéb helyi erőforrások igénybevételével és részben állami támogatással lehet majd biztosítani. A törpe vízművek építése terén a műszaki fejlesztésnek a kisebb teljesítményű, egyszerűen kezelhető, üzembiztos vastalanító és mangántalanító berendezések kialakítására s a vízmű egyéb műtárgyainak az előkészített elemek széleskörű alkalmazására és olcsó kivitelezésére kell irányulnia. A Gazdasági Bizottság határozata értelmében még 1963-ban elkészülnek a megyék falusi vízellátásának egységes távlati tervei, melyek majd a népgazdasági tervek szerves részévé válnak és így összhangba hozhatók az anyagi, műszaki erőforrásainkkal. A mezőgazdasági, üzemi telephelyek vízellátásának mezőgazdasági vonatkozásait az anyagot összeállító Schmidt János (FM) helyett Kamocsa Sándor (FM) ismertette. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében az utóbbi években bekövetkezett gyorsütemű fejlődés elsősorban a telepítéstervezési szempontok megváltoztatását vonta maga után. A nagyüzemi gazdaságok szakosított állattartó telepein nagymértékben megnövekedett a vízszükséglet, annyira, hogy sok helyen már eléri a napi 100 m

3-t. A majorok helyének kijelölésénél fő szempont, hogy azokat az ott dolgozók lakóhelyének közelében kell kijelölni, a meglévő majorok közül pedig azokat kell fejleszteni, amelyek a lakóterülethez közel vannak. Ezek a körülmények elősegítik és kedvezően befolyásolják a mezőgazdasági létesítmény és a falu vízellátásának közös vízművel való megvalósítását. Nehézségek ott merülnek fel, ahol egy olyan majort kell vízzel ellátni, amelynek távlati fejlesztési iránya és nagyságrendje ma még nem határozható meg pontosan, de a majort már most el kell látni vízzel. Ilyen helyeken könnyen áttelepíthető műszaki berendezéseket kell alkalmazni. Nagyon fontos, hogy az állatitatáshoz megfelelő minőségű és hőmérsékletű vizet használjanak. A tapasztalat szerint az elégtelen és nem megfelelő minőségű vízzel való itatás az állatok emésztését lassítja, a tehenek tejhozamát kedvezőtlenül befolyásolja. A mezőgazdasági állattartó telepek vízellátását illetőleg nincsen még megnyugtatóan meghatározva a különböző állatfajok és korcsoportok vízszükséglete s nincs tisztázva a tartalék tározótér kérdése sem. Kell-e víztorony, vagy pedig megfelel az olcsóbb hidroforos berendezés. Nincsenek rendezve közös vízmű létesítése esetére a pénzügyi kérdések, továbbá a műszaki és egyéb feltételek irányelvei sem. Ezeket az OVF-nak és az ÉM-nak együttesen kell elkészítenie az FM bevonásával. A szocialista mezőgazdasági létesítmények vízellátásával kapcsolatban még annyi a megoldatlan kérdés, hogy azoknak letárgyalásához egy egész napos ankét is kevés volna. Bélteky Lajos főmérnök (OFF) a víznyerés és vízgazdálkodási szempontokat ismertette a falusi és mezőgazdasági települések vízellátásával kapcsolatban. Népgazdaságunk 10 éves fejlődése és struktúrájának átalakulása 1963-ra olyan helyzetet teremtett, hogy nemcsak a falusi településeknél, hanem a szocialista mezőgazdaság korszerű létesítményeinél koncentráltan jelentkező vízszükséglet gazdaságos kielégítését kell a legsürgősebben megoldani. Ebből a szempontból elsősorban azok a földtani képződmények jöhetnek szóba, melyek nagy természetes vízkészletet tárolnak s abból nagy mennyiséget lehet az időegység alatt tartósan kitermelni, vagyis a víztartó a szükségletnek megfelelő természetes vízutánpótlással rendelkezzék. A vízkutatás célja lesz a közeljövőben olyan típusú víztartó képződmények feltárása, melyek olyan jelentős kitermelhető vízkészletet tárolnak, hogy nagyobb fogyasztó objektumok vízellátásának biztosítására is alkalmasak. Az ilyenfajta előfordulást akkor is gazdaságosan fel lehet használni, ha az nem a település alatt, hanem attól távolabb helyezkedik el. A falusi településeknél, ahol a község területén, vagy annak közelében megfelelő földalatti víztartóképződmény található, a vízellátást gazdaságosan törpe vízművel lehet megoldani, főleg ha a víz minőségi szempontból kezelésre szorul, azonkívül ott, ahol csak 500 m-nél nagyobb mélységben települtek megfelelő tározóképességű víztartó képződmények. Az utóbbi helyeken a költséges nagy mélységű kutak teljes teljesítőképességének kihasználása teszi gazdaságossá a központi vízellátást. A mezőgazdasági létesítmények vízellátását pedig központi vízmű nélkül lehetetlen biztosítani. Dr. Papp Szilárd osztályvezető (OKI) vízegészségügy és vízkezelés című előadásában közegészségügyi szempontból ismertette a falusi vízellátás jelenlegi állapotát. Az ásott talajvízkutak kb. 80 %-a szennyezett vizet szolgáltat részint a talaj szennyezettsége, részint a helytelen kútkiképzés következtében. Gyakran a kutak elhelyezése sem megfelelő, mert túlságosan közel vannak a trágyadombhoz, pöcegödörhöz, ólakhoz. Az új települések helyének kijelölésénél a mezőgazdasági és egyéb szempontokat össze kell egyeztetni az egészségügyi követelményekkel. Be kell tartani az előírt védőtávolságokat. A központi vízellátás kútja körül védőövezetet kell kialakítani. Elrettentő példákat hoz fel, ahol ezekre nem voltak tekintettel. A fúrt kutaknál a vasasság elleni védekezés jelent külön nehézséget. Egészségügyi szempontból is a központi vízellátás az előnyös, mert ott a víz bármilyen kezelése sokkal tökéletesebben keresztülvihető, mint a közkutak esetén. Ezután az ún. kis vastalanító-berendezéseket ismertette az előadó, majd a felszíni víztisztítókat.