Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Kálmán Miklós: A tatabányai bányavizek mezőgazdasági hasznosítása

miatt óvakodnunk kell a sablonoktól. Átvizsgálva a Szénbányászati Tröszt öntözendő területét megállapítható, hogy ezekre különösen érvényes az előbbi megállapítás. Sorra véve dr. Gál István tanulmányának 5. ábráján megjelölt területeket, alig találunk olyanokat, ahol azonos öntözési mód alkalmazása volna a legelőnyösebb. Az 1-el jelzett területen a szükséges tereprendezés, felszínhelyreállítás, illetve a Galla patak rendezése után telepíteni tervezett nyárfás akár felületi, akár hordozható esőztető berendezéssel öntözhető. A 2-el jelzett Farkastavon keresztül -vezető bányavizekből táplált vízfolyásból szakasz tiltok beépítése után a vízfolyás jobb partján lévő terület kb 400 m szélességben öntözhető, ami azt jelenti, hogy nemcsak a Szénbányászati Tröszt területe, hanem a szomszédos tsz terület is könnyen és olcsón bevonható az öntözéses gazdálkodásba, míg a vízfolyás végén a tőle balra lévő mélyfekvésű területen telepített nyárfás máima is minden beruházás nélkül, azonnal, gravitációs módon öntözhető. A 4-gyel jelzett terület egy lésze a bánhidai erőmű hűtőtavából, illetve az Általérből jelenleg is és azonnal öntözhető hordozható esőztető berendezésekkel, kb 400—500 m szélességben. Másik része pedig csak a terület rendezése után vonható termelésbe. A Tröszt területein kívül e sávban természetesen a tsz-ek ter'iletei is öntözhetők, a területrendezéstől eltekintvé minimális költséggel. A 3-al jelzett terület mély fekvése és magas talajvízállása miatt elsősorban nyárfásításra javasolható. Szükség esetén felületi módon a XV/b akna vizéből könnyűszerrel öntözhető. A XV/b aknából kijövő nagymennyiségű víznek kb 30%-ával az aknától délre fekvő állami gazdasági területből lehetne föld alá fektetett azbesztcement nyomócső segítségével mintegy 600 kh területet öntözéses gazdálkodásra berendezni A 6-os terület tulajdonképpen jelenleg, is be van rendezve öntözésre, csak rajta, illetve mellette elfolyó Dubnik patak szennyezettsége, illetve a hordaléklerakódások miatt a terület elmocsarasodik. A 7-es terület mély homokgödrökből áll, melyet, ha sikerül megfelelően feltölteni hatalmas, összefüggő és rendkívül kedvező domborzatú felszint lehet előállítani, ahol kb 800—1000 kh-t lehetne berendezni az állami gazdasági területeket bevonva az öntözésre. A terület vízellátása akár a hordalékától megtisztított Dubnik patakból, akár a Síkvölgyi akna vízéből különösebb nehézség nélkül ellátható. A területet legcélszerűbben földbe fektetett azbeszt cement nyomócsővel és erre kapcsolt hordozható esőztető csővezetékkel célszerű berendezni. Jelentősebb terület még az összefüggő 9—10 és 11-es jelzésű területek. A 10-es jelzésű területen tervezett gyümölcsöst a XIV. aknából nyomás alatt érkező vízből föld alá fektetett csővezeték és hordozható csővezeték segítségével gravitációsan, csöves-barázdás módszerrel célszerű megöntözni, míg a 9-es terület kisnyomású esőztető berendezéssel esetleg gravitációsan is öntözhető, ugyancsak a XIV. aknából. A 11-es terület mezőgazdasági hasznosításáról és öntözéséről csak a tereprendezés elvégzése után lehet szó. Az öntözés megoldása és vízellátása itt sem jelent különösebb nehézséget. Ugyancsak nem jelent nehézséget a 8, illetve 12-e s terület vízellátása, illetve mezőgazdasági hasznosítása, ha megfelelő feltöltése megtörténik. Az elmondottaktól is kiviláglik az alkalmazható megoldások változatossága és az, hogy vízforrások közvetlen közelében is jól és gazdaságosan fel lehet használni a bányavizeket. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a mezőgazdaság és a bányászat érdekei közösek és a vizek hordaléktól való megtisztítását, a meddő, illetve zagy elhelyezését, a bányagödrök feltöltését és újra bevonását a mezőgazdasági termelésbe egy költséggel végre tudjuk hajtani, sőt kismértékű öntözővíz tározást is tudunk végezni; semmi indokot nem látok arra, hogy a kérdések megoldásával késlelkedjünk. A fennálló nehézségeket természetesen nem tudja egyedül semmilyen szerv sem megoldani. Csak az érdekeltek összefogása, a népgazdasági érdekeket messzemenően szem előtt tartó vállalatvezetés és i megfelelő mértékű jóindulat vezethet eredményre és ami rendkívül fontos, mindez nem is jelent semmi új és jelentős beruházási költséget sem az érdekeltek, sem a népgazdaság számára. Ha a bányák és az ipaii üzemek tisztán tartják a felszíni vizeket és a termelésre alkalmassá teszik a lefejtett területeket, a mezőgazdaság feladata, hogy a rendelkezésre álló igen jelentős vízkészletet megfelelő módon hasznosítsa. Ebből kivehetik részüket az adott területen a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok egyaránt. Dr. Fóris Gyula, Országos Vízügyi Főigazgatóság, hozzászólása: Nagyarányú öntözés-fejlesztéseink során egyre inkább fokozott mértékben gazdálkodnunk kell a" vízzel. Ezért mostanában gyakran felmerül a kommunális és az ipari vizek mezőgazdsági hasznosítása is. Mint ismeretes — felemelt előirányzataink szerint — már a jelenlegi tervidőszak végén 640 mkh-ra kell felemelni az öntözőtelepek volumenét, vagyis a hátralévő 3 év alatt kétszeresére kéli növelni öntözendő területeinket. Ennek a fejlesztésnek a realizálása egyre nehezebb, és különösen a Dunántúlon igen költségesnek mutatkozó beruházásokat jelent. Pl. a Balatonaligán tervbevett öntözőfürt fajlagos építési költsége (főműberuházással együtt) több mint 12 mFt/kh, a Dunaújvárosban megvalósítandó öntözés pedig, a Vasmű egyik tartalék-szivattyúegységének felhasználásával is, kereken 10 mFt/kh. Pedig ebben az utóbbi öntözőfürtben biztosított állandó vízsugár is csupán 1 m

3/sec, vagyis az itt hasznosítható bányavíznek csak a 2/

3-a, és — amint Kálmán Miklós előadásából hallottuk — ez a vízmennyiség minden nagyobb beruházás nélkül, közvetlenül felhasználható öntözésre, illetve tógazdálkodásra. , A másik sürgető szempont, ami a bányavizek mezőgazdasági hasznosítása mellett szól: ennék az ipari 135