Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Ajtay Zoltán: A bányavíz elleni védekezés mai helyzete és távlati kilátásai - Reviczky Ferenc hozzászólásával

Reviczky Ferenc, Tatabányai Szénbányászati Tröszt, hozzászólása: Az elhangzott előadásban Ajtay igzgató elvtárs a karsztvíz elleni védekezés egyik módozataként az aktív vízvédelmet jelöli meg. Elmondotta, hogy e téren hazánk úttörő munkát végez és így mint egyik ilyen jellegű létesítményt, konkrétan felemlítette a tatabányai XlV/a aknát is. Nem kívánok eme munkálatokról részletes beszámolót tartani, hisz ezt ez év május 23-án a Balatonalmádi III. Karszthidrológiai Konferencián már részletekbemenően ismertettem. Űgy gondolom azonban, nem volna mégsem érdektelen, ha röviden elmondanám, mik a tapasztalataink, megállapításaink azóta, illetve vizsgálódásaink, tapasztalataink, alapján az eredeti elképzelésekkel, tervekkel szemben milyen szükséges módosításokat kívánunk eszközölni ezen létesítményünk további kivitelezésénél. A Balatonalmádiban megrendezett konferencián ismertettem már, hogy a XlV/a akna mélyítésénél a vízhozzáfolyás folyamatosan ielnövekedett és amidőn elérte a 3000—1000 l/p értéket, a továbbmélyítés az eddig szokásos módszerekkel gyakorlatilag nem volt már megoldható. Ezért módosított mélyépítési technológia bevezetésére határoztuk el magunkat. Ennek lényege, hogy az akna talpán 1 m magasságú kitört aknaszelvényt szivatási víztémek meghagyva, fölötte, 1,5 m vastag vízzáró betondugót készítünk, melybe egyrészt a vízszivatás céljait szolgáló szívócsöveket, másrészt a szükséges számú és szelvényű fúrási iránycsöveket becementáljúk. Majd a megszilárdulás után az aknaszelvénynek — előzetes elképzelés szerint — mintegy 20 fm-ét a szükséges számú lyukakkal előcementáljuk, s ilymódon az akna mintegy 18 m-re lemélyíthető. Ezen elképzelt új méJyítési technológiánkat a XlV/a aknánál azóta a gyakorlatban is megvalósítottuk, s aknánkat e módszerrel eddig mintegy 18 fm-el sikerült tovább mélyítenünk. Az eljárásnak különösen azért van nagy jelen-tősége, mert a mélyítés folyamán a továbbiakban is azt tapasztaltuk, hogy a mélység növekedésével esetünkben a karsztosodás mértéke nem csökken, s így lefelé haladva a hidrosztatikai nyomás értékének növekedésével komolyabb mérvű fakadóvíz mennyiség jelentkezik. Ezen tény oka — megfigyeléseink szerint — jelentős mértékben abban keresendő, hogy a XlV/a aknánkat az adott körülmények miatt és szénpillér végleges lekötése elkerülésének érdekében szénterületen kívül, medenceperemen telepítettük. Itt a kőzet szerkezete a sűrű, meredek, lépcsős vetők következtében erősen töredezett ás evvel magyarázható, hogy az aknában, illetve az előcementáló lyukaiknál a dolomitalaphegység ellenére mégis jelentős vízfakadások, nagyszelvényű vízjáratok, karsztüregek tapasztalhatók. Az egyes vetőlépcsők nem szétmorzsolt rétegeiben a dolomit elég ép, szilárd, s így ezekben csak lényegesen kisebb vízhozamok jelentkeznek. Az előbb már említett sorozatos lépcsős vetőket azonban a függőleges aknával 8—12 méterenként harántoljuk, ezért az erősen vízveszélyes szakaszok szinte periodikusan ismétlődnek. Ezen tény a vízakna lemélyítését igen komoly mértékben megnehezíti, de ugyanakkor reményt nyújt arra, hogy az itt szükséges vízmennyiség megcsapolás az eredeti elképzeléssel szemben lényegesen egyszerűbb feladatot fog jelenteni, végeredményben a megcsapolás olcsóbb kiviteli lehetőségét biztosítja. Ezen kényszerítő körülmények miatt tehát az aknában a 180-ik méternél az elképzelt új aknamélyitési módszerünket a gyakorlatban is bevezettük. A szükséges cementdugó elkészülte után 17 db átlagosan 23,9 m hosszú előcementáló fúrólyukat mélyítettünk, ezekbe összesen 327 q cementet beadva. Ennek elkészülte után további 6 db, átlagosan 16 fm hosszúságú utócementáló lyukba 37 q cementet injektáltunk be. Az áknatalp oldalának elcementálását 18 db 6 m hosszúságú fúrólyukkal végeztük 56 q cement benyomásával. Összességében tehát 420 q cementtel elvégeztük a következő 20'—23 m-es aknaszakasz előcementálását. A cementáláshoz így összesen 594 fm lyukfúrás vált szükségessé. Elképzelhető, hogy ilyen összhosszúságú fúrás esetében a fúrási teljesítmény kérdése az aknamélyítés költsége, illetve időterve miatt nem lebecsülendő tényező. Az új mélyítési technológia bevezetésekor a fúrásokat Hausherr fúrókoronával végeztük. Az evvel a legjobb esetben is elért napi 5 m-es teljesítmény azonban nem volt -kielégítőnek mondható. Ezen probléma megoldása érdekében a Bauxit Kutató Vállalat sietett a Bányászati Aknamélyítő Tröszt segítségére, részükre egy új típusú marófejes fúrókoronát biztosítva. Evvel már naponként a 25 fm-es fúrási teljesítményt is elérték. Az Aknamélyítő Tröszt ezen kezdeményezése tehát jelentős mértékben hozzásegített bennünket a cementálási teljesítmény komolyabb mérvű megjavításához. Az aknamélyítéssel jelenleg 200 m-es mélységnél tartunk. Sikerült tehát az elképzeléseink szerinti aknamélyítés első 18 m-es szakasza. Még további hasonló két fogás szükséges és a tervezett teljes aknamélységet elérjük. A 18 m-es fogás lemélyítése közben — szükség szerint ugyan — további cementálásokat is végeztünk. Tapasztalatunk azonban az volt, hogy az előcementálás elég jól sikerült, a cement az üregeket, hasadékokat általában jól kitöltötte, s megfelelő szilárdságot ért el. így a mélyítésnél a fakadóvizek az aknatalpon beépített kettő db 1000 l/p teljesítményű szivattyúval mindenkor kiemelhetők voltak. Az előcamentálási fogás végén azonban jelentkezni kezdtek már a kitöltetlen, illetőleg csak részben kitöltött üregek, hasadékok is. Az akna 198 méterben egy nagyjából kürtő-szerű, 60 cm átmérőjű, rosszul, s inkább már csak kaolinnal kitöltött üreget harántolt, melyből 2000 l/p víz fakadt. Ezért most már hamarosan újból szükségessé válik a kivetkező előcementálási fogás elkészítése. Csak a teljesség kedvéért említem fel, hogy az elmondottak ellenére vízaknánk alsó 50 m-es szakasza november 10-én mégis elúszott, s két héten keresztül víz alatt volt. Ennek 'kiváltó oka azonban nem az új mélyítési technológiai hiányossága, hanem a vízmente95