Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

GYŐRI ÖNTÖZÉSI ANKÉT - Németh László: Az öntözés fejlesztésének lehetőségei az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén. Horváth József hozzászólása

sítási munkákat, addig a tőzeg talajokon ezeket egyidőben kell megvalósítani, ellenkező esetben komoly károk keletkezhetnek. Nemrég lehetőségem volt ezirányú tapasztalat szerzésére; 10 évvel ezelőtt ugyanis Albániában lecsapoltak egy nagy területet vízpótló művekről való gondoskodás nélkül és a terület visszamocsarasodott. Megvizsgálva ennek okát, megállapították, hogy az egyoldalú lecsapolás következtében a terület lényegesen megsüllyedt. Ez eredményezte, hogy az első vízrendezési beruházásokat többszörösen felülmúló beruházásokat kellett végezni. Tehát, hogy mi hasonlóképpen ne járjunk, feltétlenül szükséges, hogy vízrendezési munkálatokkal egyidejűleg a vízutánpótlásról gondoskodjunk. Az ásványi talajokon való öntözés kérdésére áttérve, láthatjuk, ezen a területen, Észak-Dunántúlon nagyobb öntözőrendszerek kialakítása nem látszik célszerűnek. Mondhatnám — mint az elnöki megnyitóból is kicsendült — a vízbeszerzés helyi vizekre korlátozódjon, hiszen e terület a helyi vizek hajája. A lehetőségek: közvetlen folyókból történő vízkivételek. Nagyságrendileg 75 000 kh van megemlítve. Ennek természetesen vízhasznosítási műveket is kell teremteni, duzzasztók, vízkivételi zsilipek a Répcén, hogy ezen a vidéken a vízhasznosítás nagyobb mértékben megindulhasson. A másik nagy lehetőség ebben a megyében a felszínalatti vizekből csőkutak útján történő beszerzés, majd a tározókból való víznyerés és végül — ez talán kimaradt az előadásból — egyéb forrásokból beszerzendő vízmennyiségek (ipartelepek hűtővizei, szennyvizek, bányavizek). Az öntözési módok kérdésére áttérve megállapíthatjuk, hogy felületi öntözési módok ezen a vidéken csak kisebb mértékben jöhetnék számításba. Ez a mai előadásokból is kitűnik. Fel szeretném azonban hívni a figyelmet arra, hogy ahol az adottságok megfelelőek — talaj, domborzat, víznyerési lehetőségek — ott ne mellőzzük a felületi öntözést, mert ilyen esetekben az gazdaságosabb. Hallottuk, hogy Győr megye vidékén elsősorban az esőszerű öntözést lehet és kell fejleszteni és ezek közül is a hordozható esőztető berendezést. Azonban történt 1—2 utalás arra is, hogy ezek helyett nem volna-e célszerű már most arra gondolni, hogy nagyobb telepeket alakítsunk ki. A jövő feltétlenül ezek felé mutat, amelyek részben földbe épített csővezetékkel készülnek központi, nagyobb teljesítményű szivattyútelepekkel. Ezeket igenis már most figyelembe kell vennünk és lehetőség szerint meg is kell tervezni azokat a nagyobb esőszerű öntözőtelepeket, amelyeket a jövőben a harmadik ötéves terv során alkalmazunk. Mindezek érdekében egy második feladatunk is van, éspedig az, hogy csőkutaink vízszállító képességének legnagyobb értékét meghatározzuk. Ugyanis ezeket a nagyobb telepeket akkor célszerű kialakítani, ha egy-egy kútból legalább 10 000—20 000, vagy ennél nagyobb mennyiségű percenkénti vízhozam biztosítása lehetséges. Az elnöki megnyitóban szó volt áriról, hogy a hozzászólások térjenek ki a fogyatékosságokra is. Szeretném tehát néhány ilyen fogyatékosságra felhívni a figyelmet, melyek nem csupán Győr megyére vonatkoznak. Itt, Győr megyében most egy évvel ezelőtt sokat beszélgettünk az öntözés fejlesztésének lehetőségéről. Akkor még a VÍZIG is idegenkedett ettől, főleg attól, hogy az öntözés mezőgazdasági tapasztalatainak megszervezésével hogyan tudná a termelőszövetkezeteket segíteni. Örömmel kell megállapítani azt, hogy az eltelt év alatt ezen a területen nemcsak a VIZIG-nél, hanem az egész megyénél döntő fordulat következett be. Egyik ok volt — mint aiz elnöki magnyitóban is hallottuk — hogy a szántóföldi öntözések területén még kellő eredményeket az 1961. év nem tudott felmutatni. Úgy gondolom, ha e? elterjed, a megyében, már az idén is sokkal kedvezőbb eredményeket fognak tapasztalni, mint az elmúltban. Legnagyobb nehézségünk a beruházások előkészítése terén van. Felesleges átcsoportosítások szoktak országszerte fellépni, a kijelölések elhúzódása stb. Gyakran akadályozza a munkát, hogy az elvtársak, akik ezzel foglalkoznak, néha nem rendelkeznek

