Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Szabó Attila: Az Általér-völgyi ipartelepek ipari és ivóvízellátásának műszaki és gazdasági kérdései

A Sasbérci akna, mint tartalék víznyerési hely, szintén bekapcsolódik a vízellátásba. Sőt, 5000—6000 m

3/nap vízhozamával pótolva a XIV/a. alkna 13 000 m

3-es vízhozamát, éppen fedezheti az Erőmű minőségi ipari vízigényét. Azonban a Sasbérci akna vizének esetleges csökkenésével lehet számolni, azért nem vehetjük ezt az aknát elsősorban figyelembe. Mindenesetre addig, amíg ez bekövetkezik, a Sasbérci akna vize az Erőmű részére biztosítjfuutó lenne. Eranél a változatnál is megépülne a Kukoricahegyi víztároló medence. A Téglagyár melletti, jelenleg üzemelő 3000 m

3-es derítőmedence, az iparivíz rendszer ütemezett, kiépítése esetén, illetőleg a terület alábányászásáig, mint víztároló medence üzemben maradhat. Mindenesetre a medence kapacitás figyelembevételével erre biztonságból már nem lehetünk tekintettél Ennél a változatnál már felvetődik a víztisztítás kérdése. Az aknából kiemelt vizek lebegőanyagtartalma a megengedett értékeket meghaladhatja, mint erre már korábban rámutattunk. Természetesen csak a XIV-es, illetve a IlI/a. jelű aknából betápláló kb. 11 000 m

3 nap vízmennyiség tisztításáról van szó. Ez a vízmennyiség is még tovább osztható a megkívánt vízminőség előírásai szerint. Az Erőmű részére szükséges 5000 m

3/nap vízmennyiség olyan fokig tisztítandó, hogy a lebegőanyagtartalom az 50 mg/l értéket nem haladhatja ímeg, míg az Alukohó és a Cementmű részére szükséges víznél ez az érték 1000 mg/l. összegezve az előbb ismertetteket, Tatabányán mind az ivó, mind pedig az iparivíz mennyiségileg biztosítottnak látszik, sőt kb. 20 000 m

3/nap vízmenynyiséget biztonsággal egyéb vízigények kielégítését is számba lehetne venni. Ez a megállapítás viszont azért lényeges, mert egyúttal választ kapunk arra a kérdésre, hogy kimenjünk-e a Dunához és felszíni vízkivétellel biztosítsuk az Általér-menti telepek ivó- és ipari vízszükségleténél mutatkozó hiányokat. Tatán a távlati vízigény kb. 8 000 m

3/nap, bár ez az érték kissé túlzottnak látszik. Köztudomású, hogy a városban katasztrofálissá vált a vízellátás a tatabányai XV/b. aknánál bekövetkezett vízbetörés óta. Az elmúlt év végén a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervet készített — kiviteli szinten — új víznyerési megoldással. Lényegileg ez is a karsztvízadó réteget csapolja meg, két 50 m mélységű kúttal (a kutakba búvárszivattyú beépítésével), amelyek biztosítják a vízszín nagymértékű süllyedése esetén is a vízkivételt. Kb. 3000 m

3/nap vízmennyiség kivételéről van szó. Ez a megoldás pillanatnyilag segítene a város vízellátásának meggyorsításában. önként vetődik fel, hogy szükségies-e a továbbiak folyamán is a karsztvizek megcsapolásával fedezni a város távlati vízszükségletét, hiszen elöljáróban leszögeztük, hogy elsősorban a szükségképpen kiemelt vizekkel gazdálkodjunk. Mint azt Tatabánya esetében kimutattuk, előreláthatólag kb. 20 000 m

3/nap felesleg mutatkozik. Ebből következik egy olyan megoldás lehetősége, mely szerint Tatabányáról biztosítanák a Tatán távlatilag jelentkező 5000—6000 m

3/nap többlet vízigényt, vagy a város teljes vízigényét. Ennek a megoldásnak reális alapja van, feltétele, hogy a XlV/a. akna a becsült 40 000 m

3/nap vízmenynyiséget szolgáltatni tudja. Ebben az esetben ugyanis a, kb. 6000—6500 m

