Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Ajtay Zoltán: A bányavíz elleni védekezés mai helyzete és távlati kilátásai

5. táblázat 1938 1961 1062 I. félév Kőszén termelés mil. t év 9,3 28,4 28,8 Vízfakasztás m

3/p 58,—* 252,7 ' 311,4 Fajlagos vízmennyiség m

3/t 3,3 4,72 5,8 Átlagos emelési magiasság H m 102,—* 160,— 171,•Becsült adatok 1962.1. félévben termelt kőszén átlagos fűtőértéke lob. 3200 kgcal/kg Az összetétel folytán tehát mintegy 20 százalékot csökkent az átlagos fűtőérték. (1962. óta Tatabányán, Dorogon és a bauxitbányászatban is lényegesen megnőtt a vízfakasztás, s így a vízemelésre fordított költségek megnövekedtek.) b) A bányavizek elleni védekezés eddig kialakult megoldásai A bányavizek elleni védekezés módozatai a tárólókőzetek szerint két főcsoportra bonthatók, ezek: 1. Karsztos alapkőzetből fakasztott bányavizek, 2. Porózus- és laza kőzetekből fakasztott bányavizek. 1. Karsztos alapkőzetből fakasztott bányavizek Hazánkban a legfontosabb nyersanyagtermelésünk a Dunántúli Magyar Középhegység (DMK) területén van. Itt fordulnak elő a legjelentősebb alapszénterületek, a kulcsfontosságú bauxitterületek és az egyre jelentősebb manigánkészletek. Ezek az előfordulások a mezozóos alaphegységhez költöttek, amelynek felsőtriász-összlete erősen karsztosodott, emiatt nagymennyiségű és sokszor 40—50 at.m. víznyomás aliatt álló víztömeget tartalmaz. Ebből, a bányaműveletekkel sok helyen feltárt, illetve megközelített víztartóból gyakran katasztrofális vízbeáramlások történtek. Hatalmas kárt jelent a népgazdaságnak az a tetemes készlet, amelyet a ma alkalimzott technikával a vízveszély miatt aligha termelhetünk ki. Erre jellemzők az alábbi példák: A dorogi barnakőszén medence igen jelentős kőszénvagyonának csak a 24 százaléka művelhető le, bár így is a vízveszély igen nagy. A még fennmaradó készlet felszínre hozatala a jelenlegi vízvédelmi technikával aligha remélhető. Azonban nemcsak a tetemes nyersanyagveszteség okoz nagy kárt, hanem ennek szociális vonatkozása is. Dunántúlon a dorogi medencén kívül más barnakőszén medencékben is a bányászatot egyre fokozottabban nehezíti meg a vízveszély. így a tatabányai medence vízhozama pl. már eléri az eddig leginkább vízveszélyes dorogiét. Ércbányászatunkban is elég kedvezőtlen a kilátás: pl. a kulcsfontosságú bauxitbányászatban csak a gánti, szőci és a Kislőd-öreghegyi előfordulás nem vízveszélyes. Viszont: az Iszka II. előfordulás 90%-a Halimiba II—IV. előfordulás 100%-a Izamajar előfordulás 99%-a Dültnyíres előfordulás 96%-a Darvas tó és Nagytarkány előf. 56%-a nagymértékebn vízveszélyesek. A vízveszély mérve az alaphegység dolomitos anyaga miatt enyhébb ugyan, de még mindig igein jelentős. A művelés szinitje pedig egyre mélyebb lesz. A bauxittermelést biztosító érctömeg helyenként 300 m-rel van az A. f. alatt, tehát a karsztvíz kérdés itt is bizonyára jelentkezni fog. Mangánkészletünk egy részének leművelésékor hasonlóan kedvezőtlenek a körülmények. összefoglalva (megállapíthatjuk, hogy hazánk ásványkincseinek a jelenlegi módszerekkel jelentős része a vízveszély miatt nem hasznosítható, ami egy ásványkincsekben szegény országot súlyosan érint, s így a feladatok megoldása komoly erőfeszítést kíván mind kutatási, mind üzemi