Hidrológiai tájékoztató, 1962
1. szám, április - Dr. Schimdt Eligius Róbert: Kovács Lajos - Dr. Schimdt Eligius Róbert: Wein János
Kovács Lajos 1812—1890 Kovács Lajos, a magyar folyamszabályozás és közlekedésrendezés egyik úttörője 1812. február 25-én Homokon született és 1890. december 19-én Szatmáron halt meg. Az alsóbb iskolákba Nagybányán járt, bölcseletet és jogot Pozsonyban hallgatott, majd Széchenyi programjának hatása alatt közgazdasági tanulmányokra szánván el magát, a bányászati szakot választotta, amelyet Selmecbányán végzett el. 1839-ben a pozsonyi országgyűlés idejére képviselővé választották. Az 1848-i sorsdöntő pesti országgyűlésen Nagybányát képviselte. 1850 júliusában amnesztiát kapc\tt és avasi birtokára vonult vissza. Kovács Lajos országos méretű és jelentőségű közgazdasági tevékenységének súlypontja a szabadságharc és az ezt megelőző néhány évre esik és szorosan Széchenyi országépítő programjához kapcsolódik. 1846-ban mutatják be Széchenyinek, aki körültekintő tájékozódás eredményeként eyüttműködésre szólítja fel a vele azonos gondolkodású, tehetséges, műszakilag és közgazdaságilag jól képzett, jó szónoki és szervezőképességű fiatal Kovácsot. Akkoriban a Tisza és mellékfolyói szabályozásának társadalomszervezési és műszaki kérdései állottak a »legnagyobb magyar« érdeklődésének homlokterében. Ehhez a Tisza völgyét csatornázási és öntözési berendezésekkel virágzó mezőgazdasági területté és kertgazdasággá változtatni kívánó nagy munkához kellett az erélyes és állhatatos szervező, akit később a Tisza szabályozási Társulat központi igazgatójává is megválasztottak. A szóbanforgó nagy társulat létrehozásával Széchenyi — miként Kovács írja — »az alapját akarta megvetni minden későbbi társulati alakulásoknak az országban is kimutatni, hogy a népek életében csak a társadalmi út, az érdekek józan egyesülése és közös vállvétés az áldást hozó.-» A Tiszavölgy rendezését célzó és Széchenyi által mozgatott nagy vállalkozásban Kovács együttműködött a7. akkori idők legnagyobb vízi mérnökeivel. így az 1846-ban a vállalkozás kezdetén hirtelen elhúnyt Vásárhelyi Pállal, majd Paleocapa Péter olasz származású szakértővel, aki akkoriban Velencében az építési osztály főnöke volt, 1848. után pedig közlekedési miniszter, majd belügyminiszter is lett Olaszhonban. Amikor az országos közlekedések osztályát rendszeresítették, ennek élére Széchenyit állították, aki az osztályán kidolgozott közlekedési tervjavaslatot felülbírálatra Kovácsnak adta át. Az utóbbit ez a tervezet nem elégítette ki és ezért a Lánchíd-építő Clark Ádám segítségét igénybe véve maga »Javaslat a magyar közlekedési ügyek rendezéséről« címen igen rövid idő alatt olyan elaborátumot dolgozott ki, amelyben Széchenyi, de az alsó- és felsőház is »az egész országot magába foglaló, a közlekedés minden eszközeit felkaroló, mind Pestet, mint az ország szívét, mind az ország nemzetiségi viszonyait kellően méltányoló nagy egészet látott a munkában.