Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Gerger Pál: A karsztvíztükör változásai Tatabányán a vízelvétel és idő függvényében

alakított ki 1950. év márciusában a XIV. aknán betont 5 m

3/p-es vízbetörés, hatására ugyanis a X. aknai ivóvízvágatban a víz elapadt, a vízszín a lecsapoló vágat talpszintje a + 133,1 m A. f. alá süllyedt. 1951. év júniusában a VI-os akna É-i mezejébe tört be nagyobb mennyiségű víz. A 109,0 m-es szinten fakadt 7,5 m

3/percenkénti vízmennyiség már egy laposabb depressziót alakított ki. 1958-ban a vízbetöréstől 65 m-re mélyült vízaknában a + 121-es szinten értük el a nyugalmi vízfelszínt. A már említett depressziókon kívül az 50-es évek elején a Síkvölgyi aknai vízkivétel okozott még sülylyedést a vízitükörben. 1953. év áprilisában azonban 25 m

3/p-es vízbetörés a bányát elfullasztotita, a vízfelszín az aknában a +139,3 m-es szintig emelkedőt fel. Az eredeti nyugalmi vízszínben tehát gyakorlatilag nincs változás. A medence DK-i részén emelt 46 m

3/p vízmennyiség itt már nem okozott süllyedést a víztükörben. Ez annál feltűnőbb, mert ugyanakkor a tatai Népparkban 1949. őszén elapadt Pokol- és Barlang-források az itt tapasztalt vízszínsüllyedéssel kétségtelenül jelzik a tatabányai vízemelések hatását. Az \ 1948-ban még a 142,04 m-es talált víztükör a következő év végén már a 141,1 m A. ff magasságban volt, így a víz kifolyása megszűnt. 1953-ban azonban a forrás újra működött. Júliusban 1030 l/P, novemberben 2110 l/p vizet adott az Országos Balnéologiai Kutató Intézet mérései szerinit. A Síkvölgyi alkna elöntésével a már kialakult depresszió megszűnt, a források víztükrének lassú süllyedése megállt, sőt kismértékben megemelkedett azáltal, hogy — a feltehetően legközvetlenebb kapcsolatban álló — Síkvölgyi akna területén a karsztvíztükör az eredeti tengerszint feletti magasságig emelkedett fel. 1954. márciusában a forrás már nem működött. Ekkor már a Síkvölgyi aknában 8,6 m

3/p vizet emelték a sikeres cementálás után. Több évi szünet után 1957. novemberében ismé" működött a forrás. Ez az esztendő azonban az 1953-as évtől eltérően erősen csapadékos volt, így a bőségesebb csapadék utánpótlódását okozhatta a víztükör kisebb megemelkedését. E kis kitérő után lássuk ismét a medence víztüfcrénék alakulását. 1953-ban a vízmegcsapolásoktól távolabb a XV/c akna területén a + 136,8 m-en, majd 1954-ben a Síkvölgyi II. akna területén a 4137,4 m A. f. magasságban mérték a nyugalmi vízszintéit. Ez utóbbi adatok a Síkvölgyi aknai vízemelést jelzik elsősorban, de a medence különböző pontjain kialakult depressziók egymás hatását erősítve valószínűleg az egész medencére kiterjedő süllyedést idézték már elő a víztükörben. A medence ÉK-i részén az 1038. sz. jelenleg ivóvizeit szolgáltató fúrólyukban 1954-ben a víztükröt a + 136,4 m-es szinten rögzítették. A IlI/a akna területén ugyancsak az év elején a + 136.59 m-es vízszintet jegyeztek fel. Az I. sz. vízakna -(-132.5 m-es szinten kihajtott csapoló vágatában a víz 1954-ben elapadt. A víztükör ekkor még a megcsapolások irányában is kb 4 m-rel volt magassabban, így feltehetően a járaitok eliszapolódása, nempedig a víztükrök ilyen méretű süllyedése okozhatta a víz elapadását. A XIV. aknai cementáló fúrások jeleznek az eddigieknél nagyobb depresszióit 1954—56-os években a 126,7—127,0 m A. f. magasságban mért karsztvízszintekkel. 1956 jóliusában a Ill/a aknát kb. 20 m

3 percenkénti vízmennyiség öntötte el. A víz az aknában, valamint a cementáló fúrásban a -)- 135,5 m magasságban állapodott meg. Két év alatt tehát ezen a területen 1 m vízszínesés mutatkozik a medencében emelt 50 m

3 p víz hatására. A víztükörben további nagy depresszió 1960-ban alakult ki, amikor a XV/b. aknában szeptember 5-én 18 m

