Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Ihring Dénes: Beszédes József - Dr. Erdélyi Mihály: Bogdánfy Ödön születésének 100. évfordulója

BESZÉDES JÓZSEF (1787-1852) Beszédes József Mikoviny Sámuel és Balla Antal után időrendben harmadik nagy vízimérnökünk. A XVIII. század végén született, mérnöki munkássága már a XIX. század első felébe, a nagy reformkorba esett, amikor úttörője, első apostola volt annak a „területfoglaló", mocsárvilágot leküzdő, termékeny rónaságot teremtő, gazdasági vérkeringést biztosító vízimérnöki munkának, mely ma, a XX. század vége felé is, népünk életének megalapozója és fenntartója. Ennek a munkának mestere volt írásban is és a tettek mezején is. Mint kortársai megállapították, a szerencsétlen idők hullámzása hálátlanul csapott össze fölötte, de élete végéig dolgozott és fáradozott, mondhatni, a csatatéren halt meg. 1787 február 13-án született Magyar Kanizsán, Bács megyében. Apja Beszédes Mátyás. Mint ő maga mondja önéletrajzában, „szántó-vető szegény parasztember", de „természeti belátó esze, közéleti gyakorlata, kiváltképp pedig az igazságot szomjúhozó és a közjót forrón szerető lelkéért tizenegy évig jóltevő bírája volt városának". Beszédes, a hét fiútestvér közül az egyik, akadályokkal kezdte meg tanulását. Tizenhároméves korában került Szegedre, a „normális iskolába", ahol kitűnő tanuló, első eminens volt és tehetségével magára vonta tanárai figyelmét. 1804-ben Temesvárra, afiúgimnáziumba került, 1805ben pedig anyja óhaját teljesítve kispap és Egerbe küldik a papneveldébe. Egyéniségének jellemzéséhez tartoznak azok a szavak, melyeket erről az időről önéletrajzában írt, „a papi állapot természeti és törvényes szabadságom elleni némely korlátával ki nem békülhettem." Ezért 1806 októberében elbocsátását kérve, mint kóbor diák Pestre megy, ahol az Egyetemre akart járni. Itt, hogy megélhessen, tanított és ő maga is tanítva tanult franciául, angolul. Megtanulta a filozófiát és a mérnöki tudományokat. 1810-ben, egyetemi szigorlata után, kezdődött meg mérnöki munkája az akkor alakult Sárvízi Társulatnál. Ettől az időtől kezdve a magyar vadvizek elleni küzdelem, a vizek rendezése, a víziközlekedés javítása és legfelsőbb szintre emelése — aminek bizonyítéka a Graztól Kolozsvárig menő hajózó csatorna terve — volt életének és munkásságának betöltője. A Sárvízi Társulattól rövidesen megvált és a Dunántúlt uraló Eszterházi uradalom mérnöke lett. Munkaterülete a Sárvíz, Sió és Kapós vízvidéke volt. 1817-ben ismét visszakerült a Társulathoz, most már mint igazgató-főmérnök, ahol a szabályozás új tervével és annak végrehajtásával tekintélyes nevet vívott ki munkájának és önmagának. Eletének munkái Tolna és Baranya megyében a dunai töltések, a Kapós, Sió és Balaton szabályozása, a siói vízimalmok és zugók építése, a Feketevíz és az Ipoly szabályozása, a Fehér és Fekete Körös szabályozása és mocsárvilágának eltüntetése, a fehérkörösi Nádor malomcsatorna és az ehhez tartozó nagy vízosztó építése voltak. Hivatalon kívül elkészítette a Fertő tó és a hansági mocsarak lecsapolásának és a Rába szabályozásának tervét. Vízimunkálatain kívül a linz-budweisi lóvasút, a pest-bécsi vasút építése voltak munkái és utóbbit mint főigazgató 1848-ig vezette. A Kolozsvártól Grázig tartó csatorna terve nem valósult meg, a dunai Vaskapu-szabályozásra ő hívta fel a figyelmet, bár ebben a kérdésben Széchenyinek adott véleménye erős vitára adott alkalmat. Szakirodalmi munkássága feltűnést keltett. Ahány dolgozat, annyi eszme és törekvés a Sárvízről, a Duna világkereskedelmi hivatásáról, a vízszabályozásoknak a földművelésben való jelentőségéről, a Duna szabályozásáról, a magyar folyók hajózhatóságáról stb. 1851-ben a Duna szabályozási munkáinál találjuk. Ez volt utolsó munkája, mert az egykorúak feljegyzése szerint a paksi töltésen meghűlt, megbetegedett és 1852 február 29-én meghalt. Sírja Dunaföldváron van. Beszédes egyes gondolatait, munkájának egyes részleteit kortársai vitatták. Az idő azóta a vízitechnikában nagy változásokat, tisztázottabb eszméket teremtett, de Beszédes úttörő volt és érdemeire, mindenekfelett álló magyarságára és vízimérnöki alkotásaira az utókornak mindenkor emlékeznie kell. Ihrig Dénes BOGDÁNFY ÖDÖN SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJA A Magyar Hidrológiai Társaság 1963 október 24-én tartotta ünnepi ülését Bogdánfy Ödön születésének 100. évfordulója alkalmából. Az ülésen dr. Vitális Sándor elnök megemlékezése után dr. Lászlóffy Woldemár, majd Bogdánfy-emlékérmes tagtársaink (dr. Szesztay Károly, dr. Páter János, dr. Rónai András és dr. Csajághy Gábor) tartottak előadást. (Az elnöki megemlékezést és a Bogdánfy Ödön emlékéremmel kitüntetett tagtársaink tanulmányait a Hidrológiai Közlöny 1963. évi 5. száma, dr. Lászlóffy Woldemár előadását a Hidrológiai Tájékoztató 1963 decemberi száma tartalmazza. Szerk.) Bogdánfy Ödön, a híres vízimérnök és természettudós kezdeményezésére alakult meg 1917 június 16-án a Magyarhoni Földtani Társulatban a Hidrológiai Szakosztály, mely 1949-ben önálló társulattá alakult. Bogdánfy a Szakosztály feladatát a Földtani Közlöny 1918. évi kötetének mellékleteként megjelent Hidrológiai Közlemények I. kötet I. füzetében közölt értekezésében jelölte meg. Ezek az elvek máig teljességgel igazolódtak, s nagy részük van abban, hogy a kis Szakosztályból virágzó önálló tudományos Társaság lett. Ez a fejlődés gyorsabb lett volna, kevesebb bukdácsolás és visszaesés történt volna az elmúlt évtizedekben, ha Bogdánfyt, a haladó szellemű tudóst 1920-ban tartós visszavonulásra nem kényszerítik. Bogdánfy-t félre lehetett tenni, de szelleme távollétében is hatott, az évtizedek múlásával egyre erősebben, annak arányában, ahogy a komplex tudományos