Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Kessler Hubert: A bányavíz távlati hasznosítása az ivó- és ipari vízellátásban

1. ábra. A karsztvíz fajlagos süllyedése Vértesszöllősön t)se. «.< mi ir.1 vj m m «» *' *" *" 2. ábra. A karsztvíz fajlagos süllyedése Tatán 19et it tt tut ttet Ki m ni van 3. ábra. A karsztvíz fajlagos süllyedése az óbaroki fúrásnál leg bőséges csapadékkal kapcsolatos csodavárással nem térhetünk ki. Ezt a figyelmeztetést alátámasztják az óbaroki, tehát kb 8 km-nyire levő észlelőfúrások adatai, amelyek 0,61—0,90 cm/nap fajlagos vízszínsüllyedést jeJeztek (3. ábra). Figyelemre méltóak a bicskei vasútállomás karsztvizet termelő fúrt kútjának vízszínadatai is, bár ez a kút nem tartozik kifejezetten vízszínészlelés céljából létesített észlelőkútjaink közé. E kút nyugalmi vízszíne a MÁV mérései szerint 1962 február elejéig kb 27 m-nyire volt a csőperem alatt (kb 133 m A. f.). A mi február 13-i mérésünk szerint a nyugalmi vízszíne 31,50 m volt, majd aug. 16-án 32,90 m-re csökkent, ami a többi észlelőhelyen megállapított értékek közé jól beilleszkedő 0,75 cm/nap fajlagos vízszínsüllyedésnek felel meg. Kétségtelen, hogy a bányavíztermelés még itt, 20 km-es távolságban is érezteti hatását, bár ennek törvényszerűségét a hiányos mérési adatok miatt egyelőre még nem állapíthatjuk meg. Meg kell végül említenem a depresszió feltehető jelenlegi szélén, Tatabányától 22 km-nyire D-re levő Zámolyi forrásnál mélyített észlelőaknánál végzett megfigyeléseinket. Ez a hajdan bővizű karsztforrás még az 1950-es évek elején teljesen elapadt. Az eredeti forráskráternél mélyített aknában 4 m mélységben megtaláltuk a nyugalmi karsztvízszínt, amit 1962 aug. 21-től rajzoló műszerrel mérünk. Az itt sajnos csak rövid ideje folyó észlelések során átlagosan 0,45 c-n/ nap fajlagos vízszínsüllyedést tudtunk megállapítani. Az eddigi adatok alapján megállapíthatjuk, hogy minden, Tatabányától 20 km-es sugarú körön belül levő karsztvízszínre telepített létesítmény már jelenleg vagy a legközelebbi jövőben/súlyosan veszélyeztetett. Sajnos csak Tatabánya környékéről vannak ilyen, a bányavíztermelés okozta depresszió kiterjedését, növekedését jelző észleléseink, de az itteni megállapítások más területeken is — természetesen a vízföldtani helyzet alapos mérlegelése mellett — hasznosíthatók. Ezek után nem kétséges, bár nem ennyire bizonyított például az iszkaszentgyörgyi bauxitbányászatnak a csőri forrásra, és ezzel a székesfehérvári vízellátásra .való kihatása, és csak idő kérdése az inotai „November 7" erőműnek karsztvízre alapozott vízellátási részének közvetlen veszélyeztetése. A péti ipartelepek vízellátását biztosító karsztforrások közelében megindított külszíni szénfejtés hatása a vízellátásra bővebb bizonyításra nem szorul, hiszen itt szemünk láttára történik a víz megcsapolása, de sajnos nem mindenki számára olyan tiszta az a kép. amit a nyirádi bauxitbányászat hatalmas víztermelése az érintett területek vízellátásának jövője elé vetít.. Hasonlóan tisztázatlannak látszik meg a dorogi szénibányászat hatása karsztos eredetű hévforrásainkra és a pilisszentdváni vízellátásra. A tatabányai analógia alapján ezt a kérdést is megválaszoljuk. De nemcsak karsztvidéken, hanem a Mátrában (pl. Mátraszentimrén) is közvetlenül tapasztaljuk a bányászatnak a vízellátásra gyakorolt hatását. Ezeknek a tényeknek előrebocsátása után most már el kell döntenünk, hogyan segíthetünk? Vitathatatlan, hogy zavartalan bányászat, de zavartalan vízellátás is kell, tehát az érdekeket össze kell egyeztetni. Erre pedig biztató jelt látok abban, hogy a bányász-szakkörökben is egyre nagyobb tért hódít a víszínsüllyedéssel kapcsolatos aktív vízvédekezés gondolata, aminek egyik szép megvalósulását a nyirádd karsztafcnában, egy másikat pedig a most mélyülő tatabányai XlV/a aknában látok. Vitathatatlan, hogy a bányászat a mi karsztvidékeinken mindenképpen megbontja a földalatti vízháztartási egyensúlyt, de ha már kénytelenek vagyunk a természetes utánpótlódásnál nagyobb vízmennyiséget kiemelni, akkor ennek olyan módját kell választani, aminek a vízellátás is hasznát látja. Ez pedig csakis a bányavágatoktól független, tiszta vizet biztosító aknakkal vagy fúrásokkal lehetséges. Tudom, hogy bányász szakkörökben nem új a vízszínsüllyesztés gondolata, de eddig az ezzel felmerülő igen nagy beruházási és üzemi költségek akadályozták a kivitelt. Ha azonban a gazdaságossági számításoknál a bányászati szempontokon túlmenően a vízellátás érdekeit is figyelembe vesszük, akkor népgazdasági szinten jóval kedvezőbb képet nyerünk. Ezzel kapcsolatban természetesen az is szükséges, hogy a víznyerésen túlmenően a vízellátással összefüggő egyéb beruházásokra a hitel idejében biztosítva legyen. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a bányászat távlati 121