Hidrológiai tájékoztató, 1962

2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - Weiner Tibor: Szocialista városok vízellátása

kolatlan költségtöbbletet okoztak a beruházások során. Alapvető irányelv legyen a jövőben a vízügyi szakágazatok összehangolását megteremtő komplex vízgazdálkodási szemlélet helyes érvényesítésekor, hogy az aktív és passzív vízügyi szakágazatok harmóniája biztosítja a szocialista városok vízgazdálkodásának igazi alapját. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a víz nemcsak az egyik döntő tényező a város lakosságának, iparának ellátásában, tehát hiánya az egészséges fejlődés fékezője lehet, hanem egyúttal a káros vizek jeienléte zavarja a város életét, felesleges többletköltségeket okozhat, sőt elemi kártételei katasztrofálissá is válhatnak. Szocialista városok vízellátása WEINER TIBOR t Dunaújvárosi Városi Tanács V. B. elnökhelyettese Amikor első ötéves tervünk idején a szocialista városépítés Magyarországon megindult, általános volt az az elképzelés, hogy a tervgazdálkodás lehetővé teszi a városok fejlődési törvényeinek előre látását, nagyságrendjének pontos megállapítását és ezzel kapcsolatosan lehetővé válik egy tervszerű városfejlesztéssel párhuzamosan a vízellátás kérdésének is tervszerű -előrelátása. Valamennyi szocialista városunk példája ma már bizonyítja, de a legjobban Dunaújváros, hogy ilyen tervszerű előrelátás, legalábbis a városok fejlődésének elmúlt 12 éves időszakában még nem vált lehetővé. Városaink fejlődésének törvényszerűségeit még nem ismerjük és így biztos perspektívával nem rendelkezünk városok térvezése esetén. Dunaújváros kezdeti tervezett lélekszáma 25 000 volt. 1952-re ez már 45 000-re emelkedett, ma már HO 000-nél tartunk, da pontosan most — amikor a Vasmű továbbfejlesztésének kérdése felmerül — e lélekszám további emelkedéásét már eleve elő kell irányozni. Ugyanígy állunk a vízfogyasztás kérdésével is. Az előirányzott fejadng 120 l/fő hamarosan 220 1/főrc emelkedett és ma a Vasmű és a város viszonylatában együttesen 400 l/fő a mért fogyasztás. E tényezőkön kívül ismeretlennek kell minősíteni még az üzemeltetés különböző tényezőit is: vízveszteségeket. a legváratlanabb helyeken, a locsolóvízzel \

