Hidrológiai tájékoztató, 1962

2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - A dunaújvárosi ankét határozati javaslatai

törvények és a logika által megszabott módon kövessék egymást. Minden egyszerre, párhuzamosan történt. A meg sem kutatott területrész el nem készült kútjának vízminőségére és vízhozamára már a tervező gyűjtővezeték, kútfej, tisztítóberendezés kiviteli terveit készítette. Így aztán nem csoda, hogy a Budafa—mánfai vízműnél a víztisztító és a vízmű teljesítőképessége kissé ,,elüt" egymástól. Az utólagos összekozmetikázás megindult, s felében le is állt. Van még egy furcsa érdekesség, amely ugyancsak majdnem minden szocialista városunkra jellemző, az hogy mindennel csak addig törődtünk, ameddig feltétlenül kell. Így van ez a komlói vízművekkel is. Amíg vízhiány volt, valahogy csak ment a vízmű fejlesztési munka. Abban a pillanatban, ahogy a hiány pillanatnyilag megszűnt, a fejlesztés — még kutatási és tervezési vonalon is — azonnal leállt, pedig a város fejlesztése ismeretes volt mindenki előtt. A hirtelen leállt munka most éled részben újjá, mert a félbeszakadás műszaki és egyéb következményei kezdenek kitűnni. Érdekes, hogy megint „egyszerre" kezdődik a kutatás, tervezés, pedig most lett volna idő a kívánatos sorrend betartására. Komló város példáját láttuk az előadásból, s a most elhangzott néhány szóból, de hasonlót mondhatunk a többi dunántúli és északmagyarországi szocialista városról — Ajka, Tatabánya, Oroszlány, Salgótarján stb. Ezek a sorozatos példák arra intenek, hogy szocialista városaink és településeink vízgazdálkodásának alapját, magát a vizet, hamarabb biztosítsuk, mint ahogy azt felhasználják, mert különben hosszú évekre, talán évtizedekre felesleges gondot veszünk a nyakunkba, s a lakosság életét is nagymértékben megkeserítjük. A másik kérdés Komló város vízgazdálkodása. A gyorsan fejlődő üzemek, lakótelepek és a vérszegény, lemaradt, minőségileg is kifogásolható vizet szállító vízmű nem tette lehetővé, hogy a kevés vízzel a városban gazdálkodjanak. A jelentkező vízigénylőket bekötötték és ezzel egy újabb elégedetlent véve a nyakunkba, küzdöttek tovább a hétfejű sárkánnyal, a vízhiánnyal. A vízmű saját távlati tervét a vízigénylők által bemondott igényszámok összegének tükrében mérte le s kissé elrémült ettől a „szédületes fejlődéstől". Amikor a városnak még csak egyetlen, ideiglenes módon üzemelő, s alig 5300 m

3/nap-ot termelő vízműve volt, s a vízszolgáltatás összesen sem haladta meg a napi négy órát, a vízhiány katasztrofális volt, a néhány év alatt várható vízigények összege elérte a 22 000 m

3/nap-ot! Nem csoda, ha a vízmű egyetlen bázisát, a közel 60 kilométerről hegyen-völgyön szállított és nem olcsón letisztítható dunai vízben látta. A város akkori tervezőmérnökének köszönhető, hogy ma ez nem így van. Ehhez azonban ki kellett lépni a vízigénylők által adott igények bűvköréből és gyakorlatilag üzletről üzletre, üzemről üzemre végig kellett ellenőrizni a városi fogyasztók vízigényét és vízfelhasználási módjukat. Ezek során sok igen érdekes tapasztalatra tettünk szert, amit most itt nem ismertetnék. Volt olyan ipari üzem. amelyik a saját maga által bemutatott vízfelhasználási normának 4—5-szörösét emésztette el naponta. Amikor erre rádöbbentettük a dolgozókat, ők maguk igyekeztek rendezni a helyzetet és néhány nap alatt közel ezer m

