Hidrológiai tájékoztató, 1962

2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - Péter Gábor: A minőségi és ipari víz helyes arányainak megállapítása új településeinken

/ I viz stb.) víz és a kifejezetten minőségi vízigény külön nyilvántartása. Az egyik vidéki nagyvárosi vízmű adatainak feldolgozásakor a háztartási, közintézményi, ipartelepi és közüzemi, továbbá locsolóvíz fogyasztását fenti szempontok szerint szétbontva 68 4% minőségi és 31,6% ipari vízarány adódott, tehát durván az ellenkezője annak, ami az eddigi statisztikák szerint egyébként jelentkezne. Ezzel a példával is hangsúlyozni kívánom az értékelések és nyilvántartások új alapokra való helyezésének fontosságát. Mielőtt rátérnék arra a kérdésre, hogy mi is a helyes arány a minőségi és ipari víz megoszlására, vessünk egy pillantást az új településeinkre és nézzük meg, miben különböznek új településeink vízművei a régi városok vízműveitől az általunk vizsgált szempontok tekintetében. Az első nagy különbség, hogy az új városok vízmüvének építése megelőzi magának a városnak és a közelében fekvő ipartelepek építését. Az új városi vízművet kezdetben .éppen gazdasági okok miatt a város és az ipartelep építéséhez szükséges víz szolgáltatására használják fel. A vízfelhasználás tekintetében a minőségi és az ipari víz arányai miatt az új vízmű inkább ipari vízmű jellegű és ezért természetesen a város és ipartelep nagysága és építési üzeme nagyban befolyásolja. Üj településeink vízműveinek bár végleges jelleggel és rendeltetéss é (végleges hálózat, víztisztítás, stb.) célszerű és gazdaságos kiépíteni — legfeljebb mennyiségi szempontból lépcsőzve — a városépítések ideje alatt az alábbi fontosabb vízigényeket kell kielégíteniük. Ipari jellegű víz: Építési és ezzel kapcsolatos üzemek ipari vize (előregyártó telep ipari vize, beton készítés, utókezelés, gépek hűtővize stb.), továbbá tűzoltó és locsolóvíz A minőségi, vizet az építésnél dolgozók ivó- és zuhanyozó és egyéb szociális (éttermek, munkásszállók, mosodák, klubok) víz képviseli. Az építés előrehaladásával, a véglege* lakók beköltözésével jelentkeznek a korábban részletezett városi fogyasztások, közintézmények, kisipar stb. és azok különfélo válfajai. A vízmű vizének felhasználása fokozatosan az ipari jellegről áttolódik az eredetileg tervezett minőségi vízszolgáltatásra. Majd az idők folyamán osztozik a régi települések vízművének sorsában, a jelentkező különféle ipari fogyasztások növekedésével állandó változásnak van kitéve. Oj településeink vízműveinek másik jellegzetessége az, hogy az újabb várostervezési szemoontok következtében aránylag nagykiterjedésű zöldterületek öntözését kell biztcsítaniok. A locsolandó nagy területekhez a víz igényének kielégítése, ha másként nem oldható meg, nagy megterhelést jelenthet az ivóvízminőséget szolgáltató vízműveknek, valamint a minőségi és ipari víz arányát is komolyan befolyásolja. Itt térek ki egy még mindig rendezetlen kérdésre. Parktervezőink ugyanis a zöld és parkosított területeken 5 mm locsolóvíz értékkel számolnak. Nem füvesített területen is 2,5—3 mm a normájuk. A vízműve- ' ket tervező szakemberek a szakmai szabványban szereplő 1—2 l/m

