Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Dr. Vendl Anna: A hazai rétegforrások főbb típusai

tartalmazó felső rész. Gönc környékén Is több forrás ered a piroxénandezitből, pl. a Gergelyhegy "Borskút" nevű forrása, valamint a Farkashegy és Borshegy közti lejtő forrásai. A regéci Várhegy É-i lejtőjén fakadó "Halastóforrás" biotit-amfibólandezitből fakad. Külön típust jelentenek a hegycsúcsforrások. Ezek a magasabb hegyek felső területein alakultak ki (31). A magasabb hegységekben a hegycsúcsok közelében az aránylag bővebb csapadékos és a napsütéses időszakok váltakozása következtében a mállási folyamatok igen erősen hatnak. Itt főleg a fagy erősebb és gyakoribb befolyására, a felszínen lévő kőzetek erősen megrepedeznek (12) s a repedések következtében előállt kisebb-nagyobb kőzettömbök s apróbb törmelékdarabkák borítják a hegy lejtőjét. Az alantabb lévő kőzet rendszerint valamivel kevésbé repedezett, s ezért kevésbé áteresztő. A magasabb hegytetők bőséges csapadékvize beszivárog az egyébként rendszerint tömött kőzet repedéseibe, s addig hatol lefelé, míg a kőzet vízzáró vagy nehezebben áteresztő — tehát nem erősen repedezett — részeibe jut, s ott összegyűl, illetőleg egy vagy több hasadék a felszínre vezeti. Az ilyen sze íetű források is lényegileg rétegforrások, mert a víz a kőzet valamelyik átnemeresztő lapján — akárcsak valamely réteglapon — jut ki a felszínre (37). Magasabb hegyeink felső területein az ilyen források nem ritkák. Ilyenek pl. a börzsönyi Nagyhideghegy K-i és ÉK-i oldalán 700—800 m magasan fakadó források. A Nagyhideghegy főtömege konglomerátumos piroxénandezittufa. Efölött a hegytetőn elég erősen repedezett piroxén-amfibolandezit települ (10. ábra). Ilyenek a Csóvá10. ábra. A Nagyhideghegy-Rózsahegy vázlatos földtani szelvénye (Pantó Gábor után) I. biotitamfibóldácit, 2. biotitamfibólandezit, 3. agglomerátumos amfibólandezittufa, 4. amftbólpiroxénandezit, 5. agglomerátumos piroxénandezittufa, 6. amfibólandezit, F. források. nyos és a Magosfa közti források, pl. a Rózsaforrás (870 m), amely Papp F. szerint az apróbb szemcséjű, breccsiás andezittufából fakad. (12). Külön típusok a suvadásos források. Ezeket jellemzi, hogy vizüket nagy, esetleg több km

2 kiterjedésű lesuvadt kőzetekből nyerik, esetleg más kőzetekben lévő vízzel együtt. Ilyen források ismeretesek a Cserhátban Bercel mellett a Jákotpuszta felett. Ezen a területen a felsőoligocén agyagos homok fölött helvéti homok és kavics suvadt le. Ezekből a lesuvadt helvéti kőzetekből, s a felettük lévő kevés tortonai andezitből származik a források vize, amely a felsőoligocén rétegeken folyik ki. Noszky J. szerint még ilyen források vannak a berceli Nagyhegy nyugati oldalán és a Szandahegy északi oldalán is (14). A Budai hegység kisebb suvadásaiból is — különösen tavasszal — fakadnak források időnként. Nem tartoznak a suvadásos források közé azok a kisebb források, amelyek a suvadás fejénél jelentkeztek. Ezek közönséges rétegforrások, amelyek az agyagos kőzeten kicsurgó vízből táplálkoznak (II. ábra). Ezek többnyire csak időszakos források. Vizük sokszor a suvadás nyelvének végén újból előtűnik. Ezek a források sem suvadásos források. 11. ábra. A suvadás fejénél kialakult rétegforrás I. agyag, 2. lösz, F. forrás, F, az F-ből táplálkozó a suvadás nyelvénél kifolyó forrás. Sem F, sem F