3/nap-nyi vízfelhasználásuk kb. a felére csökkent. Találtunk irodai és lakóépületeket, amelyben a norma szerinti vízmennyiségek két-háromszorosát használták fel, például éppen a városi tanácsházban. Nem egy helyen a kiugró vízfogyasztásoknak éveken át meglevő csőtörés volt az oka, melyet a vízgazdálkodási tervezés során felfedve megszüntettek. Sok üzemrészben — elsősorban a bányáknál — a víz visszaforgatásáról való idegenkedés jelentett és jelent többszáz m

3/nap feleslegesen felhasznált vizet. Mindezekhez hozzájárult a rossz és nem kellően karbantartott szerelvényeken elfolyó tekintélyes vízmennyiség. Végül, de nem utolsó sorban éppen a vízhiány idején ugrásszerűen megemelkedő fejadag is növelte az igényt. Az időszakos — és bizonytalan — vízszolgáltatásnál — mint arra Jakab Árpád kartárs is rámutatott — a háziasszonyok az egyes szolgáltatási periódusokban minden nagyobb edényüket megtöltenek vízzel. Az elzárás utáni újabb szolgáltatási periódus elején az edényekben még meglevő vizet kiöntik és frissel töltik fel ismét edényeiket. Ennek a ténynek bizonyítását maga az idő végezte el Komlón. Amikor ugyanis a Liget—oroszlói vízművet — ugyancsak ideiglenes módon — bekapcsolva folyamatos vízszolgáltatás indult meg, Komlón a lakóépületek vízigénye észrevehetően lecsökkent. A részletes vízgazdálkodási felmérés eredménye az lett, hogy Komló város bűvös 22 000 m

3/nap vízigénye a 15 000 m

3/nap távlati vízigénnyé csökkent, s ennek is tekintélyes részét — kb. 25 százalékát — a bányavizekből és a Kaszárnya patak vizéből ipari víznek használják. A vízmű lassan megerősödött, szakemberei részleteiben megismerték a mű rejtett hibáit, veszélyes pontjait, s ma már elmondhatjuk, hogy a gyerekbetegségeién túl van, feladatát az adott körülmények között megfelelően ellátja. Tulajdonképpen ma már csak ^e kellene fejezni Komlókét vízművét a Budafa—mánfait és a Liget—oroszlóit. A komlói vízgazdálkodási felmérésekből, de a többi szocialista városban végzettekből is világosan kiderül, hogy az épülő városok — városrészek — s az ipar eleinte aránytalanul nagy vízmennyiséget igényel néhány évig, elsősorban a létesítmény újdonsága következtében mutatkozó hibák miatt. Ezért, bár a város fejlődése folyamatos, még a legnagyobb takarékosság szemelőtt tartásával is el kellene érnünk azt, hogy az építkezések megkezdése utáni első év végén a vízmű termelési teljesítőképessége legalább a tizedik év igényeinek kielégítésére is alkalmas legyen. Ilyenformán el lehetne érni, hogy pl. Ajkán legalább egyszer eljusson a víz az évek óta szárazon álló tározó medencébe, s hogy szocialista városaink építői és első lakói a hősi korszak fogalma alatt ne arra gondoljanak, hogy hányszor "álltak reménytelenül, csüggedten, szappanosan a tus alatt, a közben megszűnt vízszolgáltatás miatt. Talán kissé kipoentíroztam azokat a szempontokat, amelyek Komló vízgazdálkodási nehézségeit okozták, de szeretném ennek a városnak kiragadott példáján az általános helyzetet is egy kissé bemutatni. A zökkenőmentes vízgazdálkodás megteremtése nem elsősorban a pénz mennyiségén, hanem a beruházások ésszerű csoportosításán múlik, ezért minden nagyobb erőfeszítés nélkül meg tudnánk valósítani, s bízom benne, hogy rövidesen meg is valósul. A Dunaújvárosi ankét határozati javaslatai: 1. A Magyar Hidrológiai Társaság munkabizottságokban dolgoztassa ki a megfelelő metodikát a szocialista városok távlati közmű szükségletének előrebecsléséhez. a) Az igények fajták szerinti bontására a vízbeszerzés lehetőségeinek (kút-, felszíni-, bányavíz stb.) kutatásával együtt. b) A lakosság számának távlati alakulására a demográfiával és a népgazdasági tervezéssel együttműködve. 80