Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Vitális Sándor: Vízgazdálkodásunk jövő feladatai és a Magyar Hidrológiai Társaság

ben. Újra indulunk, s alig múlt el egy óra máris ki kötünk Szegeden a Tiszaparti nemzetközi szabad kikötőben ahová a sok 3000 tonnás tengerjáró hajó közt pedig eléggé lassan tudtunk bejutni. Felébredek, megdörzsölöm a szemem, s elgondolkozom, milyen szép álom volt. Ahogy gondolkozom, rádöbbenek, hogy a vázolt, álmodott kép ma még valóban álom, de 40 év múlva már élő valóság lehet. A különbség mindössze annyi, hogy a szereplők lesznek mások, s a megálmodott valóságot ma még fiatal tagtársaink fogják valóban látni. Most azon kezdek gondolkozni, hogyan lehet az álomból valóság, s azionnal kész a válasz, meg kell tervezni, meg kell valósítani. Eszembe jut, hiszen * most készül az OVK, s ebben a 20 éves távlati kerettervben már szerepel egyelőre ugyan csak egy kisebb Duna—Tisza csatorna, de 40 éves távlatban nézetem szerint már a végleges hajózható csatornának is készen kell lennie. De maradjunk a valóságnál, lássuk , vízgazdálkodásunk jövő feladatait, s mit mond erre vonatkozólag az OVK. Az OVK valóban csak keretterv, de ami nagyon lényeges, össze van hangolva a népgazdaság 20 éves komplex iránytervével. Az OVK kiindulási alapja az 1960. december 30iki állapot. Az OVK-t megelőzte a TVK-ek elkészítése, mely 13 vízgazdálkodási területi egység részletes vízgazdálkodási fejlesztési lehetőségét tartalmazza. A TVK-ek 1962. szeptemberében elkészültek, s most készül ezek összesítéséből az OVK, mely 1964. év végére lesz készen, s kerül jóváhagyásra a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány elé. A TVK-ek és az OVK minden szempontból helyes elkészítése döntően fontos feladat, nemcsak az országos távlati vízgazdálkodás, hanem egész népgazdaságunk jövő fejlesztésének szempontjából. Ezért mindnyájunk elsőrendű érdeke és kötelessége, hogy a keretterv szakmai szempontból minél jobb, minél teljesebb legyen. Az OVK és TVK egyöntetűen 19 fejezetre oszlik, s ezek a fejezetek felölelik a vízgazdálkodás szerteV ágazó összes kérdését. Legyen szabad a fejezetek közül 1—2-öt kiemelnem, s ezen keresztül bemutatnom az OVK fontosságát és ebben a MHT szerepét. Minden gazdálkodásnak így a vízgazdálkodásnak is legfontosabb alapfeltétele pontosan ismerni azt, • amivel gazdálkodni akarunk. A vízgazdálkodás alapja a vízkészlet minél pontosabb ismerete, mert a vízzel csakis akkor tudunk helyesen gazdálkodni, ha a rendelkezésünkre álló vízkészletet, annak időbeni és térbeli változását tudjuk, ismerjük és fel tudjuk állítani a mindenkori helyes vízmérleget. Vízkészletünket két nagy csoportba foglalhatjuk össze: 1. Felszíni vízkészlet (vízfolyások, tavak, források. Az OVK ide sorolja a parti szűrésű kavicsterasz, talajvizet is!) 2. Felszín alatti vízkészlet (talajvíz, karsztvíz és artézi víz.) 1. Felszíni vízkészletünk. Felszíni vízkészletünket viszonylag elégge pontosan ismerjük amit 75 éves kitűnő vízrajzi szolgálatunknak köszönhetünk. Tudjuk, hogy országunkba i érkezik felszíni vízfolyásainkon át 3660 m

3/sec víz, ezt országunk területén táplálja 160 m

3/sec víz, távozik az országból 3780 m

3/sec víz és így visszamarad az ország területén 40 m'/sec víz, mely részben elpárolog, részben beszivárog és táplálja a felszín alatti „ vizet. Országunkban a folyóinkon lefolyásra kerülő víz évi teljes mennyisége 61—200 milliárd m

3. Ez a hatalmas vízmennyiség bőségesen elegendő lenne évszázadokig az ország egész vízellátására, hiszen vízfogyasztásunk 1960-ban összesen 1,4 milliárd m