1 kellő tapasztalatokkal, bizonytalanságok fordulnak elő. Egyes helyeken például az idén még 40%-os saját erőt is követeltek a termelőszövetkezetektől. Ez bizony hátráltatta a termelőszövetkezetek vonalán az 1962. évi fejlesztések megindítását. További fogyatékosság a szakmai tudás hiánya az üzemeknél. A következő javaslatokat tehetnénk a fogyatékosságok kiküszöbölésére: 1. Az ötéves tervet, amely a közeljövőben lekerül a megyékhez, a leggyorsabban bontsák le az üzemekig. Lehet, hogy ezeken utólag kisebb módosítások lesznek, de mégis jobb már előre az adatok ismerete a bizonytalanság kiküszöbölésére. A lebontásnál javasolom, hogy törekedjenek a legnagyobb mértékben a koncentrálásra. Ne legyen az a cél, hogy minden termelőszövetkezetnek adjunk „egy kicsit." Elsősorban azokat az üzemeket vegyük, ahol a szükséges üzemi feltételek már rendelkezésre állnak, ahol a termelés színvonala már megüti azt a mértéket, hogy az öntözéses gazdálkodást is meé tudják gazdaságosan valósítani. Meggondolandó az a törekvés, hogy azokat & termelőszövetkezeteket segítsük, amelyek a legelmaradottabbak. Az öntözés nem olyan gyógyszer, ami általánosságban segít, az öntözéshez bizonyos alapfeltételek szükségesek. Javaslom, ha ilyen szempontok kerülnek előtérbe, vizsgálják meg, valóban segít-e a termelőszövetkezeten az öntözéses gazdálkodás megvalósítása. 2. Az 1963-ban létesítendő telepek tervezési munkáit haladéktalanul indítsák be olymódon, hogy az év végéig be is fejeződjenek ezek a tervezések, legalábbis azok, ahol építési munkára is szükség lesz. 3. A megyei szervek azonnal készítsenek a szakmunkásképzésre .ötéves tervet, s ennek keretében a jövőben beépülő új telepek szakmunkásainaik képzését még ez év nyarán kezdjék meg olymódon, hogy ezek a dolgozók a közelükben lévő, jól működő öntöző üzemekben dolgozzanak 1—2 hónapot. Ennek lesznek költségkihatásai, de gondolom, ezt a Földművelésügyi Minisztérium segítségével meg lehet oldani, viszont ez alapfeltétele a jövő évi üzemelés biztos, jó megindulásának. Hozzászólásomat azzal kívánom lezárni, hogy a mai ankéton elhangzottak tanúsítják: az öntözött területek Győr megyei aránya az 1965 évi 10%-kal, — távlatban pedig 40%-kal — megközelíti nemcsak a hazai legnagyobb arányokat, hanem nemzetközi téren is előkelő helyet jelent az öntözéses gazdálkodásban. Ehhez a munkához sok sikert és szép eredményeket kívánok. Horváth József, MSZMP Győr-Sopron megyei Szervezete, Mezőgazdasági Osztály, hozzászólása: Üdvözölni lehet a mai tanácskozást, amikor az öntözés kérdéseit így megtárgyalta. Egybeesik a Megyei Pártbizottság határozataival az, hogy Győr— Sopron megyében most már gyorsabb ütemben kell előremenni az öntözött területek növelésében, külözösen a zöldségtermelést illetően. Az itt elhangzott előadások mindenkit meggyőzhettek, hogy milyen lehetőségek vannak megyénkben; bár ezeket nagyrészt ismertük már. Felmerül tehát a gondolat, miért nem előbb foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel, ha ilyen 84