szinten. Az előzőekben vázolt helyzet a karsztvíz elleni védekezés különféle módozatait alakította ki azzal a célkitűzéssel, hogy lehető maximálisan biztosítani le-' hessen hasznosítható ásványanyagaink leművelését. A védekezés módjainak helyes alkalmazása szükségessé teszi a gyakorlatban alkalmazott védekező eljárások rendszerbe foglalását. A fcarsztvízveszély ellen a vízföldtani viszonyoktól függően preventív, passzív és aktív védekezési módot alkalmazunk. Preventív védekezési -mód alatt azokat a bányászati vízvédelmi óvintézkedéseket értjük, melyeknek célja: a vízbetörések megelőzése, csökkentése, vagy időben való eltolása. E célból művelési sorrendet állapítunk meg, figyelemmel az ásványanyag alatt települt védőréteg fajlagos értékére (Min. 1/m/at.). Passzív védekezés alatt a preventív védekezés ellenére betörő vizek utólagos elzárását értjük, ami történhet gátolással, vagy cementálással, végül aktív védekezés alatt a vízszín süllyesztését értjük, ami a víz előzetes tervszerű csapol ásásai és emelésével érhető él. A három védekezési módot külön-külön, vagy kombinálva alkalmazzák. Karsztvízveszélyes szénmedencéinkben a preventív és passzív védekezési módot általában kombinálva alkalmazzák. Ahol a földtani adottságok miatt a preventív védekezés előfeltételei nincsenek meg, mint a karsztvízveszélyes szénmedencéink jelentékeny, a bauxit és a mangánelőfordulásaink túlnyomó részénél, ott az aktív védekezési módlot kell alkalmazni. Az aktív védekezésnek gazdasági szempontból ott van jelentősége, ahol a preventív védekezés előfeltételei nincsenek meg. A tapasztalat szerint ugyanis mindaddig, amíg a preventív védekezés előfeltételei megvannak, ennek a védekezési módnak kell előnyt biztosítani, mert alkalmazása gazdaságosabb. Nem ésszerű ugyanis nagy mennyiségű vizet fakasztani ott, ahol a vízföldtani adottságok következtében ez elkerülhető, vagy elviselhető korlátok között tartható. Gazdasági szempontból pedig nem indokolt 100 kWó/t fajlagos vízemelési energiafogyasztással vízszínsülylyesztést végezni egy olyan területen, ahol a védekezés preventív és passzív eljárással 10—20 kWó/t energiafogyasztással megoldható. A preventív védekezés előfeltételeinek gyengülésévél azonban fokozatosan növekszik az emelendő víz mennyisége és ezzel párhuzamosan nő az aktív védekezés jelentősége, amikor már mérlegelni kell, hogy a preventív, vagy az aktív védekezés közül melyik az előnyösebb. Ez idő szerint a karsztvízveszélyes szénmedaneéink területének kb. 65 százalékánál a fajlagos védőréteg-vastagság 1 m/atm. értéken felül van, ahol jelenleg és a jövőben is a preventív és a passzív védekezési mód kombinált alkalmazása előnyösebb. Ahol azonban a szén, a bauxit, vagy a mangán védőréteg nélkül, vagy igen gyenge védőréteggel települt a karsztos alaphegységre, ott a preventív védekezés már nem vezet eredményre és a vízveszély elleni védekezésnek egyedüli módja az aktív védekezés. Az alkalmazandó védekezési eljárást tehát minden esetben a víziföldtani adottságok gondos mérlegelésével kall elbírálni. Valamennyi védekezési mód igen elemző kutatómunkát és részletes technológiát kíván. E téren hazánk úttörő munkát végzett. így csak a passzív és aktív vízvédelmi vonatkozásiban kívánok néhány adatot mellékelni. 91