t nem suvadásos forrás. A felsőoligocén rétegei az előzőekben, mint vízzárók voltak említve. Sok helyen azonban a felsőoligocén homokos közbetelepüléseiből források fakadnak. Igy pl. Bercel határában a "Források" nevű dűlőben, a Gólyapatak jobb oldalán, továbbá ugyanott az állami gazdaság (Jakubovicsféle tanya) mellett (30 l/p hozammal). Bércéitől D-re az ún. Várkút is bővizű forrás (27). A Mátrában a Mátraverebély állomástól DK-re 1300 m-re fakadó Csurgó-forrás, a Bodony melletti több forrás is ebből a rétegcsoportból nyeri vizét. A vízzáró kőzet mindenütt a homokos rétegek alatt települő agyagos felsőoligocén rétegcsoport (9). Diósjenő mellett, a Jepői-tó NY-i és D-i oldalán fakadó források az agyagos katti rétegeken buggyannak ki a felül lévő homokos rétegekből (16). Középsőoligocén képződményeink általában agyagos kifejlődésűek. Belőlük csak ott fakadnak gyenge, gyakran csak időszakos források, ahol homokos közbetelepüléseket tartalmaznak. Mint vízzáró kőzetek azonban sok helyen fontosak. Pl. a budai területen több forrás fakad az agyag fölött nyugvó törmelékes kőzetekből. Ilyen a Katalinforrás a Csúcshegy É-i lejtőjén, a Tündérhegyi árokban lévő forrás, a Jablonkai út melletti Antal-forrás stb. Ezek vize a "kiscelli" agyagon települő löszből fakad (3). A felsőeocén főleg márgás kőzetei (budai márga) általában vízzárók. Ott azonban, ahol összetöredezettek, vagy a felső részükben fellazultak, gyakran tartalmaznak annyi vizet, hogy forrás fakad belőlük. Pl. a budai Béla Király kútja forrásának vize a budai márgából ered, a Disznófő forrás a szétzúzott és fellazult felül lévő márgából fakad az üde márga fölött: a vízgyűjtő nemcsak márga, hanem a fölötte lévő lösz is. Az Ágnes-forrás is, — az Orbán-téri is — budai márga forrásai. Néhol a márga csak mint vízzáró szerepel, pl. ilyen az Ibolya-forrás a budai Alkonyúton, melynek vize márgán települő lösz aljából fakad (3)Csallány S. szerint a budai Józsefhegy keleti lejtőjén az Apostolok-útja alatt fakadó három forrás szerkezete a következő: a löszön és az édesvízi mészkövön át beszivárgó víz a budai márgában teknőszerűen bemtl/edt üledék határán jelenik meg a forrásokban. Ezek Csallány szerint átbukó jellegűek. A budai márgán települő édesvízi mészkő aljából fakad a Hunyadi János-forrás (a budai Halászbástyához vezető lépcső mellett) és a Kristály-forrás (a budai Hunfalvy u. udvarán) (3). Aránylag ritkább típust, a duzzasztott források típusát tárják elénk azok a források, amelyek Pilisszentkereszt határában a Hármasforrás völgye jobb oldalán fakadnak, itt a Vaskapu hegy DK-i lejtőjén az alsóoligocén "hárshegyi" homokkő a vízgyűjtő. Ezen középsőoligocén "kiscelli" agyag települ. Az agyag a vízduzzasztó. A homokkő és az agyag határán lép felszínre a források vize. (12. ábra) (39). Balatonalmádinál a Kisberényi-útnál az alsószeizi kőzetből mintegy 175 m A. f. magasságban a hegytetőn fakadnak források. A Balatonalmádinál lévő ún. Remete-kút forrásai is ebből a rétegcsoportból fakadnak; maga a Remete-kút forrás (II C°) 170 m magasan fakad. A se 3 Atagyfi/c/eghegtJ /rí » 900 4» 51