Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Szabó Attila: Az Általér-völgyi ipartelepek ipari és ivóvízellátásának műszaki és gazdasági kérdései

Ez a vízszükséglet a következő értékekből adódik: Tataibányai Erőmű 17 000 m

3/map Bánhidai Erőmű 12 000 -nr'/nap Tatabányai ipartelepek 6 000 m

3,'nap Oroszlányi Erőmű 17 000 m

3/nap Tatabányai bányák és strand 10 000 m 3 nap Tataibánya város 18 000 m

3/niap Oroszlány város 10 000 m

3 inap Taita 8 000 m

3/naip összesem: 98 000 m

3 nap Ebből a vízmennyiségből kb. 30 000 m

3/nap az ivó, illetőleg ivóvízminőségű iparivíz igény és kb." 64 000 m

3,ínap az ipari vízigény. "Érdekes, hogy a jelenlegi vízigény, mely szintén kb. 100 000 m-'/'nap, úgy oszlik meg, hogy az ivóvízigény kb. 20 000 m

3/nap, az ipari vízigény pedig kb. 80 000 m

3/nap. Távlatilag tehát, úgy adódik, hogy az összvízszü-kséglet nem változik, csupán az ivó- és az iparivíz arányában várható változás. Ez abból adódik, hogy míg Oroszlányban, Tatán és Tatabányán az ivóvízigény 10 000, 8 000, illetve 18 000 m

3/nap-ra növekszik, a tatabányai palamosás beszüntetésével az ipari víziigény kb. 14 000 m

3 nap vízmennyiséggel csökken. A vízszükséglet megoszlása az egyes területek között a következőiképpen alakul: Tatabányai térség az összvíz szükségletnek kb. 65%-áit az Oroszlányi térség az összvízszükségletnek kb. 27%-át Tatai térség az összvíz szükségletnek kb. 8%-át igényli. Jelenleg még nagyobb az eltolódás a vízigényekben, mert Tatabánya kb. 75%-át igényli az összvíz szükségletnek. Ez éppen a most még használatban levő palamosó üzemeltetése miatt van. E hatalmas vízmennyiség biztosítása .túlnyomórészt a Dunántúli Középhegység karsztvizének kitermelésével történik, illetve a jövőben is történhet. A Középhegység ÉK-i részében a szénbányászat kb. 150 m

3 p, a tatabányai, a tatai vízmű és Esztergom kb. 16 m

3/p, a Fényes források kb. 10 m

3'p és Budapesten kb. 75 m

3/'p a karsztvízből kitermelt víz mennyi,sége. összegezve tehát 250 m

3 körüli ,az az érték, .aimeiílyel a karsztvízkészletet a természetes és mesterséges megcsapolások percenként igénybeveszik. Ez évente kb. 130 millió m

3 vizet jelent. E nagymennyiségű vízkivétel következménye, hogy nagy kiterjedésű területen a vízszín süllyedőben' van. A karsztvíz statikai és dinamikai egyensúlyi helyzetének megbomlása komoly figyelmeztetés arra vonatkozólag. hogy felesleges vízcsapolástól tartózkodjunk és a szükségképpen kiemelt bányavizekkel, ha szükséges, akkor azok kezelésével, gazdálkodjunk. Elsősorban tehát bányavizekből fedezzük a jogos vízigényeket. Ha ezt a szempontot szem előtt tartjuk, és a továbbiak folyamán is mintegy elvként elfogadjuk, akkor belátható, hogy a tatabányai bányaüzemekből kiemelt bányavizekkel kell elsősorban foglalkoznunk. Az oroszlányi bányaüzemek ugyanis a vízmennyiségek tekintetében jelentéktelenek Tataibányához viszonyítva. De Tatabányával kell elsősorban azért is foglalkoznunk, mert mint előbb rámutattunk, az összvízigénynek kb. 65%-a itt jelentkezik. Tatabánya. A bányászat következtében szükségszerűen kiemelt vízmennyiség az utóbbi egy-két évben már elérte a 100 000 m

3/nap mennyiséget. Ez a mennyiség a jövőben még emelkedni is fog. A feladat az, hogy megállapítsuk, ebből a vízmennyiségből mennyi hasznosítható gazdaságosan. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy egy ésszerű vízgazdálkodási terv elkészítésénél döntő fontosságú a XlV/a. jelű akna. A MÉLYÉPTERV a múlt évben készített egy tanulmányt Tatabánya város ivó- és iparivíz eMáitásáról és ebben .rámutatott arra, hogy a XlV/a. aknából kiemelt víz mennyisége szabhatja meg a város jövőbeni vízgazdálkodását. A becslések kb. 40 000 m