3nap-os vízmennyiséget egy 8,5 km hosszú tápvezetékein Tatára lehetne szállítani. A tápvezeték költsége kb. 10 millió Ft-ra becsülhető. A beruházás költsége a vízmennyiséghez viszonyítva az átlagosnál kisebb. Megemlítem, hogy ugyanilyen mennyiségű víznek a Dunából, felszíni vízkivétellel, tisztítással, tápvezetékkel való megoldása kb. 25 millió Ft-ra becsülhető. Ennél a megoldásnál, azonkívül lenyegesen nagyobbak az üzemi költségek is. Oroszlány. Amint az előző előadás során már ismertették, a III. bokodi kútsor kiépítése után is kb. 500!)—6000 m

3 nap vízhiány várható. A város távlati vízigénye ugyanis kb. 10 000—12 000 m

3/nap és a böködi vízmű pedig csak max. 6000 m

3/nap teljesítőképességig fejleszthető. A vízhiány megoldására négy lehetőség változat van: 1. A Fényes-források távvezetékéről 2. A bokodi öreg tó vízszínének emelésével a tározó térfogat növelésével 3. Tatabányáiról való vízellátással 4. Dunai vízkivétellel. Az első két változat az Erőmű üzemi biztonságát érinti. A negyedik változat pedig — mint Tata esetében is rámutattunk — rendkívül költséges, azonkívül a tatabányai medencében az igényelt vízmennyiség rendelkezésre állhat. Ez a vízmennyiség azonban már nem ivóvíz minőségben adódik, azért helyesebb megoldásnak látszik ezt a kb. 9000—10 000 m

3/nap vízmennyiséget az Oroszlányi Erőmű részére szállítani. Ugyanakkor a Fényes-forrásoktól jövő vezetékből vennék ki a város résziére a szükséges vízmennyiséget. Ezt a vizet természetesen felhasználás előtt tisztítani kell. Tatabányáról a XIV-es és VI-os aknák területéről kiinduló vezeték kb. 10 km hosszon szállítaná a bányavizet a tervezett Kecskéd! .tározóba vagy az Oroszlányi Erőmű hűtőterébe, ahonnan felhasználásra kerülne. Befejezésképpen talán ismét azt szeretném kihangsúlyozni, hogy az ismertetett, szinte csak vázlatos megoldásoknál, az a cél vezetett, hogy egy olyan gazdaságos vízgazdálkodási rendszer kialakításához nyújtson elképzeléseket, amelyek a legmesszebbmenően tekintettel vannak karsztvizeink megóvására, illertőleg azok gazdaságos felhasználására. Gausz Jenő, ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat hozzászólása: Mindannyian tudjuk, hogy már mintegy 10 éve vajúdik Tatabánya és vele együtt majdnem hasonló idő óta az egész Általór völgy ipari és ivóvíz ellátásának kérdése. Most már azonban a a helyzet — amint azt Szabó Attila előadásából és az előtte elhangzottakból is láthattuk — hogy vízhiányról már ma sem, és a közeljövőben még kevésbé lehet — legalábbis Tatabányán — beszélni. Inkább arról van szó, és ugyancsak nem alaptalanul, hogy Tatabánya adjon esetleg az Általér völgy más, jelenleg vízhiányban szenvedő településeinek (pl. Oroszlány-i Erőmű, Tata) vizet. Ha utóbbi javaslatokat alaposan meg is kell még fontolni, az magán a tényen nem változtat. Érdekes itt megemlíteni, hogy milyen másképp merült fel 10 évvel ezelőtt a kérdés. Nem ugyan azért, mintha akkor nem lett volna elegendő víz Tatabányán, hanem inkább az volt a helyzet, hogy a Szénbányászati Tröszt túl soknak tartotta a betörő vizeket és azokat a gazdaságosabb széntermelés érdekében el akarta cementálni. Akkor pedig az üzemek víz nélkül maradván, máshonnan kellett volna azt odaszállítani. Igp jött kombinációba a Duna, illetve a tatai Fényes és Tükör fonásokból való vízszerzés Tatabánya részére. 131