Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Ozoray György: A Tétényi fennsík vízföldtana

talános dőlésviszonyokból és a szerkezeti eredetű táblaperemből adódik. A fennsík szerkezeti képének egyes elemei már a szarmata végén kialakultak. Így a diósdi pannóniai öböl a maival megegyező dőlésviszonyokra utal. Az alsó- és felsőparmóniai emelet határára eső mozgást Földvári A. [3] mutatott ki. A vastag, agyagos kifejlődésű neogén Biatorbágyon, közvetlenül a fennsík mai letörésénél, vízföldtanilag fontos, legalább a pannóniai korszak óta meglévő szerkezeti határra utal. A tereplépcsőket és aszóvölgyeket megszabó, pár méteres magasságkülönbséggel járó ÉNy—DK-i diszlokációk kora a pliocén és pleisztocén határára tehető, mert a mai morfológiánál idősebb, antecedens jellegek is mutatkoznak (Égett-völgy). Az Érd-parkvárosi würmi gerinces ősmaradvány-lelőhely lepusztult ürege würm előtti [4], Az üreg egy ÉNy—DK-i irányú aszó oldalában nyílott, a völgyet preformáló diszlokáció ennél is idősebb. A fennsík hegyrajzi különállása a pleisztocénben alakult ki, az É-i táblaperem felbillenésével és a Kőérpatak hátravágódásával [6). Ez arra utal, hogy a K— Ny-i szerkezeti elem fiatalabb, mint az ÉNy—DK-i. A peremi felbillenés ugyanis elvágja az antecedens Égettvölgy vonalát. Erdélyi M. és Bartha F. kéziratban levő adatai szerint Érd vasúti bevágásban jól megfigyelhető volt (1959ben) egy intrapannóniai és egy posztpannóniai diszlokáció. Utóbbi még az Unió wetzleri-s szintet iá elérte. Rétegvíz-rendszer: áramlási viszonyok és nyugalmi vízszín. A középsőoligocén agyag és a felsőoligocén anyag és slír vízzáró. Az ún. Pectunculus obovatusos homok finom szemcsenagysága, agyag- és kőzetliszt-tartalma miatt gyenge vízvezető és vízadó képességű. Ez az oligocén összlet alkotja a Tétényi-fennsík neogénjének viszonylagos vízzáró alapját. A rákövetkező burdigalai és helvéti homok-kavics sorozat, a tortonai és szarmata mészkövek és az alsópannóniai homok összefüggő rétegvízrendszert képez. Ezt az összefüggést helyileg többé-kevésbé vízzáró közbetelepülések zavarják meg. A burdigalai-alsóhelvéti sekélytengeri-partszegélyi rétegsor közt a felszínen szembeötlőbb dürva kavicson és kavicsos homokon kívül a fúrások iszapos homok és iszapos kavics lencséket, is harántoltak, főleg a rétegsor alján. A felsőhelvéti szárazföldi rétegsor palás agyagja vízzáró. A szarmata mészköves rétegsorban vékony mállott vulkáni tufa-, illetve bentonit betelepülés van. A homok és kavics a neogén összletben többhelyütt is meszes, illetve limonitos kötésű homokkővé, konglomerátummá áll össze. A felszín közelében pleisztocén cementálódás is van. A felsőpannóniai rétegösszlet agyag (márga) és homok váltakozásából áll, az agyag túlsúlyával. Települési, vagy szerkezeti érintkezésben a vízmozgás akadályozója (Érd). A nagyjából összefüggő vízvezető összlet rétegvize felszíni, csapadékeredetű, elsősorban közvetlen beszivárgás útján pótlódik. A kutak és források szintje magasabb, mint a Dunáé, vagy a többi keretező vízfolyásé. Felszíni vízfolyás nem keresztezi a fennsíkot. Mélyből felszálló vízzel sem számolhatunk az oligocén összlet szigetelése miatt. A kutak és források hozama (a dinamikus vízkészletből táplálkozó források évszakos és többéves szokásos ingadozásaitól eltekintve) nem mutat csökkenő irányzatot. A peremi vízleadás (források, rétegvíz-eláramlás) folytán a rétegvíz cserélődik. A vízelemzési adatok sem mutatnak sehol fosszilis vízre. A Tétényi-fennsíknak tehát elhatárolt, egyensúlyban