Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

Dr. Nikodémusz István: Tapasztalatok az Evian-i vízzel kapcsolatban a 3. Nemzetközi Élelmiszerbiológiai Kongresszus tükrében

TAPASZTALATOK AZ EVIAN-I VÍZZEL KAPCSOLATBAN A 3. NEMZETKÖZI ÉLELMISZERBIOLÓGIAI KONGRESSZUS TÜKRÉBEN DR. NIKODÉMUSZ ISTVÁN Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet 1960. szeptemberében alkalmam ínyilt arra, hogy résztvegyek az Evian les Baines-ben megrendezésre kerülő harmadik Nemeztközi Élelmiszerbakteriologiai Kongresszuson. A kongresszus tárgya az ásványvizek, szódavizek és gyümölcsnedvek mikrobiológiája volt. A kongresszussal kapcsolatos beszámolómat két részre osztva szándékozom előadni. Először megemlítem azokat az előadásokat, amelyek általában az ásványvizek és üdítő italok -baktériumflórájával foglalkoznak, a második résziben fogok beszélni az Evian-i forrás vízéről, és a vele kapcsolatban élért orvosi tapasztalatokról. Azzal kell italán kezdenem, ami a kongresszus befejező részén hangzott el, hogy az Élelmiszermikrobiológiai Társaság tudományos bizottsága, ásványvizek és üdítő italok részére a következő követelményeket állította fel. 1. A vízben szabadszemmel látható üledék vagy szuszpenzióban levő zavarodás nem lehet. 2. 1 1 víz kórokozó baktériumot nem tartalmazhat. 3. 100 ml vízben sem baktérium, sem Str. faecalis, sem enterális bakteriofag nem lehet. 4. 20 ml vízben Clostridium spóra nem lehet. 5. A víz ml-ében a mezofil baktériumok száma nem haladhatja meg az egyet, a mikrofil baktériumok száma a 10^t. Itt előre megjegyzem, hogy ezen követelményeknek nem minden ásványvíz felelt meg. Nálunk, Magyarországon az ásványvizek a vízvezetéki vizekkel azonos elbírálás alá esnek, összcsiraszámuk 100/ml alatt kell hogy legyen, 50 ml vízben 1 bélbaktérium csira és 3 Clostridium lehet. Magukat az üdítő italokat Sharif (USA) négy csoportra osztja felr 1. Természetes körülmények között nyerhető ásványvizek. 2. Mesterségesen készített és szénsavval telített ún. ásványvizek. 3. Szénsavas üdítő italok. 4. Gyümölcslevek. Buttiaux prof. (Lille)) előadása alapján Franciaországban háromféle ásványvíz típus van forgalomban. 1. Természetes ásványvizek. Természetes forrásból származó vizek, amelyekben Franciaország meglehetősen gazdag, egyes ásványvizek régóta világhíresek (Lourdes, Vichy stb.). Az az érzésem azonban, hogy éppen Franciaországban, ahol a vízvezetékvizek lényegesen rosszabb ízűek, mint pl. a hazai vizek, számos olyan vizet, amelyik iható, már ásványvíznek, esetleg gyógyvíznek minősítenek. Ezek az ásványvizek, amelyek meglehetősen drágák, pl. lehetnek szénsavasak vagy szénsavmentesek, s a lényeges követelmény velük szemben az, hogy iontartalmuk a' normális ivóvíz iontartalmától eltérjen. így pl. ásványvíznek tekinthetők azok a vizek, amelyek nagyon sok, vagy nagyon kevés ásványi anyagot tartalmaznak. A legfontosabb követelmény, amit — ahogy említettem — nem mindig -tartanak meg, -hogy e vizeket gyógykezelésre használják. E vizeket vagy az állami laboratóriumi hálózat területileg illetékes részlege, vagy a közegészségügy nemzeti laboratóriuma rendszeresen ellenőrzi. E -természetes ásványvizeket fizikai vagy kémiai eljárással fertőtleníteni vagy konzerválni szigorúan tilos. Mikroflórájukat csak autotroph baktériumok alkothatják. 