Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Molnár László: Levegőbefúvásos jégolvasztás a Tiszán

Vízmélység L eRjzöm m 1 2 T 3 4 5 6 7 8 9 10 0 , -0.20° -Q2C\-Q2C° -0.2 C -0.1 C -0.1 C -0.2 C -0.2 C° -0.2 C 2 +WC WC-0.0C 'WC '0.8 C WC WC WC '-0.1 c 4 to. oc° íq ockoc -0.0 C '0.5 C WC WC WC 6 WC •-o.ocmcfo.or •0.5 C 8 ±Ü0C° WC WC WC •05C 9.5 0.5 C 10 •27 WC Jégrarfogróg 35 35 29 •27 * 70' 33 22 27 * Az öuielorlódott jeget az 5 léknél nem lehetett ollömi : A GléKnél a jég űsszetor/ódnt' I. táblázat. A Tisza vizének hőmérséklete az I. ábrán feltüntetett lékeknél időn keresztül zárva volt. Felmerült az a gondolat, hogy a 20 km-rel feljebb kialakult nagyfalui jégtorlasz (l.kép) I. kép. 1963 januárjában a Tiszán képződött jégtorlasz tiszanagyfaiui szakasza hűtőhatással van a rajta keresztül áramló vízre, amely ennek következtében hül le fenékig 0 C°-ra. Ezért egy kontrollmérést végeztünk a torlasz felett a Bodrogon, a torkolattól kb. 3 km-re. A víz hőmérsékletét a 8,3 m mélyen elért fenék közelében is 0°-nak találtuk. Ez a tény megdöntötte a jégtorlasz hűtőhatásáról alkotott véleményt. További ellenőrző mérést végeztünk az erőmű építése után elgátolt holt Tiszán. A víz a 2. táblázatban megadott hőmérsékletek szerint rétegződött. A mérést a holt ág felvízi oldalán a torkolattól kb. (200 m-re végeztük. A vízhőmérsékletről nyert számadataink alapján megfánlé/yjég m Vizhőméné/üet c° 0 -0.2 1 + 0.5 2 + 0,8 3 + 1.3 * id 5 + 17 6 + 3.9 7 S5 11,,0 9 X <5s döntöttnek kell venni azt a feltevést, hogy a lassan folyó vizek alsóbb rétegeinek hőmérséklete meghaladja a 0° C-ot. Az adatok értékelhetőségéhez hozzátartozik az a körülmény, hogy észleléseinket február 6—23 között végeztük, amikor a levegő hőmérséklete állandóan fagypont alatt volt, nagyobbrészt —5 C° és —10 C° között. A nyert vízhőmérséklet-adatok ellenére is megkezdtük a sűrített levegő befúvásos jégolvasztási kísérleteinket, arra számítva, hogy a felfelé áramló víz fizikai oldás révén fogja vékonyítani, illetve feloldani a jégtakarót. A kísérletet többféle furatú és furattávolságú csővel szándékoztunk megismételni. A befúvást a legnagyobb teljesítménnyel kezdtük: a fenékre süllyesztett 10 m hosszú vascsövön 3 mm átmérőjű furatokat készítettünk I méterenként. A parton üzembehelyezett kompresszor gumicsövön nyomta a levegőt a perforált csőbe. A kétféle cső találkozási helyén a vízfelszín felett I m-rel a préslevegő nyomása 2,5—3,0 att. között volt. A levegőbefúvást a kísérlet első napján 8,5 óra, a következő napon 10,5 óra hosszan végeztük. A jégréteg vékonyodását többszöri mérés ellenére sem lehetett észlelni. A vízbe nyomott levegő a cső behelyezésére vágott léken és a jégkéreg hajszálrepedésein keresztül keresett magának utat. Utalunk itt a Civil Engienering 1957 márciusi számában megjelent ismertetésre, amely szerint egy Svédországban felszerelt hasonló (de viszonylag kisebb teljesítményű!) berendezés már 20 órai üzemeltetés után teljesen átolvasztotta a 60 cm vastag jeget. Kísérletünket más furatú és furatosztású csővel megismételni nem látszott eredményesnek, hiszen az alkalmazott berendezés teljesítménye az irodalomban ismertetettekét messze túlhaladta. A kísérleteket kisebb teljesítményű kompresszorral folytattuk, ahol egyetlen fúvókát helyeztünk el a fenéken. A befúvást 72 órán keresztül megszakítás nélkül végeztük, közben a befúvó furat méretét változtattuk I, 3, majd 1,5 mm átmérőjű Lavallcsőre. A kísérlet során a jégkéreg vékonyodását vagy szerkezetének megváltozását nem észlelhettük. Le kellett vonni a végső következtetést, mely szerint 0 C° hőmérsékletű vízben a légbefúvásos jégolvasztás nem vezet eredményre. Feltehetően más tapasztalatra jutunk, ha az ugyancsak 0 C°-ú vizet nagy sebességgel sugárcsőből lőjjük a jégfelszínre, de ennek kikísérletezése nem volt feladatunk. Annak okát, hogy a külföldön számos esetben sikeresen alkalmazott módszer a mi esetünkben miért bizonyult eredménytelennek, az eltérő vízhőmérsékletben kell keresni. Feltevésünk igazolására újabb kísérletet végeztünk a holt Tiszán, ott, ahol 6—8 m-es mélységben +4 C°-os vízréteget leltünk. Mivel a kompresszor átszállítása a Tisza túlsó partjára hosszú időt és nagy költséget igényelt volna, levegő helyett oxigént vezettünk a vízbe, melyet palackból nyertünk nyomáscsökkentő szelepen keresztül. A befúvási nyomás 2,5 — 3,0 at. A palack nyomása a kísérlet kezdetén 93 att. Az oxigént egy db. I mm átmérőjű furaton bocsátottuk a víibe, a csövet a fenékig leeresztve. A befúvófurat valószínű helye felett egy kémlelő «s mérő léket vágtunk (2. ábra). Ezen keresztül a buborékok felszínre érkezését meg lehetett figyelni. ft Oxiot'n pa/ac/e 2. táblázat. A Holt-Tisza vizének hőmérséklete a Tiszalöki Vízlépcsőnél 2. ábra. A Holt-Tiszán végzett kísérlet helyszínrajza 40