lévő rétegvízrendszere van. A viszonylagos vízzáró oligocén fekű D, illetve DK felé dől. Ez meghatározza a- fő áramlási irányt. Az egyes szerkezetileg elkülönült rögökben természetesen eltérő dőlés- és áramlásviszonyok uralkodnak. Így az Iharos—Dobogó csoportban egy sávon Ny-i áramlási irány valószínű. Az oligocén agyag kibukkanása az É-i szegélyen keskeny (gyakorlatilag elhanyagolható) sávra korlátozza az északias vízáramlást. A terület vízföldtani viszonyaira a 2. ábrán feltüntetett 51 kút és 21 forrás adataiból következtetek. Sajnos, a kutak dokumentációja (különösen a régebbieké) hiányos. Az alapvető hidrológiai adatokat sem állapították meg mindig. A kúthelyek nincsenek bemérve, így azok A. f.-i magasságát csak térképről becsültem. Bár az a néhány méter, mely az élénk domborzatú fennsíkperem térképi ábrázolásánál nem tesz számot, a nyugalmi vízszín megállapításánál és viszonyításánál zavart okozhat, az általános irányzat megállapítható. Még rosszabb a helyzet a rétegtani értékelésnél. Még a meglévő rétegsor túlnyomó része is csak fúrómesteri feljegyzés, ilyen meghatározásokkal: „kő". ,sóder". Más kutak rétegsorát ugyan makroszkópos kőzettani vizsgálat alapján állították össze, de a mintavétel megbízhatatlan volt, így a fúrómesteri feljegyzésnek ellentmond. Faunavizsgálaton alapuló rétegtani beosztást csak 3—4 szelvényen végeztek. így kőzettani hasonlóság alapján kíséreltem meg a rétegtani értékelést és néhány szembeötlően hibás beosztás kijavítását. A rétegvízszín 3 tényezőtől függ: a vízzáró aljzat, az erózióbázis és az esetleges duzzasztó „gátak" magasságától. A Duna közepes kisvize Budafoknál 95,35, kö'épvize 97,91, közepes .nagyvize 100,86 m A. f. A Duna felé szabad kifolyással rendelkező rétegvíztartó összlet nyugalmi' vízszíne tehát ehhez igazodik. A miocén összlet Budafoknál és Nagytéténynél közvetlenül érintkezik a folyammal, illetve a homokos-kavicsos terasszal. A pannóniai összlet itt foszlányos, vékony, térszíni elhelyezkedése, vagy kőzettani kifejlődése miatt nem akadályozza a vízáramlást. A nyugalmi vízszint 95—105 m A. f. közt van. Tortonai lajtai mészkőben (Budafok, 35. kút), szarmata mészkőben (Budafok, 36. kút, Nagytétény, 33, 34. kút, pannóniai homokban és kavicsban (Nagytétény, 40, 42, 43, 44. kút). Utóbbiak pannóniai kora nincs faunával igazolva, a kőzettani leírás ráillik a burdigalai-helvéti sorozatra is. A 41. számú kút rétegsorában a pannóniai és a burdigalaihelvéti sorozatot elválasztja a közbetelepült szarmatatortonai mészkő. Ugyanott a pannóniai összletben kavics nem található, csak 4 m durva homok. A 19. kút (Budafok) nyugalmi vízszíne kb. 103 m A. f„ vizét kavicsból nyeri, valószínűleg már Duna-teraszból. Érthetetlen a 37, 39. sz. kút nagyon mély nyugalmi vízszíne (kb. 66, illetve 45 m A. f.). Nemcsak a Nagytétény környékén szokásos vízszínekkel nem vág egybe, de az ugyanazon kútcsoportba tartozó 40. sz. kútéval sem. Így hibás mérésre, vagy kimerített vízadó lencse egyensúlyban nem lévő vízszínére gondolhatunk. Az Érd—Százhalombatta-i táblarög peremének két fúrt kútja a pannóniai rétegekből kap felszínig, illetve felszín fölé emelkedő vizet, (nyugalmi vízszín: Érd—Ófalu kb 104 m, a víz langyos; Százhalombatta kb. 108 m). A táblarög tetején nem ajánlatos kutat fúrni, mert a kőzettani kifejlődés kedvezőtlen (agyag) és a nagj' mélységben esetleg megüthető vízadó réteg nyugalmi vízszíne mélyen a felszín alatt marad. A szerencsétlen telepítésű 49. számú kút — mint várható volt — meddő lett. 36