Hidrológiai tájékoztató, 1962

2. szám, augusztus - Dunaújvárosi ankét - Holló István: Beszámoló a dunaújvárosi ankétról - Dr. Vitális Sándor: A szocialista város és a vízgazdálkodás (Elnöki megnyitó)

Dunaújvárosi ankét Beszámoló a Dunaújváros-i ankétról A Magyar Hidrológiai Társaság 1962. május 16-án „A szocialista város és a vízgazdálkodás" című ankétját Dunaújvároson, a Bartók Béla Művelődésházban tartotta meg. Gondos előkészítés után mintegy 110 szakember jelenlétében dr. Vitális Sándor egyetemi tanár, a MHT elnöke üdvözölte a megjelenteket, megnyitotta a nagy érdeklődéssel várt és időszerű kérdéseket vitató ankétet. Vajda József oki. gépészmérnök, országos vízügyi íőigazgatóhelyettes összefoglaló és iránytmutató előadása a szocialista városépítés és vízgazdálkodás kölcsönhatását ismertette. Ehhez kapcsolódott Weiner Tibo

r főépítész, városi tanács vb. elnökhelyettes új gondolatokat tartalmazó előadása a korszerű városépítés és a közműelrendezés kérdéseiről. Tágabb és távlati kereteket

4 valamint lehetőségeket ismertetett Szakváry Jenő főmérnök „A regionális vízellátás és a korszerű település kapcsolata" címen. Szivák Attila oki. mérnök felhívta a figyelmet a vízfogyasztás alakulására új városainkban. Mind a felsorolt előadások, mind dr. Borsos József egyetemi tanár, Valló Sándor osztályvezető és Zalán Béka oki. gépészmérnök hozzászólásai utaltak arra, hogy szocialista városcaink vízgazdálkodásának műszaki és gazdasági — régebbi tapasztalatok hiányában nem mindenben helytálló — szemléletét helyesbíteni kell. Az ankét délutáni ülésszakában Péter Gábor oki. mérnök „A minőségi- és iparivíz helyes megállapítása új településeinken", Jakab Árpád oki. gépészmérnök „A víztakarékosság", Pap Sándor O. T. főelőadó „A vízellátás és csatornázás a népgazdaságban" és Szilágyi Elemér oki. mérnök „Komló szocialista város vízgazdálkodási problémái" tárgykörről tartott rendkívül ertéKes adatokat tartalmazó eioadasai után élénk vita következett, amelyben Csermák Béla oki. mérnök, Abos Brúnó főmérnök, dr. Borsos Ferenc OT főelőadó, dr. Juhász József oki. mérnök felkért hozzászólókon kívül dr. Borsos József, Szentiványi Imre, Nagy L. Dénes, dr. Szabó László, Kontur György és Érdi Sándor szaktársak vettek részt. A vita befejeztével az ankét 10 pontból álló határozati javaslatot fogadott el és ezután dr. Vitális Sándor elnök megköszönte az ankétnak helyet adó Városi Tanács VB-nek, valamint Bakonyi Iván főmérnöknek, az ankét fáradhatatlan és tapintatos szervezőjének munkáját. Az ankétot városnézés fejezte be, amelyet Weiner Tibor főépítész lelkesen és nagy szívélyességgel vezeieit. Az ankétot megelőző nap estéjén a Dunai Vasmű egyes üzemrészeit tekintették meg az érdeklődők, akik végül mind helyi, mind szakmai ismeretekkel gazdagodva, baráti légkörben megtartott ankét emlékével tértek vissza otthonaikba. Holló István * (A dunaújvárosi ankét előadásait és hozzászólásait Tájékoztatónk következő oldalain tesszük közzé. Szerk.) A szocialista város és a vízgazdálkodás ElnSkl megnyitó DR. VITALIS SÁNDOR a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke Mai ankétunk feladata részletesen megvilágítani a szocialista város és vízgazdálkodás igen sokrétű .szerteágazó kérdésének eddigi tapasztalatait hiányosságait és irányt mutatni az előttünk álló legfontosabb, legsürgősebb feladatok helyes és szakszerű megoldására. Ankétunk helyéül Dunaújvárost, egyik legfiatalabb szocialista városunkat választottuk, mert itt szakembereinknek bőséges tapasztalata van. hogy mit terveztek helyesen, mit helytelenül s a vízgazdálkodás területén mik ma a legfontosabb teendők. Visszatekintve a múltba, a felszabadulás előtti helyzetre, legyen szabad vízellátás szempontjából egyik akkor legelmaradottabb ipari városunk Salgótarján példáját felhoznom. A város vízellátása 25 évvel ezelőtt ásott, legtöbbször fertőzött vizű kutakból történt. A város gyártelepei, lakótelepei (Bányatelep, Acélgyár, Üveggyár) vízellátását a tőkések a saját érdekükben egyedileg külön-külön artézi kutakból már előtte megoldották, főleg azért, mert szükségük volt elsősorban az ipari vízre. A városi lakosság vízellátásához mérten már ez is igen nagy haladás volt. 25 évvel ezelőtt a város 30 éves távlati vízigénye 1500 m

a/nap volt. 1939ben megépül a helytelenül tervezett vízmű s a város főutcáján a vízvezeték közcsapokkal. Természetesen csatornázásról szó sem volt. A felszabadulás után nagy mértékben megindul a lakásépítkezés és pár év alatt a falusias jellegű város (a felszabadulás előtt alig kéthárom emeletes épület volt) hatalmas három emeletes épülettömbökkel valóban város lesz, de nincs viz, mert a tervezéskor erre egyáltalán nem, vagy alig gondoltak. A 15 ezer lakosú város a felszabadulás után ugrásszerűen 1958-ra 30 ezer főre nőtt s a víztermelés — hiába sűrítették a mélyfúrású kutakat — naponta csak 1600 m

3 volt s a vízmű — a kutak — 11 km hosszúságban voltak kiépítve. 1958-ban Társaságunk a város segítségére sietett s pontosan 4 évvel ezelőtt, május hó 15 -16-án Salgótarjánban vízellátási ankétot rendezett, ahol szakembereink társadalmi munkával élesen rámutattak a tarthatatlan helyzetre, a pillantnyi segítés módjára (egyetlen lehetőség volt, még jobban kinyújtani a vízművet, újabb kutakat telepíteni, de ezzel a „vízmű" már 16 km hosszú lett), de rámutattak az egyetlen valóban reális vízbeszerzési módra a regionális vízmű létesítésére a még egyáltalán nem terhelt Ipoly folyó kavicsteraszából vagy nyílt vízkivétel, illetve oldalvölgyi tározó beiktatásával, ahonnan a jelenlegi napi 5000 m

3, a távlati 10 000—15 000 m

3 vízigény biztosítható. A regionális vízmű tervezése már elkészült s az 5 éves tervben meg is épül. A múlt tervezési hibáit azonban a városnak tovább is kell viselnie, mert a teljes vízvezetéki rendszerét, csatornázását át kell alakítani, újjáépíteni, a már megépült kitűnő_városi úthálózatot felbontani, a szennyvízderítést, elvezetést újólag megoldani, kiépíteni. A salgótarjáni esetből kézenfekvő, levonható tanulság, hogy nem elegendő lakóházakat tervezni, felépíteni, hanem minden beruházást megelőzőleg a legfontosabb, a legmegfelelőbb, a távlati igényeket optimálisan kielégítő vízbeszerzés, csatornázás, szennyvíz levezetés, tisztítás, röviden az összes kommunális építés elsőrendű meg51