2-t veszik maximálisan figyelembe, ha egyáltalán a nagy park és zöldterület teljes locsolásához a lehetőség megvan. E kérdést véleményem szerint most, elindítandó vita eredményeképpen megnyugtató módon rendezni kellene. Az elmondottak alapián láthatjuk, hogy a minőségi és ipari víz arány állandó változásnak van kitéve, különféle okok és körülmények folytán. De minden egyes eseí a helyi adottságoktól függően lényegében más és más. Éppen ezért a minőségi és ipari víz helyes meg' oszlására kötelező érvényű számszerű értéket megadni nem lehet, de nem is szükséges. Helyette inkább irányelveket lehet rögzíteni, amelyek betartásával a legmegfelelőbb arányt meg lehet találni és a városi vízmű fogyasztását e szint körül lehet tartani. Azt a kérdést pedig, hogy mi az a határ, amelynél külön ipari vízmű létesítése már indokolt, minden esetben gazdaságossági számítások alapján a minőségi víz beszerzési lehetőségeinek figyelembevételével kell eldönteni. Végső soron mivel lehet biztosítani mégis településeinken a minőségi és ipari víz helyes arányát? Véleményem szerint annak az általános elvnek a betartásával és betartatásával, hogy a városi ivóvízmű feladata elsősorban a lakosság és közintézmények ivó- és használati igényeinek a legteljesebb kielégítése, a távlatot is figyelembevéve. A városi vízmű az ipari üzemeknek csak ivó- és használati vizet köteles adni, kivéve, ha az ipari technológiája is minőségi vagy közegészségügyi szempontból ivóvíz minőséget kíván. Természetesen ilyen esetben a kérdést az üzem nagysága is befolyásolja. Az ipari üzemektől egyébként vízgazdálkodási tervet kellene minden esetben a vízjogi engedély mejL. adásakor megkövetelni, ennek átvizsgálása után lehet csak a legmegfelelőbbnek talált vízellátást elfog°dni. Víztakarékosságra, többszöri vízfelhasználásra, vízvisszaforgatásra kell ösztönözni az üzemeket. Csak lg" lehet megakadályozni, hogy az ipar minőségi vízzé! való indokolatlan kiszolgálása elharapózzék és a minőségi ipari víz arány megfelelő szinten mozogjon. Természetesen nem engedhető meg a vízműveknek sem. hogy csak azért vállalják az ipari vizet fogyasztó üzemek ivóvízzel való ellátását, mert így a vízmű fokozottabb fejlesztését, remélik. Sajnos, az esetek nagv száma azt mutatja, mihelyt a beruházónak n vízműtől a víz biztosítására kötelező ígérete van. a to vábbiakban a vízellátásról már nem gondoskodik. Ké sőbbiek folyamán az üzem fejlesztése a könnyelműen vállalt vízmennyiség sokszorosát is kiteheti. Tehát e tekintetbon állandó és következetes állásfoglalás szükséges mind az üzemelő vízmű, mind a jóváhagyói (vízjogi engedélyt adó) hatóság részéről. Befejezésül lássuk összefoglalva azokat a szemnontokat. amelveket az úi - teleoüléseink minőségi é

: ipari víz helyes arányai érdekében hasznosíthatónak gondolok. 1. Az új Menülések tervezéséhez, nagyvárosaink vízműveinek, de főleg az új szocialista városok vízműveinek adatait, időnként értékelni kell és a gya korlatból leszűrt' eredményeket az új tervezéseknél figyelembe kell venni. Egyúttal javasolom, hogv a vízművek vízfelhasználásának megítélésére a minőségi és ipari víz arány megállapítása a továbbiakban az alkalmasnak vélt. elmondott csoportosításban történjék 2. Közös nevezőre kell jutni a park tervezőkkel, hogy a zöldterületek fajlagos öntözővíz igényét a jő vőben egységes szempontok szerint állapítsák mer;. Megszüntetendő a jelenlegi visszásság. 3. A locsolóvíz várható nagyságának megállaoírására a várostervezőknek már a tervezés megkezdésekor meg kell adniuk, hogv az előirányzott zöldterületből mennyi az a minimális parkterület, amelvnek locsolásáról minden körülmények között gondoskodni kell. 4. A várostelépítési és fejlesztést tervekben, a most tárgyalt szempontok miatt, az ipar telepítésre, vagv azok bővítésre szánt területeket úgy kell kiielölni, hogv azok lehetőleg koncentráltan a város valamelyik oldalára kerüljenek. Ezz«=l biztosítani kell. hogy a később esetleg építendő inari vízmű létesítményeit, továbbá az ipari s-ennvvizek elvezetését gazdasásosan lehessen megépíteni.; A tervszerűtlen ipartelenítésre van egy pár példa meglevő városainkban. Ilven pl. Debrecen. Kecskemét stb., ahol egv naey

1 központi ipari vízmű létesítésénél komoly gondot okozna a város köré épült iparteleoek mindegyikének gazdaságos bekapcsolása az új vízműbe, illetve szennyvízelvezetésbe. 5. Űj városaink vízműveinek létesítésekor már a tervezés során eldöntendő a város teleDÍtési és fejlesztési terv adta parkok és inartelepek ismeretében — ez utóbbiaknál a teljes belső vízeazdálkodás és takarékos vízfelhasználás figyelembevételével — hoev az ipari igények kielégítésére ne létesülj,ön-e külön ipari 69 v