Hidrológiai tájékoztató, 1964 június

Almássy Bálint: Eger város északi részének vízellátása

a vízszint a terep alatt néhány m-rel állt be. 196l-re a vízszint annyira lecsökkent, hogy az igényelt 1500 m

3/nap vízmennyiség kitermelése már nehézségekbe ütközött. Az akna továbbmélyítése — minthogy az üzem folyamatos ipari és ivóvízellátását biztosítani kellett — nem volt lehetséges, ezért újabb akna létesítését kellett előirányozni. A fúrásokkal történő vízfeltárást, mint végleges megoldást elvetettük, mivel a mély nyugalmi, illetve üzemi szint búvárszivattyúk alkalmazását kívánta volna meg, az ehhez szükséges nagy átmérőjű fúrások pedig az adott kőzetben nem voltak alkalmazhatók, műszaki és gazdasági nehézségek miatt. Ugyancsak a fúrások ellen szólt az a megfigyelés is, hogy az akna üzeme során a szivattyúzott víz időnként igen erősen megzavarosodott, ekkor a hozam is hirtelen felugrott, majd a víz letisztulásával egyidejűleg ismét igen erősen lecsökkent — vagyis az igen nagymértékű agyagos kitöltések a járatokat gyakran szinte teljesen elzárják, s azok csak a víz visszaduzzadása, vagy nagyobb üzemi depresszió elérése után, a megnövekedett víznyomás hatására tisztulnak ki időnként. Nagy átmérőjű aknában a járatok feltárásának a lehetősége sokkal kedvezőbb, s a felgyűlő lerakódás tisztítása is jobban megoldható. A munkálatok során egyébként ez a feltevésünk teljes mértékben igazolódott. Az új akna építésének megkezdésekor az eredeti akna már nem tudta ellátni az igényeket. Ezért 127 mm 0-jű ideiglenes segédkutat kellett fúrni, melyből kompresszoros üzemmel történt a gyár vízellátása. A szükséges bemerülési mélység biztosítása érdekében a furat mélysége 43 m volt. Ennek a segédkútnak üzeme során — melyből egyébként átlag 800—1200 l/pvízhozamot sikerült kitermelni — szintén többször tapasztaltuk az említett jelenséget. Az új akna helyének kijelölését megelőzően a szálban álló kőzet, illetve fölötte lévő mészkőtörmelék elhelyezkedésének és a mészkő repedezettségének megismerésére 4 fúrást mélyítettünk le a Berva völgyi törés irányára merőleges szelvényben. A fúrások magmintái alapján 8—9 m mélységtől lefelé szálban álló kőzet jelenlétét tételeztük fel. Az akna mélyítésekor kitűnt, hogy itt nagyméretű hasadékokkal, járatokkal átjárt, nagy tömbökben elhelyezkedő, de még nem szálban álló mészkőről van szó. A magminták és az elvégzett próbaszivattyúzások alapján jelöltük ki az akna helyét. Az akna 3 m átmérőjű süllyesztett vb. köpenyfal védelme alatt került lemélyítésre. Teljes mélysége 16 m. A mélyítés során a víztelenítő szivattyúzással kiemelt vízhozam fokozatosan növekedett, s elérte a 12 000 m

3/nap értéket is. A víz eleinte — a törmelékes szakaszban — minden irányból, majd a kb. 10 m-es mélység elérése után már jól meghatározott repedéseken, járatokon keresztül, éspedig azok helyzetének megfelelően különböző szinteken jelentkezett. Az építés alatti nagymértékű depresszió hatására és a hasadékok szerszámmal történt tervszerű tisztogatásával a főbb járatokat a kút környezetében lehetőség szerint megtisztítottuk. A legerőteljesebb vízbetörés irányában a járat foglalása és biztosítása érdekében 2 m hoszszúságban egy idomkővel falazott fülkét képeztünk ki úgy, hogy a vízbetörés helyét megnyitva hagytuk. E szelvény körül, s a korábban feltárt kisebb járatoknál is zúzottkő tömedékelést építettünk be. Az új víztermelő aknából 5000 m'/nap vízmennyiség folyamatos kitermelését lehet előirányozni. Az építés alatt ennek többszörösét is kiemelték, azonban természetszerűleg mélyebb szinten, viszonylag rövid ideig, s a vízhozam szempontjából kedvező csapadékos időszak után. így a gyár távlati 3500 m