« Az első magyar minisztériumban 1848—49-ben, Széchenyi közlekedési minisztersége idején Kovács Lajos közmunka- és közlekedésügyi osztályfőnök volt. Széchenyi betegsége alatt és lemondása után is több ízben maga vezette a minisztérium ügyeit. Kovács Lajost az Akadémia 1846. decemberi nagygyűlése a természettudományi osztály levelező tagjává választotta, amiről ő maga később sok humorral emlékezett meg. Az akadémiai tagságra valószínűleg Helmeczy hozta javaslatba, Vörösmarty, Bajza, Toldi és Bártfai pedig támogatta. Utóbbiakkal még mint selmeci akadémikus ismerkedett össze és tartott fenn szoros barátságot. Már akkor hivatalos felszólítást kapott az Akadémiától bányászati műszótár ügyében, melyen abban az időben néhány barátjával dolgozott is. Megválasztásáról szólva Kovács Lajos többek között a következőket írta: »Azon időben a természettudományokat tágkörben még csak a selmeczi akadémián művelték és tudtommal a t. Akadémiának még addig bányász tagja nem volt«. Nagyobb munkái a már említett országos közlekedési javaslatán kívül; Der Theiss—Köröse Kanal. Wien 1846., A Béke-párt története. Budapesti Szemle 1883., Széchenyi István közéletének három utolsó éve. 1846— 1848. Franklin Társulat kiadása, Budapest 1889. Dr. Schmidt Eligius Róbert. Wein János 18?9,—1908 Wein János bányamérnök, a budapesti vízművek első igazgatója, 1829-ben Német-Bogsányban, Brassó vármegyében született. Középiskoláit Nagyváradon és Temesvárott végezte el, majd a bécsi polytechnikumra ment. A szabadságharc miatt azonban félbe kellett szakítania tanulmányait. Előblb, mint nemzetőr, szűkebb pátriája bányavárosainak védelmében harcolt, majd 1848. őszén Selmecbányára, a bányászati akadémiára ment. A következő évet honvédként küzdötte végig és csak a szabadságharc után került vissza az akadémiára. Tanulmányait befejezve, előbb Resicán, majd Ruszkabányán szolgált, mint bányász. Később maga nyitott Hunyad megyében kisebb vasbányát, és 5 éven át e vármegye mérnöke is volt. 1866-ban Pestre jött, ahol nyomdát alapított. 1873 elején megválasztották a fővárosi vízmű igazgatójává. A főváros közönsége elsősorban neki köszönheti, hogy ma a kontinens egyik legsikerültebb vízművét vallhatja magáénak. Kisebb bővítő munkálatok után, 1881 és 1882-ben, saját tervei alapján építette meg a mai napig is fennálló újlaki vízművet, majd az istenhegyi átemelő telepet és ezzel megteremtette a budai hegyvidék fejlődésének feltételét. 1884-ben elkészítette a Duna teraszkavics vizét hasznosító balparti vízmű tervét. Ezt a tervet tökéletesítette, s 1893-ban nagyhírű utóda, Kájlinger Mihály valósította meg. Wein nemcsak felismerte és megjelölte azt a helyet, ahol Budapest természetesen szűrt, kielégítő menynyiségű; tiszta és egészséges vízhez juthat, hanem ennek megvalósításáért szóval és tollal, éveken át keményen küzdött. Munkái közül kiemelkedőek: Jelentés a Duna folyam és a balparti vízvezeték vizsgálata alkalmával 1874—75-ben szerzett adatokról. Bp. 1877., Duna folyama és a balparti vízvezeték vizsgálata. 1874—75. Bp., 1877. Cáfolat Beiwinkler érvelésére (Balpart) 1877., A főváros balparti vízvezetékének a kibővítése. Bp. 1882., Budapest főváros nyilvános vízművei. Bp. 1883., Javaslat. Bp. 1883., Javaslat a főváros balparti részében a vízszükségletnek a jövőben való fedezése módjáról. Bp. 1883., Die Wasserversorgung der Hauptstadt Budapest. Bp., 1883., Budapest főváros vízellátásáról. Bp., 1887., Emlékirat a fővárosi végleges vízmű tárgyában, mint felelet a fővárosi közmunkák tanácsa műszaki osztályának jelentésére. Bp., 1888., Emlékirat a fővárosi végleges vízmű tárgyában. Bp. 1888., Előadás Budapest főváros vízellátása tárgyában. Bp., 1889. Dr. Schmidt Eligius Robert 4