Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Thoma Frigyes: A Thoma-féle kisvízhozammérő

lyásolják. Ezért célszerűnek mutatkozik a fejlődés fo­lyamán olyan műszerek szerkesztése, mérési eljárások, valamint adatfeldolgozási módszerek kidolgozása, ame­lyeik a jelenlegi technikai adottságok mellett, ha lehet jobban, az eddigieknél hatásosabban kiküszöbölik a hibalehetőségeket. A mérési hibákat különösen laboratóriumi méré­sek esetén szükséges a minimumra csökkenteni, mivel a hibás eredmények helytelen következtetésekre ve­zetnének. A minél megbízhatóbb adatok beszerzésére irá­nyuló törekvések — a műszerszerkesztéssel is össze­függésben — az alábbi szempontokat vethetik fel: a) A mérőberendezés szerkezete, az egyes alkat­részeik kialakítása nyújtson módot arra, hogy a mért mennyiségek minél pontosabbak legyenek. b) A köbözéses vízmennyiségmérésnél a „V„ bázis köbtartalom kellő pontossággal, könnyen bemérhető és főleg gondos, időálló méretekkel rendelkező legyen. c) A mérés . módszere, a végrehajtás során köve­tett eljárás, tegye lehetővé a valódi adatok minél pon­tosabb meghatározását. d) A méréssel kapcsolatos személyek megfigyelő képességének változó voltából származó véletlen, il­letve szabályos jellegű hibák legyenek lehetőleg ki­küszöbölve. Fenti szempontok figyelembevételével szerkesz­tettük, illetve dolgoztuk ki az alábbiakban ismerte­tett, hordozható mérőberendezést, valamint a mérés folyamán alkalmazott mérési módszert. A vízhozammérő berendezés ismertetése Az 1. ábrán — 1 — jelöli a mérendő vízmennyiség befogadására szolgáló tartályt; —2— a tartály felső élén felfektetett felfüggesztő tartót; —3— a tartály egyik részében kialakított — 12 —csillapító tér elna­tásolására szolgáló lemezt, amely — 12 — csillapító tér­be, a vízömlés irányát, a — 4 — nyü jelzi. Az —1— tartálytól különállóan a —13— elek­tromos vízszintmérő van elhelyezve, amely az — 1 — tartályhoz (fémtartály) — 8 — áramforráson át a — 11— és —17— vezetővel kapcsolt, tetszés szerinti szerkezetű, — 7 — elektromos jelzőből, valamint az ehhez a —15 — átkapcsolón át a •— 9 —, illetve — 10— és —16— vezetékek útján kapcsolt —5—,' illetve — 6 — elektródákból áll. Az — 5 —, illetve — 6 — elektródák a — 2 — felfüggesztő tartóra, elszi­getelten vannak felfüggesztve és belenyúlnak az — 1 — tartályba. 1. ábra. A vízhozammérő berendezés vázlatos rajza 1. kép. A kísérleti méréseknél használt mérőberen­dezés Vízhozammérésnél a mérendő víz az — 1 — tar­tályba, annak — 3 — csillapító lemezzel elkülönített — 12— csillapító terén keresztül, a —4 — nyíl irányá­ban folyik be. Amikor a — 2 — felfüggesztő tartóra elszigetelten felerősített —5— elektróda élét a víz­szín eléri, az 1. ábrán vázolt nyitott áramkör (átkap­csoló A állásban) záródik, aminek következtében ß — 7— elektromos jelző jelez. A jelzéssel egyidejűleg működésibe hoznak egy ismert szerkezetű különálló időjezőt, ezzel a vízhozammérés kezdetét veszi. \ mérés megkezdése után a —15— átikapcsolót az A állásból a B állásba hozzák, ugyanakkor az áramkör nyílik és a — 7 — elektromos jelző jelzése megszűnik. Amikor a befolyó víz a magasabb szintet, vagyis a — 2 — felfüggesztő tartóra elszigetelten felerősített — 6— elektróda élét eléri, az 1. ábrán vázolt nyitott áramkör (átkapcsoló B állásban) záródik és a — 7 — elektromos jelző újból jelez. A jelzéssel egyidejűleg az ismert szerkezetű különálló időjelző működését megállítják. Az — 1 — tartálynak az — 5 —, illetve — 6— elektródák élei által kijelölt No 1., illetve No 2. szintjei közötti „V" köbtartalrnából (bázis köbtarta­lom), valamint a mérés időtartamából „t" a vízhozam az alábbi képlet szerint számítható ki: Y Q = -7 (i) A kísérleti célokra összeállított vízhozam-mérő­készülék bázis köbtartalmát (V = 2539 cm 3) hitelesí­tett mérőedényekkel ±0,072%-os pontossággal határoz­ták meg. (A mérőkészülék bázis köbtartalmának meg­határozási módszerét nem ismertetjük, mivel annak részletes leírása nem tartozik szorosan ezen ismertető keretébe.) A vízszínrögzíitésnek (észlelésnek) ezt a fentiekben , vázolt módszerét már 1944-ben is alkalmaztuk, ami­dőn egy földalatti forrás vízhozamának pontos meg­határozására dolgoztunk ki egy új mérési eljárást (1). Az eljárást tovább fejlesztettük a csövekben, illetve a kutakban történő vízhozammérésre is (2). Mindkél módszer a budapesti melegforrások (3) megfigyelésével kapcsolatban vált szükségessé. 145

Next

/
Thumbnails
Contents