Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Gerger Pál: A karsztvíztükör változásai Tatabányán a vízelvétel és idő függvényében

2. ábra. A tatai Polcol forrás és a tatabányai X. akna vízszintváltozásai a biztonságos 2 m/atai. fölé (3. ábra). A XV/b aknai vízbetörés 3,8 m átlagos vízszínsiillyedést eredményezett a vizsgált depressziós területen. Mint láttuk már az eddigiekben a vízszínsüllyedés észak felé volt nagyobb méretű. A tatai forrásokban a víztükör sülylyedése meghaladja az említett 3,8 m-es átlagot. A tervezett nagyobb megcsapolások tehát, ha az átlagnál kisebb süllyedéssel is számolunk, már a Fényes forrásokat is veszélyeztetik. Az eddig bekövetkezett vízszínesés a + 120 m A. f. fakadó forrásoknál megbízható vízhozammérés hiányában biztosan nem mutatható ki. Nagyobb vízszíncsökkenés esetén azonban feltételezve a többi forrásokkal való összeköttetést, a víztükör itt is a felszín alá süllyedhet. A depresszió előzőkben ismertetett hatásánalt csökkentését érnénk el a már említett cementálással. A tatabányai vízkivételek természetesen továbbra is hatnak a forrásokra, azonban a kisebb, szövevényes karszt járatokban fellépő nagyobb súrlódási veszteségek miatt a depressziós görbe már meredekebben fog emelkedni észak felé, tehát a vízemelések hatása Tatán kisebb süllyedésekben jelentkezik. Tételezzük fel, hogy a vízhozzáfolyást a felére csökkentettük az észak felől- áramló víz kizárásával. A vízszínsüllyesztés lehetősége ezáltal lényegesen megnövekszik a nyugati sasbércen. Ha a XV/c aknai vízmegcsapolással 20 m

3/ p vizet fakasztunk a + 10-es szinten, akkor <jgy év alatt 11 m átlagos süllyedés következne be kb 20 km

2rvi területen. Két év alatt a XV b és XV c aknákon, ahol jelentős mennyiséget emelnénk ki a sasbérc tárolt vizéből, kb 55 m átlagos vízszíncsökkenést érnénk el. Ilymódon tehát kevesebb víz emelésével az előbbihez hasonló hatást érünk el. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy az aktív vízvédelem alkalmazására a nyugati sasbércen a lehetőség fennáll. Itt azonban a leggazdaságosabb vízszínsüllyesztést az aktív és passzív védelem együttes alkalmazásával érnénk el. A vízszín állandó megfigyelése esetén a kapott adatok részletes kiértékelésével lehetőség nyílik a jövőben, hogy minden területre a leggazdaságosabb vízvédelmet tervezzük meg. A másik nagyobb depresszió a medence délkeleti részén a XIV. és újabban a VI-os aknai vízemelés hatására alakult ki. Ezen a dolomitos alaphegyságű XIV-es aknai területen a cementáló fúrások, mint az előbbiekben láttuk, már korábban jelezték a depreszsziót. A vízszín hosszabb ideig a + 126—127 szint között ingadozott, tehát az akkor emelt 12 m

3/p vízmennyiség azonos a + 62,7 m átlagos szintre számított vízhozzáfolyással. A később fakadt vízbetörések a vízszín további csökkenését eredményezték. 1960-ban a depresszió mélypontján a + 123-as szinten észleltük a víztükröt. Ezt. a nyomáscsökkenést az 1956—60. évek között betört 2,8 m

3/p vízmennyiség okozta. A depressziós területet 7 km

2-re becsültük. Ezen a területén bekövetkezett depresszióból 8% hézagtérfogatoi számoltunk a dolomitban. Ennek alapján a XlV/a akna vízszínsüllyedésének lehetőségeit vizsgálva megállapítottuk, hogy a — 10-es szinten 40 m

3/p víz emelése esetén az első évben 16 m, a másodikban 18 m, illetve a harmadik évben 19 m vízszínsüllyedést érnénk el. Három év alatt tehát 54 m vízszínsüllyedés következne be. A mélyítés alatt álló XIV-es vízaknában a nyugalmi vízfelszínt 1961. év elején a + 127,0 m-en találták, míg 1962. márciusában a vízszínt már a + 120,5 m A. f. magasságban volt. Az 1961. év folyamán a XIV-es aknán kb 8 m

3 b-cel szaporodott az emelt vízmennyiség. Az előbbiekben ismertetett számításain k szerint a megnövekedett vízmennyiségnek 5 m-es vízszíncsökkenést kellett volna előidézni, a bekövetkezett 6,5 m-es süllyedéssel szemben. Ez az elég tekintélyes depresszió, amely méreteiben meghaladja az eddigi reményünket is, igen meggyőzően igazolja az aktív vízvédelem lehetőségeit. A kialakult depressziós tölcsér nem .minden irányban emelkedik egyenletesen. Északnyugat felé jobban megnyúlt, lapos depressziót tételezhetünk fel, amely kapcsolódik a VI-os aknai depresszióhoz, míg a peremek felé. a depressziós görbe meredekebben emelkedik. Ez év áprilisában vlznyomozási kísérletet végeztünk a vízmozgás irányának és sebességének meghatározására. A XÍV/a vízaknában az áknatalpon mélyített cementáló fúrólyukon keresztül 37 q dextroz-szörpöt nyomtunk be a karsztjáratokba. A dextroz megjelenését a medence különböző részein, összesen 16 helyen figyeltük. A vízmozgási sebességek igazolták — az északnyugati irányban nagyobb vízáramlási sebességekkel — az előbbi feltevéseinket. Ebben az irányiban tehát, nagyobb területen erősebb vízszínsüllyesztést érhetünk el. Az 1. ábrán 114