3|/év volt, s 1980-ban a tervek szerint még mindég csak 6,7 milliárd mVév lesz. Sajnos mégis már most bajban vagyunk felszíni vízkészletünkkel, mert igen szeszélyes vízjárású vízfolyásainkon a lefolyásra kerülő vízmenynyiség akkor a legkevesebb, amikor arra a legnagyobb szükségünk lenne öntözéskor. Még egy baj van ugyanis az, hogy vízfolyásaink távol esnek azoktól a területektől, ahol a legnagyobb szükség lenne a vízre. Nyilvánvaló, hogy ezen a bajon csakis úgy segíthetünk, ha folyóink vízhozamát igen nagy beruházásokkal visszatartjuk, (vízlépcsők) és tározzuk (víztározók), s oda vezetjük (folyócsatornázás, öntöző főcsatornák) ahol arra elengedhetetlenül szükség van. Mennél több vizet tudunk országunkban visszatartani, tározni annál biztosabb alapot teremtünk országos vízgazdálkodásunknak. A VITUKI 1958-ban kidolgozta az országos víztározási lehetőségeket, de ebben a munkában kimaradt a legfontosabb tározási lehetőség a nagyviziárvizi tarozás, holott ez döntően befolyásolja a jövőben felszíni vízgazdálkodásunkat. Az egyéb kisebb tározási lehetőségek sincsenek kellően feltárva, holott főleg hegy- és dombvidékeinken a legkisebb tározási lehetőségnek igen fontos szerepe van. A MHT vidéki 10 csoportjának elsőrendű feladata társadalmi munkában megszervezni főleg a kisebb vízfolyásaink vízhozam megfigyelését, víztározási lehetőségeit. Amíg felszíni vízkészleteinket, azok időbeli változását csaknem pontosan ismerjük, felszín alatti vízkészleteinket még megközelítőleg sem tudjuk felmérni, holott a mezőgazdaságban (öntözés, ívó- használati vízellátás) szerepük egyre fontosabbá válik épp azokon a területeken, ahol a felszíni vizekkel nem számolhatunk. Felszínalatti vízkészleteink becslése, számítása ma még bizonytalan (világviszonylatban is az!) ami kiviláglik abból, hogy szakembereink a felszínalatti sztatikus vízkészletet országosan 20 000—100 000 milliárd m

3-re becsülik. A dinamikus, tartósan kitermelhető vízkészlet becslése még bizonytalanabb, s szakembe reink az elvi kérdésekben sem tudtak még megegyezni. A Magyai- Hidrológiai Társaság egyik munkabizottsága társadalmi munkában az ország regionális felszínalatti tartósan kitermelhető (dinamikus) vízkészletének számítását illetve számításának elvi alapjait elvégzi, úgyhogy reméljük, rövidesen ezen a téren is sokkal megbízhatóbb adatok állnak rendelkezésünkre. (Az eddigi számítások alapján Nagyalföldünkön km

sként a felszínalatti vizekből tartósan területenként változóan minimálisan 1—5 1, sec víz kitermelhető? (Az OVK-ban a tartósan kitermelhető dinamikus felszínalatti vízkészletünket az alábbiak szerint becsülik): Talajvíz 40 m

3|.'sec Parti szűrésű víz 70 m

3

t sec Karsztvíz 10 mVsec Artézi víz 80 m

3i, sec összesen: 200 m

3|/sec (Ez a becslés érthetően túlzottan óvatos, úgyhogy véleményünk szerint a kitermelhető vízkészlet ennek legalább a kétszerese, de lehet, hogy a többszöröse!) Az országos vízgazdálkodás alapja a vízkészletek minél pontosabb megállapítása, ismerete. Különösen fontos ez a mezőgazdasági vízgazdálkodás legfontosabb, alapvető ágazatánál: az öntözésnél. Országos szempontból a II. ötéves tervben az egyik legfontosabb kérdés az öntözés. Legyen szabad épp ezért előadásomban röviden rámutatni az OVK alapján az öntözés fejlesztési lehetőségeire. Az öntözésnek országunkban már több évszázados múltja van nemcsak a folyók, tavak, források (felszíni vizek) környékén, hanem a sivár futóhomok területeken a Duna—Tisza közti hátságon, a Nyírségben, ahol nincs felszíni víz, ezért már akkor kialakult ezeken a területeken a talajvízikutakból sőt primitív csőkutakból az öntözés. (Békés megyében már 1920-ban ugyancsak csőkutakból is öntöztek). Természetesen az öntözés uralkodólag kerti-, zöldség öntözésére szorítkozott. A második világháború előtt már a tőkés gazdasági rendszerben rádöbbentek arra, hogy a mezőgazdaság megsegítésére mielőbb tenni kell valamit — főleg az 1934—35 évi nagymérvű aszálykárok hatására, de 7