3/nap vízmennyiségben állapítják meg az akna várható vízhozamát. Ez a víz mennyiségén kívül még azért is jelentős, mert tisztább, mint a bányavizek és esetleg minden kezelés nélkül, közvetlenül felhasználható lesz. De van még egy talán ennél is fontosabb körülmény, amely ennek az aknának a jelentőségét növeli. Az aknából a vizet a 233,0 m. A. f. szintre kell emelni, ennyi ugyanis az aknánál a felszín magassága. Ez azt jelenti, hogy mind a város, mind pedig az ipartelepek felé ezt aiz aránylag niagy vízmennyiséget gravitációsan lehet elszállítani. Ez a lehetőség pedig lényegesen csökkenti az üzemköltségeket. Ivóvízellátás. A város távlatilag kb. 18 000 m

3/nap ivóvizet igényel. Az üzemi költségek gazdaságosságát, valamint biztonságát is szem előtt tartva a legfőbb követelmény, hogy a kívánt vízmennyiség .lehetőleg kevés helyről és nagy mennyiségben legyen biztosítható. Az előzőeket, továbbá azt a körülményt figyelemibevéve, hogy a Turul karsztafcnából a jövőben is kb. 6 000 m

3/nap vízmennyiség biztonsággal kitermelhető, egy újabb 12 000 m

3/nap teljesítőképességű víznyerőhely kiépítése lenne a közeljövőben a legfontosabb feladat. Ebben az esetben két helyről biztosítható a város távlati ivóvíz igénye. A XlV/a. jelű vízakna kiépítésével ez a feladat megoldható és a szükséges kb. 12 000 m

3/nap vízmennyiség innen kitermelhető. Amint már erre utaltunk, ebből az aknából kb, napi 40 000 m

3 víz emelhető majd ki. De ha biztonságból azt tételezzük fel, hogy ennek a vízmennyiségnek csak a felét fogják kitermelni, akkor is a napi 12 000 m

3 ivóvíz a város vízellátására rendelkezésre állhat. A város távlati ivóvízellátásánál tehát abból indulunk ki, hogy a kiépített XlV/a. aknától 12 000 m

3'nap víz táplálható a városi nyomóvezeték hálózatba. Megemlítjük, hogy abban az esetben, — bár ennek a valószínűsége a geológusok szerint igen kicsi — ha a XlV/a. jelű akna egyáltalán nem váltaná be a hozzáfűzött reményeket, akkor valamelyik nagy vízhozamú aknából kitermelt vízzel kell számolnunk. Ezt a vizet azonban természetesen a szennnyezeittiség fókának megfelelően tisztítani kell. Ebből a szempontból csak a XIV-es, a VI-os, esetleg a III/a. és a XV b. jelű akna jöhet számításba. A Sasbérci-akna — az ipari vízellátásnál ismertetésre kerülő okok miatt — csak átmenetileg vehető számításba A Turul karsztakna és a XlV/a. jelű akna üzemeltetése esetén azok a kisebb víznyerő helyek, melyek jelenleg is üzemelnek a Turul-akna mellett, megszüntethetek, illetve mint tartalék víznyerő helyek a továbbiak során a biztonságot szolgálnák. A másik döntő fontosságú tényező, mely az ivóvízellátás jövőbeni megoldását lényegesen befolyásolja: az alábányászás. A jelenlegi ivóvízellátási rendszernek ui. az egyik legfontosabb objektuma a 3000 m

3-es medence és az átemelőtelep, alábánvászásra kijelölt területen van. A Szénbányászati Tröszt közlése szerint ez a terület 10—15 éven belül aláfejtésre kerül és az itt jelenleg elhelyezett létesítmények nagyobb mértékű süllyedésével lehet számolni. Röviden: a medence és az átemelőtelep tönkremenetelét figyelembe kell venni a további tervezések folyamán. A harmadik fontos tényező egyben kapcsolódik az alábányászásra kerülő területek felszámolásával, az itt jelenleg meglevő hálózat kiiktatása az új vezetékrendszerből. A vízigény megállapítása, az újonnan kialakuló, körzetekben a lakoslétszám adatainak felhasználásával, történhet. A város lakott területén belüli nagymértékű felszámolás két jóformán össze nem függő területre osztja a várost. Ennek megfelelően kell az új vízművet is kialakítani. A kisebbik területrész Felsőgalla a maga kb. 5—6 ezer fő lakoslétszámával, önálló, a másik rendszerrel hálózatilag össze nem kötött vízművel üzemelne. Ennek a területnek az ellátásához szükséges vízmennyiséget is a XIV'a. akna biztosíthatná. 128