3/'p víz tört be. Eranek hatására a vízbetöréstől 6 km távolságban a X. aknai vízfigyelő helyen 1980. december 2-ig 59 cm vízszínsüllyedés volit észlelhető. Sokkail nagyobb süllyedést mértek azonban a tatai forrásokban, ahol a Nép park egyetlen felszínre kifolyó vizet szolgáltató forrása, a Tükör-forrás elapadt. A vízbetörést megelőzően a + 138,59 m-es szinten lévő víztükör december 2-ig a + 137,2 m A. f. magasságra, tehát 1,3 m-t süllyedt. Ez utóbbi hely a vízbetöréstől 11 km távolságra van. A nagymértékű tatai vízszíncsökkenés a vízbetöréssel való összeköttetésre utal. A Ny-i sasbérc tefctonikailag közvetlen kapcsolatát már a forrásoknak a Síkvölgyi aknai vízkivételváltozásokra való reagálódása is jelezte. Erre utal a XV/b aknai vízbetörés vizének, a medence egyéb fakadó vizeinél közel 6 C°-kal nagyobb — a taitai vizekhez inkább hasonló — hőmérséklete is. Tatabánya és Tata közötti terület tektonikájának tisztázásával megtaláltuk azt a törést, amely mentén az összéköttetés lehetséges. A. sasbércet, amelyre a XV/b akna is települ, Ny felé egy 200 m-nél nagyobb vető határolja le. Ez a vető tovább É-felé' a népparki források irányába húzódik. Szeizmikus mérésekkel is kimutattuk ezt a törést, csaknem azon a helyen, ahová földtani adatok alapján berajzoltuk. Féltételezéseink szerint tehát a fenti források az ÉK-DNy-i irányú Bokod-Kecskéd-Környei árok Ny-i határvetője és az előzőekben említett vető kereszteződésénél fakadnak (1. ábra). Az összeköttetést a 2. ábra is, amely a X. aknai vízvágat és a tatai Pokol-forrás vízszíningadozásait mutatja be, igen szembetűnően igazolja. Az előbbi helyeken, a süllyedés mértéke ugyan nem volt egyforma. a víztükör kisebb ingadozása azonban szinte teljesen azonos módon történt. Az ingadozás mértéke kb olyan arányban volt kisebb a X. aknán, mint amilyen arányban kisebb vízszíncsökkenés következett be, a XV/b aknai vízbetörés hatására. A megegyező ingadozás az egységes karsztrendszer bizonyítéka. Ez egyben figyelmeztet, hogy nagyobb depresszió kialakítása esetén számolni kell a távolabbi környék '-arsztvfóháztartásának megbomlásával is. A karsztvízszín kisebb ingadozásait a karsztjáratokban történő különböző áramlások, elsősorban a XV/b aknai vízbetörés vizének áramlásbeli változásai okozhatják. A szakaszosan változó vízáramlás több vízbetörésnél kisebb hozamingadozásokban eddig is megfigyelhető volt. Mint tudiuk, a karsztvíztükör helyzetét igen sok ténvező határozza meg. A beszivárgó csapadékvíz, a természetes és mesterséges megcsapolások, a súrlódási veszteségek stb. Ézek a tényezők a karsztjáratokban mozgó víz sebességét is befolyásolják, és okozzák ezen keresztül a karsztvízszínnek a grafikonon feltüntetett kis ingadozásait. A XV/b aknai vízbetörés által okozott depresszió jelenlegi állapotát az 1. ábrán tüntettem fel. A feltételezett vízjárat mentén történő nagyobb süllyedések kisébb súrlódási ellenállással, egyúttal viszonylag nagyobb sebességgel mozgó vízre utalnak. A Tatán bekövetkezett nagyméretű vízszíncsökkenés a következőkkel magyarázható. A tatai források víztükre mindig magasabb volt. minit a tatabányai medence nyugalmi vízszme. A vízszín kiegyenlítődését megakadályozta a karsztjáratokban fellépő súrlódási ellenállás, amely azonban jelentősen lecsökkent azáltal, hogy egy nagyobb víz járatot nyitott meg a XV/b akna vízbetörése. Megindult ezzel az áramlás a vízbetörés irányába. A vízszínsüllyedés így ezen a területen jelentkezik a legerősebben Tekintettel airira, hogy az összeköttetést a már említett vető mentén tételeztük fel, ismételten felvetem a kérdésit, hogy nem volna-e célszerű a vízjárat fúrással történő megkutatása, majd pedig — ha a vízjáratra sikerül rályukasztani — annak eltömedékelése. Ilymódon egy fő-vízvezetőjáratot cementálnának el. amelynek eredményéként: 1. a közvetlen összeköttetés megszüntetésével kizárnánk az észak felől áramló nagyobb vízutánpótlódást, így a vízbetörés hozama jelentősen lecsökkenne. Későbbiekben tehát csak a dél felől áramló kisebb vízutánpótlódás táplálhatja a vízbetöréseket; 2. ezzel nagymértékben csökkenthetnénk a XV b és XV/c aknák vízveszélyességét; 3. nagyobb lehetőség nyílik üymódon a depreszszió kialakítására, illetve a vízszín csökkentésére; 112