frlő szakszerűtlen gazdálkodást és a városi ipar, vagy jóléti intézmények fejlődésével kapcsolatos váratlan vízigényeket. A bizonytalanságok útvesztőjében így tehát nem beszélhetünk ma még esv tervszerű fejlesztés keretében előre meghatározható szakaszokról (legalább 10 éves távlatban), hanem inkább a fejlesztésnek olyan módozatait kell biztosítani a városénítés minden vonatkozásában, így a vízigények kielégítése vonatkozásában is, melyek a fejlődésnek váratlan tényezőit is kielégíteni képesek. A szocialista város minden berendezését; a területfelhasználást, közösségi létesítmények és ea közművesítés vonatkozásában egyaránt, szabadon fejleszthető, variálható szakaszok alapián kell tervezni. A tervezésnek ez a módszere igen nagy problémákat vet. fel a vízgazdálkodás szempontjából is és új módszerek alkalmazását igényli a vízgazdálkodással kapcsolatos műtárgyak minden ágazatán: a víz termelés, a tárolás és a vezetékhálózat vonatkozásában is. Dunaújváros taoasz.talata bizonyítja, hogv bármennyire különbözők is nagvságrendre a Vasmű és a város vízigénvei. bárm°nnvire idegen egymástól az iDari és ivóvíz ellátás kérdése, még is 12 év különböző kísérletei után a. leggazdaságosabb megoldást egv egységes vízkivételi mű megteremtése jelenti, amely a város valamennyi vízigényét egyben kielégítheti. E megoldás előnye gazdaságossága mellett kétségkívül az is, hogy még maximális terhelés esetén is szabad tere marad a teljesítőképesség variálhatóságának szempontjából, az iDari - és ivóvízigény közötti megoszlás szerint. A s'ükség itt ootimális megoldáshoz vezetett. A tárolás kérdésében a dunaúivárosi üzemeltetés tapasztalatai bizonyítják, hogy a tároló tartályok (medencék és víztornvok) okosan helyettesíthetők mechanikus berendezésekkel. Lényegesebbnek látszik a mechanikus berndezések optimálisabb kiéoítése. mint a rendkívül nagy költségű víztornyok megépítése. A tároló tartályok űrtartalmára vonatkozó irányelvek felülvizsgálata szükségesnek látszik. A városépítés szempontjából leglényegesebb eleme a vízügyi műtárgyaknak: a hálózat. Dunaújváros vízhálózatát teljesen hagyományosan, még a kapitalista városok idejéből átszármazott módszerek szerint építették. Szabványoknak és előírásoknak megfelelően a vízhálózat közterületen épült meg, amelyről az egyes épületek, sőt egyes lépcsőházak külön-külön leágazást nyernek. E hagyományos rendszer egyetlen előnye, hogy szabatosan ketté választható a közmű jellegű, tehát a Vízmű kezelésébon levő hálózat attól a hálózati résztől, amely az épületek belsejében Ingatlankezelői kezelésben van. Ez az előny azonban: rendkívül hátrányos az általános vízgazdálkodás szempontjából. Amíg a Vízmű gondot fordít hálózatának karbantartására. addig a lakásokon belüli vízveszteségek, — mint ezt a MÉLYÉPTERV kimutatta — a napi szolgáltatott vízmennyiségnek 20—25 százalékát teszi ki. Már önmagában ez a kérdés is felveti a városi vízhálózat olyan •kiképzését, amelyben a vízgazdálkodás gazdasági szempontjainak érvényesülése feltételezhető volna. E szemponthoz csatlakozik a szocialistá városnak az az. alapvető jellegzetessége, mely a legélesebben különbözteti meg a kapitalista városoktól. A szocialista város területén nincs meg a magán- és a közterület különbözősége, a terület a maga teljességében állami tulajdonban van és ígv lehetővé válik, hogy a közművek hagyományos rendszere helyett,, amely a köz- és magántulajdon különbözőségéből fakad, a közmű há'ózatnak olyan rendszerét kialakítani, amelyet végeredményben a teljes terület állami tulajdona határoz meg. A Szovjetunióban és Csehszlovákiában már láthatók azok az épületek alatt átmenő közmű alagutak, amelyekről az egves szolgálati csomóoontokhoz (vizes blokkok) közvetlen vezetékrendszerek ágaznak le. A közmű alagutak segítségével tehát egy egységben valósul meg a városi közmű és a lakóházak elosztó vezetékrendszere. Ez egyrészt mintegy 40 százalékos megtakarítást jelent a vezetékhosszakban, de másrészt e gazdaságossági tényezőn kívül visszahat sok vonatkozásaiban városaink szervezetére is. Az utak alatt láthatalanul bonyolódó közmű vezetékek megszűnése és a házak alatt tiszta rendszerekben fekvő vezetékháló- 6 zat visszahat mind az utak. mind az éoületek kénére is. A a utak burkolásának teljesen új módozatai alakulhatnak ki, a vezetékek elmaradásával, az épületek elhelyezése pedig a közművek által előírt fegyelem szerint tiszta — világos rendszereket! kíván meg. A közmű alagútba fektetett ivóvíz hálózatnak az egyes lakásokhoz történő leágazásaival a teljes vízszolgáltatás hálózatának áttekinthető, hibákat könynyen földeríthető rendszere alakul ki. A közmű alagutak és a hozzáiuk csatlakozó függőleges aknarendszer azt eredményezheti, hogy a város vízgazdálkodásáért felelős Vízmű felügyelheti a lakásokban előforduló hibák, vagv hiányosságok mértékét is, hiszen a közmű alagútba elhelyezett vezeték és a róla aknában felszálló vezeték rendszere teljes hosszában áttekinthető. A hibák kijavításáról könnyen és azonnal történhet intézkedés. karbantartásuk is állandó jellegű lehet és így 57