3/nap igényén felül 1500 m

3/nap vízmennyiség Eger északi rész vízműve részére igénybevehető. A víz jellegzetes karsztvíz, minősége kielégítő. Az egyes kutatási területeken feltárt vizek jellemző adatait az I. ábrán diagramokban ábrázoltuk. A kördiagramok baloldalán a kationok, jobboldalán az anionok láthatók. (A vegyvizsgálatokat az FTI Vegyészeti Osztályán Sellyey Gyula végezte.) A felsőtárkányi Szikla forrással, mivel annak felhasználására legfeljebb csak a figyelembe vett távlati fejlesztésen túlmenő, újabb igények esetében lehet szükség, e helyen csak érintőlegesen foglalkozunk. A forrás a Felsőtárkánytól ÉK-re eső triász mészkőrögből fakad. Ez a mészkőrög — mint Schréter Zoltán megállapítja — nagyobb vízbőségű forrást szolgáltat, mint amekkorára az aránylag kis mészkőterületből, mint utánpótlási, beszivárgási területből számíthatnánk. Kérdésesnek látszik tehát, hogy honnan származik ez az aránylag nagy vízmennyiség. Feltételezhetjük, hogy a kis mészkőrög az agyagpalák között és alatt összeköttetésben van a Bükk magasabb mészkőfennsíkjainak beszivárgási területével és onnan nyeri vizét. De feltételezhetjük azt is, hogy a Lökvölgy leszivárgó vize bukkan ki a mészkőrög repedéseiből (6). A forrás vízhozamadatait a VITUKI .méri rendszeresen. Átlagos hozama 2000 l/p körül mozog, vízhozamingadozása a karsztforrások között viszonylag kedvező. A foglalás jelenlegi állapota nem kielégítő, a víz a foglalás mellett jelentkezik. A víz kémiai szempontból megfelelő, a rossz foglalás miatt azonban felszíni szennyeződés mutatható ki. Amennyiben a jelenlegi felhasználásán túlmenően (pisztrángos tavak vízellátása) hasznosítani kívánják a forrást, azt rendszeres hidrológiai és vízföldtani vizsgálatnak kell megelőznie. A foglalás módját meg kell változtatni, a kisvízi hozamok kiegyenlítése céljából valószínűleg aknás foglalás lesz szükséges. ß) Teraszvízkutatás Teraszvízkutatást az Eger patak völgyében, Felnémettől ÉNy-ra és a Tárkányi patak mentén Felnémet és Felsőtárkány között végeztünk. Az Eger patak mentén 4 db kutatófúrást, a Tárkányi völgyben 6 db kutatófúrást mélyítettünk. A feltárt szelvények alapján lényegében mindkét völgyben azonosak a viszonyok. A vízzáró fekü a miocén tufa, illetve annak felső, mállott, elagyagosodott szakasza. A homokos kavics törmelékes réteg vastagsága az Eger völgyében 2—3 m, a Felsőtárkányi völgyben 4—6 m között változik, szemcseszerkezete is valamivel kedvezőbb ez utóbbi területen. A homokos kavicsréteg fölött mindkét területen agyagos-iszapos vízzáró réteg fekszik, mely védelmet nyújt a közvetlen szennyeződés ellen. Az egyes fúrásokban próbaszivattyúzást végeztünk a kitermelhető vízhozam és a réteg áteresztő-képességének meghatározására. A k tényezőt minden fúrásnál az egyensúlyképletek alkalmazásával határoztuk meg, 150—250 óra szivattyúzás után. Az Eger patak völgyében k=2,85 x 10— 3m/sec, a Tárkányi völgyben pedig k = 3,25 x I0"

3 m/sec átlagos értéket kaptuk. A viszonylag egyszerű és jól áttekinthető földtani felépítés lehetővé tette, hogy mindkét völgyben számítást végezzünk a rétegben elfolyó talajvízhozam meghatározására, a fentiekben meghatározott k tényező, az átlagos talajvízszínesés és a vízvezető réteg keresztmetszetének ismeretében. Az így nyert vízmennyiségnek mintegy 25 —30%-át tekintettük műszakilag kitermelhetőnek. Figyelembe véve a talajvízszíningadozás hatását is, az Eger patak mentén 1440 m

3 /nap, a Tárkányi völgyben pedig 3000 m

3/nap kitermelhető vízmennyiség adódott. Az itt feltárt vizek kémiai összetételüket tekintve közepesnél kisebb sótartalmúak, közepes keménységűek. Az oldott sók mintegy 70%-a kalciumhidrogénkarbonát, az egyéb alkotórészek koncentrációja viszonylag kisebb. A kalcium-magnézium arány átlagban 90:15, mészköves karszteredetre utal. A szénsavtartalmú víz azonban beszivárgás és áramlás közben a vízvezető réteg alkotórészeit oldotta s így a magnézium, klorid és szulfátionok mennyisége megnövekedett, a víz kevert jellegűvé vált, de kedvező minősége megmaradt. Felszínközeli vízről lévén szó, a klórozás lehetőségét természetesen biztosítani kell. 3' 35