Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Gerger Pál: A karsztvíztükör változásai Tatabányán a vízelvétel és idő függvényében

zet Évkönyvének 1923. évi XXV. kötetében — az 1919­20. években végzett vízméiéseik alapján — 1350 1/mp, azaz 81 m 3/p becsüli a vízmennyiséget. A VITUK1 1954-ben kiadott „Magyarország vízkészlete" c. kiad­ványában — mint sok évi átlagot — kereken 230 l/p, tehát 13,8 m s/p értéket találunk. Ugyancsak a VITUK1 mérései szerint 1951 és 1957 között a legkisebb víz­mennyiség 10,5 m 3/p, a legnagyobb pedig 39,6 m 3/'p volt. Tudomásom van még a Balneológiai Kutató Inté­zet által végzett vízmérésekről, amelyek szerint — a részletes felsorolástól eltekintek — v352 és 1957 között a legkisebb vízmennyiség 16,5, a legnagyobb pedig 63,3 m 3/p volt. Feltűnő, hogy e mérések során 1955 július 1-én 21,6 m 3 'p, ugyanazon hónap 7-én pedig 63.0 m 3/p vízmennyiséget jegyeztek fel. Az Északdunántúli Víz­ügyi Igazgatóság 1960-ban végzett mérésének eredmé­nye szóbeli közlés szerint 110 1/mp, vagyis 6,6 m 3/p violt. harántvetővel. E vetők helyének és nagyságának pon­tos megismerése, részint a rendelkezésre álló mély­fúrások, részint geofizikai mérések alapján szintén sürgősen tisztázandó lenne. Ki kell bővíteni a Bányászati Kutató Intézet cs a Tatabányai Szénbányászati Tröszt által megkezdett -/íz­nyomási kísérleteket oly módon, hogy necsak a tata ­bányai szénmedence erre alkalmas helyén, hanem a szénmedence környékén — így elsősorban Tatán és Nagyegyházán — is történjen jelzőanyag beadása. Befejezésül röviden ismertetni kívánom a tatai park forrásaiban 1960 óta a Tatabányai Szénbányá­szati Tröszt által végzett szintezések eredményeit. A szintezéseket 1960. szeptember 8-án —• tehát 3 nappat a XV/b aknai vízbetörés után — kezdtük meg. Utolsó mérésünk 1962. szeptember 5-én, tehát két évvel a vízbetörés után volt. A két mérés közötti 727 nap alatt a vízszín süllyedése 4990 mm volt, ami 6,9 mm/ 1. ábra. A Barlang forrás vízszín változása 1960—62-ben Az általam ismert felsorolt mérési adatok tehát igen nagy szóródást mutatnak. Ezért lényegesnek tar­tom minél gyorsabban állandó és megbízható vízmé­rési lehetőséget teremteni, és ennek eredményeit nagy körültekintéssel kiértékelni. Horusitzky Henrik említett dolgozatában egy tér­képet közöl a tatai forrásokról, amelyen elég részle­tesen ábrázolja a környék tektonikáját is. E szerint mind a park forrásai, mind a Fényes. források egy harántvető mentén vannak, amely feltehetően azonos a bánhidai turul alatt ismert nagy vetővel. Nem is­merteti — mélyfúrási adaték hiányában nem ismer­tetheti — a dr. Gerber által a tatabányai szénmedence nyugati — szintén haránt irányú — határvetőjét, amely feltehetően a park forrásai táján találkozhat az előbbi nap értéknek felel meg. Az 1. ábra egyrészt mutatja a vízszín süllyedését a mérési időpontoknak megfele­lően, másrészt a mérési időpontok között a fajlagos süllyedés változását. Főleg az utóbbi mutatja élén­ken a süllyedés erős ingadozását, ami feltétlenül meg­kívánja azt, hogy ennek okai szintén alapos vizsgálat tárgyát képezzék. Végkövetkeztetésül egy javaslattal fordulok a tisz­telt ankéthoz és a Magyar Hidrológiai Társaság ve­zetőségéhez. Javaslatom- szerint a társaság irányítása alatt egy munkabizottság lenne létesítendő, amelynek hivatása a szükséges megfigyelésék gyors elvégzése és kiértékelése. A munkabizottságban a Tatabányai Szénbányászati Tröszt szakemberei is készséggel részt­vesznek mind a gyakorlati munkával, mind a tudomá­nyos kiértékelésben való közreműködéssel. 119

Next

/
Thumbnails
Contents