2. Az ún. asztali vizek, mesterségesen előállított ásványvizek. Ha szénsavat adnak hozzájuk, azt a cimkéjükön fel kell -tüntetni. E készítményeket alá kell vetni olyan fertőtlenítő eljárásnak, amely a fizikális vagy vegyi sajátosságokat nem változtatja meg. Gyógyító célra nem használhatók. 3. Szódavizek. E fogalom Franciaországban még nem egységes. A szóda kifejezés vonatkozhat természetes szénsavas vízre, mesterségesen előállított szénsavas asztali vízre, de értenek alatta szénsavas gyümölcsszörpöt is. A természetes vizek francia elnevezése gazeuse, a mesterségeseké „gazéifiée". A NSZK-ban (Pfannenstiel prof.) 3 féle ásványvíz van forgalomban, 1. Természetes ásványvíz, amely literenként több mint 1 g anorganikus anyagot és 2,5 g szabad széndioxidot tartalmaz. 2. Az ún. kevés ásványi anyag tartalmú víz, amelyben literenként 1 g-nál kevesebb anorganius vegyület van. 3. Mesterséges ásványvíz. Ezek jelenleg mind szénsavasak. Az első kettő esetében bizonyos kezelési eljárások engedélyezve vannak (pl. vas-, kénmentesítés, szénsavas telítéssel). Gyógyvizeknek csak a természetes, nagyobb ásványi anyag tartalmú vizek tekinthetők, a kisebb sótartalmú vizek csak akkor, ha gyógyhatásúk bebizonyított. Az ilyen vizekhez, ahogy már érintettem, csak széndioxidot lehet adni, fertőtlenítőszert nem. A gyömölcsnedeveket Liithi előadása alapján osztályozták 6 kategóriára. Az előadások jelentős része, ahogy említettem, az üdítő italok baktérium-flórájával foglalkozott. Részben a bennük élőforduló mikroflórát tárgyalják, részben a baktériumok kimutatási módszereit, s van néhány olyan előadás is, amely az üdítő italok sterilizálásának, illetve konzerválásának lehetőségével foglalkozik. Ezekre szándékosan nem térek ki, néhány érdekesebbnek látszó kivételével. Seeliger professzor közöl néhány statisztikai adatot az ásványvíz és üdítőital fogyasztásokról 1954-ben évenként és fejenként Svédországban 25, Svájcban 19,8, Franciaországban 18,6, Angliában 12,7, Hollandiában 8, az NSZK-ban 13,3 l-t fogyasztottak. 1958-ban ez a szám 20,4 l-re emelkedett. Ha meggondoljuk, hogy ugyancsak az ez évre eső sörfogyasztás Nyugat-Németországban 73 1, aikkor ez a szám nem tekinthető túl nagynak. Nálunk tudomásom szerint a sörfogyasztás 30—40 1 között ingadozik. Az ásványvizek rendszeres fogyasztása Európában a századforduló idejében kezdődött. Buttiaux mondotta el, hogy Franciaországban az ásványvízfogyasztás egyre inkább terjed, mert a lakosság nem szívesen fogyasztja a vízvezetéki vizeket. 1959-iben az ásvány víztermelés meghaladta az 1 milliárd palack mennyiséget. Az előadás két megállapítását ismertetem, -az egyik az, hogy követelményeket állított fel a palackmosó vizekkel szemben, a másik az, hogy a vizek sterilizálására nem kezelést ajánl. Mint érdekességet említik meg Boudier és Buttiaux. hogy egy 50 évig tárolt palaoknak ugyanaz volt a mikroflórája, mint a jelenlegieké. Görögország, ahogy azt Papavassiliou elmondta, szintén gazdag ásványvizekben, azonban ezek felhasználása gyógykezelési szempontból alig kezdődött meg. Evian les Baines a Genfi tó egyik legkeresettebb és tegyük hozzá, a legdrágább üdülője. Egyszerre 15.000 személyt fogadhat. Az eviani vizet gyógycélokra már Tranchin (Voltaire kezelőorvosa) alkalmazta és ajánlotta. A forrást először Fontaine Sainte Catherinenek nevezték, később kapta a Souvce Cachat elnevezést. A Cachat forrás vize nagyon tiszta, 'benne szenynyeződésre utaló baktérium soha nem fordult elő. Az üzem 1959-ben 270 millió palack vizet hozott forgalom143