Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Szalóczy Bálint: Az esőztető öntözőberendezések néhány beruházási és méretezési kérdése

zási költségek számításánál különböző alapadatokat vesznek figyelembe. Végeredményben hiányzik ezen berendezések egységes elvek alapján történő számításbavetele és ez sokszor akadályozza a helyes megítélést. A továbbiakban egységes elvek alapján próbáljuk megvizsgálni a beruházási költségek nagyságát és összetételét. a) Az esőztető berendezések fajlagos beruházásigénye Ft/kh. A fajlagos .beruházási igény hagyon jól kifejezi az egyes berendezések beruházási költsége között lévő mennyiségi különbséget, ezért az azonos célt szolgáló berendezések értékelésénél jól használható mutató. E mutató értékét az összberuházási költség és az öntözhető terület hányadosa adja meg. A megöntözhető terület azonban adott berendezésnél is tág határok között változhat, attól függőén, hogy mennyire intenzív öntözést (hányszor és hány mm-el) végeznek. Pl. ugyanazzal a hordozható berendezéssel kétszer akkora területet lehet megöntözni, ha 200 mm helyett csak 100 mm vizet szolgáltatnak ki egységnyi területre. Az esőztető berendezések gépi felszerelésének mennyisége, illetve beruházási költsége (agregát. csővezeték, idom, stb) — a beépített részektől eltérően (felszínalatti vezeték, csatorna, műtárgy, stb) — általában független az öntözött terület nagyságától, ezért a megöntözött terület nagymértékben befolyásolja a fajlagos beruházási igényt. Az összefüggést az 1. ábra szemlélteti a felszínalatti /Jwo • 13000 JO tcc , CO í.v Sfy Ofrr/xfM/ c-Tc/.TMy&iKzeir A'ri//*' k/> 1. ábra. Az öntözött terület és a fajlagos beruházási igény {Ft/kh) összefüggése csővezetékű félstabil és a TLM—2500-as hordozható berendezésre vonatkozóan. Az 1. ábra alapján megállapítható, hogy az öntözött terület növekedésével mindkét berendezés esetében csökken a fajlagos beruházási igény. A TLM—2500-as berendezésnél azonban lényegesen nagyobb ez a csökkenés, mivel a gépészeti berendezés aránya ennél a berendezésnél nagyobb (86,4%), mint a félstabil berendezésnél (16,7%). Az egységes összehasonlíthatóság érdekében tehát a megöntözhető területet is azonos elvek alapján kell kiszámítani és egyformán intenzív öntözést, vagyis az alapterület azonos időközönként, illetve azonos vízmennyiséggel való öntözését kell feltételezni minden berendezésnél. Természetesen a gyakorlatban ezen a téren nagy eltérések lehetnek, sőt bizonyos esetekben (kombinatív öntözés) azzal a céllal létesítenek esőztető berendezést, hogy nagy területeket viszonylag kis vízmennyiséggel tudjanak öntözni. Ennek megfelelően az öntözött területtől függően — az 1. ábrán látható összefüggés értelmében — ugyanazon berendezés fajlagos beruházási igénye tág határok között változhat. Éppen ezért az egyes berendezések egymáshoz viszonyított jellemző fajlagos beruházási igényét azonos vízmennyiséggel való öntözés mellett célszerű meghatározni. Az adott esőztető berendezés által egyformán intenzív öntözés mellett megöntözhető terület az általunk összeállított empirikus képlet segítségével gyorsan kiszámítható. (Q . 3600 . t. k

) . f Ti = 3755 h Ahol: Ti = az idényben megöntezhető terület kh Q=a berendezés által szolgáltatott víz lit/sec t = napi üzemóra átlagosan k = üzemidő kihasználási fok ^a napi üzemidő hány %-át használták ténylegesen öntözésre) h = egy öntözéskor átlagosan kiadagolt víz mm f = öntözési forduló Vizsgálatainknál a Q értéknek a szivattyú megadott teljesítményének 90%-át vettük, mivel több éves adatgyűjtésünk azt mutatta, hogy éves átlagban a teljes vízmennyiséget nem tudják kiadni (táblaalak, szórófej, hiány, nyomáscsökkenés, stb) A t = 16 óra, h = 40 mm, f = 15 nap alapadatokkal számoltuk. A k, érték a berendezés típusától függően változik. Több éves vizsgálataink alapján az egyes berendezéseknél a következő k értékkel lehet számolni: öntözőhajós berendezés 0,85 (85%) felszínalatti csővezetékű stabil 0,90 (90%) felszínalatti csővezetékű • félstabil 0,85 (85%) vízágyús berendezés 0,85 (80%) hordozható berendezés 0,80 (80%) Konkrét esetekben a vízhasználati terv alapján pontosabban megállapítható a megöntözhető terület, azonban globális tervezésnél és összehasonlító vizsgálatoknál a fenti képlet jól használható.' Az egy berendezés által megöntözhető terület és a beruházási költség értékeit az 1. táblázatban foglaltuk össze berendezésenként. A beruházási költségek megállapításánál az OVF, a VIZITERV az Agrotröszt és az öntöző üzemek tényleges beruházási adataiból indultunk ki, az 1961-től érvényben lévő árak alapján. Az egyes berendezéseket a rájuk jellemzőbb vízforrásból való üzemeléssel vettük figyelembe. Természetesen az egyes berendezések különböző vízforrásból is üzemelhetnek és ez kismértékben kihat a beruházási igényre, de ettől most eltekintünk, mert ez nagyon megnövelné a variációk számát. A beruházási költség megállapításánál a kapcsolódó beruházásokat is figyelembe vettük (ideiglenes csatornanyitó eke, szállítójármű, stb) Az 1. táblázat alapján az alábbiak á'lapíthatók meg: A fajlagos beruházási igény (Ft/kh) tág határok között változik az egyes esőztető berendezéseknél (3058— 18 906 Ft). Ezért helytelen az esőszerű öntözés beruházási igényét általánosan megítélni, mindig meghatározott berendezéstípushoz célszerű azt kötni. Az azonos típusú berendezések közül a nagyobb teljesítőképességű berendezések (TLM—2500) fajlagos beruházási igénye kevesebb, mint a kisebb teljesítőképességűeké (TL—400). A vetítési alap megválasztása, tehát az, hogy bruttó, vagy nettó területre vetítjük a beruházási költséget szintén befolyásolhatja a fajlagos beruházási igényt. Pl. az öntözőhajós berendezés esetében a nettó területre vonatkoztatott beruházási igé|ny 37%-kal nagyobb, mint a bruttó területre vonatkoztatott. A nettó terület számításánál jelen esetben csak az öntözőberendezés létesítése következtében kieső területet vettük figyelembe, ha az utak és egyéb létesítmények okozta kiesést is figyelembe vesszük, még jelentősebb az eltérés. A külföldi tapasztalatok alapján a fejlődés nálunk is a nagyobb esőztető egységek (1000—5000 kh) létesítéséhez vezet, ez pedig csak növeli a bruttó és nettó terület közötti különbséget. Az elmondottak alapján javasoljuk, hogy a tervező és egyéb szervek a fajlagos beruházási igényt a bruttó és a nettó területre is mutassák ki, mert ez elősegítené a tisztábblátást a beruházási kérdésekben. 15