Hidrológiai tájékoztató, 1962

2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - Szivák Attila: A vízfogyasztás alakulása új városainkban

támaszkodik. Egy ipartelepen belül természetesen szintén részletes vizsgálat szükséges, a várható vízigények megállapításához. Az elmondottak alapján új városaink várható vízszükségletének megállapítása esetén nem tartjuk elegendőnek az irodalomban, illetve kézikönyvben megadott egész városra kiterjedő átlagos vízigények figyelembe vételét. A vízfogyasztási tényezőknek behatóbb vizsgálatára az alábbi "csoportosítást javasoljuk: 1. A lakosság fogyasztása: csak a lakásokban elfogyasztott vízmennyiségek alapján, a lakásokba beépített szociális berendezések figyelembevételével (fűtés, gáz stb.). 2. A lakossággal arányos fogyasztás, amely a város életéhez tartozó és a lakosság számával közel arányosan növekvő vízfelhasználását tartalmazza. Ilyenek pl.: a közigazgatási, oktatási, egészségügyi, kulturális, kereskedelmi és vendéglátóipari intézmények. 3. A locsolóvíz, amely az utcák, terek, ápolt zöldterületek, parkok locsolóvízszükségletét tartalmazza. 4. A lakossággal nem arányos, a lakótelepbe telepített kisebb' iparok, közüzemek stb. fogyasztása. 5. A lakóteleppel közös vízhálózaton levő ipartelep fogyasztása. 6. A hálózati veszteségek és egyéb egészen sajátos jellegű fogyasztások. Korábban említettük, miszerint új városaink is állandó vízhiánnyal küzködnek, és ennek egyik oka az, hogy a vízművek tervezésekor a vízszükséglet megállapítása helytelen volt. Ha tüzetesen megvizsgáljuk a felsorolt fogyasztási tényezőket, megállapíthatjuk, hogy az eddig ismert fogyasztási normák nem tartalmazzák az új városokban jelentkező vízigényeket. Hazai statisztikai adataink olyan városokról nincsenek, amelyekben minden lakásban |ázvíz melegítős fürdőszoba van, vagy 80%-os zöldterület locsolásáról kell gondoskodni. Adataink rendszerint általánosított fogyasztásokra épültek, és mivel kb. 10 évvel ezelőtti vízműveket csak ilyen adatokkal tervezhettünk — ennek eredményeként ez a vízhiány egyik okozója. Tapasztalataink szerint eqv új lakótelep tervezéséhez ma még nincsenek megfelelő vízfogyasztási normáink. A fogyasztási tényszámok nem alakultak ki, vagy még nem történt meg a meglevő adatok minden szempontot kielégítő feldolgozása. Az alábbiakban ezért bemutatunk néhány adatot, amelyek kizárólag új lakótelepek vízfogyasztásaira jellemzők. A bemutatott adatok természetesen nem pótolnak egy részletes statisztikai feldolgozást, mert ezeket egyes szocialista jellegű településeinkből csak szúrópróbaszerűen választottuk ki. 1. A lakosság fogyasztása csak lakásokban Dunaújvárosban A lakásokban gázszolgáltatás és központi fűtés még nincs és a vízszolgáltatás folyamatos volt. 1956 1957 1958 1959 l/f ő/nap (évi átlagban) L/2, ép. (259 lakás, 1115 fő) 229 217 234 204 Cs-Sz. ép. (288 lak., 1152 fő) 294 272 253 221 G ép. (132 lakás, 180 fő) 199 217 236 204 D/l ép. (360l lakás, 1260 fő) 258 246 217 192 Az alábbi lakásokban 1958 óta gázvízmelegítő van, évenként 3—4 hónaoon keresztül a felső szinteken (3. emelet) vízhiány volt és 1958—59-ben a vízhiány 4—6 hónapon keresztül fennállt. 1956 1957 1958 1960 l/fő/nap (évi átlagban) IV/1-5 ép. (152 lak., 560 fő) 163 168 175 173 Kocka ép. (91 lak., 400 fő) 129 161 155 153 Szekció ép. (64 lak., 250 fő) 134 137 138 149 Tatabánya—Újvárosban, fürdőszobás lakásokban (gázszolgáltatás nincs) A ép. B ép. G ép. H ép. S ép. T ép. 59 fő 55 fő 355 fő 278 fő 57 fő 63 fő 1961. év átlagos l/fő/nap 255 160 201 265 302 229 Kazincbarcikán: melegvíz és gázszolgáltatás, központi fűtés nincs A ép. C ép. 16 lakás 16 lakás 1961. év átlaga l/fő/nap 85 Komlón: 1961. év átlaga l/f ő/nap K. 96. ép 14 lakás 51 fő 188 \ Ny. 68. ép. 10 lakás 30 fő 99 K. 11. ép 32 lakás 120 fő 266 144 19 lakás 64 fő 124 A közölt adatokból látható, hogy átlagosan kb. 220—220 l/fő/nap fogyasztási értékeli adódnak. Természetesen nem fogadhatók el minden kritika nélkül a fenti igen magas értékeket jelentő adatok. A sok befolyásoló tényező közül csak megemlítem a hibás szerelvényekből adódó haszontalan vízelfolyásokat. Az alábbiakban közöljük Dunaújvárosból 1961. év december havi átlagos fogyasztással kapott eredményeket az alábbi megjegyzéssel. a) Hibás szerelvények nem voltak (állandó ellenőrzés). b) December hónapban volt a legkisebb a városi fogyasztás (egész várost tekintve a havi átlagos fogyasztás 140 l'fő./nap). 1961. év G/lép A/24 ép. dec. hó 36 lakás 48 lakás átlaga 144 lakos 168 lakos l/fő/nap 176 110 Cs/1 ép. Sz/1 ép 48 lakás leg. száll. 168 lakos 144 lakos 143 109 c) A városi víztorony deceber hó elején 12 napon át üres volt. Látható, hogy az említett tényezők ellenére a vízfogyasztás igen nagynak mondható. 2. A lakossápaal arányos fogyasztók: Meghatározásához szintén nélkülözhetetlennek tartjuk a megle\'ő új településeink adatait. Néhány adatot mutatunk be az alábbiakban. Dunaújvárosban, ahol a korábban felsorolt intézménvek már funkcionálnak, a város nani átlagos vízfelhasználásának 7—8%-ót a lakossággal arányos jellegű fogyasztók veszik igénybe. Kazincbarcikán: talált évi átlagos fogyasztókból Mozi 266 m

3/hó (493—88) Konyha 42 szem. 280 m

3/hó Konyha 1500 szem. 1022m

3/hó . 16 tantermes iskola (40—40 diák) 1100 m

3/hó ' Óvoda 370 m

s/hó Bölcsőde 162 m

3/hó Tatabányán talált átlagos fogyasztások közül: Megyei tanácsház 409 m

3/hó (730—182) Csecsemőotthon 738 m

3/hó (804—605) MTH kollégium 764 m

3/hó (1086—355) Népbüffé 1300 m

3/hó (2284—635) Komlón: talált adatainkból néhányat szintén évi átlagban kifejezve: SZTK Központ (60 fő) 785 m

3/hó (1748—672) Bölcsőde (55 fő) 185 m

3/hó (290—39) 64