Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Mika Ferenc: Sopron város vizeinek halfaunája és a fertői halászat gazdasági jelentősége

egy részét betelepítette a Rákos patakba. Az alkalmazott rács ellenére egyes példányok leszöktek a patak alsó szakaszaira. Egynémelyikük, különösen az ún. szivárványosak közül, a Fertőbe is levándorolt. Az élőhelyet illetőleg igen kényes pisztrángok nem tudtak beilleszkedni az új környezetbe és rövidesen elpusztultak vagy az Egyes csatornán át tovább vándoroltak. Egy-két példány a halászok hálóiba is akadt. Az 1935. évet követően több ízben fogtak a tóban, sőt még a Fertő osztrák területén is 60—80 dg-os pisztrángokat. Koronként az Egyes csatornába is horogra került egyikét példány. Megjegyzendő, hogy az Egyes csatornának az Ikva betorkolásától keletre eső részén (még Győr közelében is) kifogott pisztrángok olyan példányok is lehettek, melyek hóolvadáskor vagy záporok alkalmával a még duzzadt Ikván át a Rákos patakból szöktek le. 5 Anguilla vulgaris L. — Síkos angolna Mint arról már Breuer Györggyel [4] közösen írt dolgozatunkban megemlékeztünk, az angolna egyes elkalandozott példányai a Dunából betévednek a Fertőbe. Jellemző mozgékonyságukra, hogy onnan felhatoltak még a Nagytómalomba is. A második világháborút követően (1958-ban) a Fertő osztrák részén nagymennyiségű angolna ivadékot telepítettek be. 1959-ben a tó magyar területén több ízben fogtak a halászok 20—25 dg súlyú példányokat. 1960-ban 40—60 dkg-os darabok is kerültek a soproni piacra. 1961-ben pedig már 1,5 kg súlyú angolnák is. A Fertő a jelek szerint igen megfelel életkörülményeiknek. Igényeik és szervezetük az ott uralkodó természeti viszonyokkal láthatóan teljesen összhangban áll. Gyors növekedési képességüket a tóban is megőrizték. Ez a körülmény arra mutat, hogy jó táplálkozási viszonyokat találtak. Valószínűleg más, hasonló táplálékszerző típus a tóban csak gyéren képviselt, vagy esestleg teljesen hiányzik is, így ott a táplálékszerzés terén konkurrencia nélkül áll. Az angolna állományában a ragadozó halak közül egyedül csak a harcsa okozhat számottevő kárt. A harcsa pedig jóformán teljesen hiányzik a tóból, ezért az angolnaállomáuyt új élőhelyén nem veszélyezteti komoly ellenség. Ter

r mészetesen beilleszkedésük csak átmeneti: örökölt faji sajátosságuknak megfelelően csak egy bizonyos fejlődési állapot eléréséig maradnak a tóban. A piacon rendkívül keresett hal, nagy áron értékesíthető. Ragadozó voltával a Fertőben nem okoz szóbavehető kárt, mert főleg az értéktelen aprónövésű halfajokkal, illetve a silányabb fajok ivadékával táplálkozik. A ihalak különben sem képezik kizárólagos táplálékát. A gyomortartalomvizsgálatök szerint táplálékának tekintélyes részét a fenékfauna különböző lárvái képezik. Egy esetben egy 1 kg-nál súlyosabb angolna gyomrában 12 cm hosszú, félig megemésztett kecskerákot (Potamobius leptodactylus) is találtam. A fertői halászat gazdaságosságának emelése érdekében igen hasznos és célravezető intézkedés volna, ha az osztrák példát követve a tó magyar részén is kihelyeznének angolna ivadékokat. A Fertőből csak egyetlen szűk út vezet ki. Az ivarérettség előtt álló és ösztönük parancsát követve a tengerbe visszavándorolni igyekvő angolnákat a tó kijáratánál vagy magában az Egyes csatornában megfelelő berendezés vagy szerszám segítségével könnyen és jóformán kivétel nélkül ki lehetne fogni. Jelentősebb mennyiségű zsákmány esetén szálkátlan jó ízű húsa feldolgozva is (füstölve, pácolval értékesíthető. 6 Esox lucius L. — Csuka A Fertőben általánosan előforduló halfaj. Gazdasági jelentőség tekintetében mindig a legfontosabb halak közé számított. Az 1917—45. időszakban a csuka volt a Fertő fő hala. 1917 és 1929 között évente kb. 110 q került piacra a tó magyar részéből. Ezen mennyiséggel ugyan a kifogott ponty, kárász és compó mögött maradt, de lényegesen jobb áron volt értékesíthető. Míg a ponty ára 1 P, a compóé 0,80 P, a kárászé pedig 0,60 P volt, 1 kg csukáért 1,40 P-t fizettek. Üjabb időben jelentősége a ponty mögé süllyedt. Ezen körülményt nem a tó természeti viszonyaiban bekövetkezett és állományára kiható változás okozta. Egyrészt az újabban használatossá vált halászati mód következtében a csuka a pontynál viszonylag kisebb mennyiségben kerül piacra. Ára is erősen csökkent a pontyéhoz viszonyítva (1 kg ponty 20 Ft, 1 kg csuka 15 Ft). A tóban uralkodó normális környezeti viszonyok — azaz a 75—80 cm átlagos vízállás — kitűnően megfelelnek a csuka életkörülményeinek. Növekedési képessége igen jó. Az egynyaras példányok átlagos hossza Í20 mm (225 gr súly mellett), a kétnyarasoké 480 mm. Maximális növekedése a tó magyar területén 1917 és 1939 között 8—9 kg körül volt (de az ilyen nagy példányok az intenzív halászat folytán ritkaságszámba mentek). Ezzel szemben a múlt század 60-as éveiben uralkodó vízállás mellett megbízható adatok szerint 25 kg-os példányok is kerültek a halászok hálóiba. Halászata a múltban főleg varsákkal történt. Elég kíméletlenül. A kora tavaszra eső ívási idő alatt a halászok igyekezete jóformán a csuka fogására irányult. A használt varsák szembősége is túlságosan szűk volt, már a 100 gr körüli, szóval nem is egynyaras csukákat is fogva tartotta. Télvíz idején a csuka a fertői halászok egyetlen zsákmánya. Ha a tó befagyott, léken át horoggal fogták. Ez a halászat olyan nagy mérvben folyt, hogy a jégkéreggel borított Fertőből is elég bőven került csuka a soproni piacra. A csuka a Fertő nyújtotta különleges viszonyokhoz legjobban alkalmazkodott halfajok egyike. Egyben igen keresett és jól értékesíthető. Ajánlatos volna, ha a halászat hozamának emelése érdekében célravezető intézkedések történnének: fogási tilalom ivás ideje alatt, legkiselbb mérték megállapítása és állományának szaporítása mesterségesen nevelt ivadék kihelyezése révén. Hogy mennyire eredményes a mesterségesen keltetett csuka-ivadék kihelyezése természetes vizekbe, világosan mutatja a Bodeni tó példája, ahol egy évtized alatt ezen eljárással 50 százalékkal emelték a kifogott csuka mennyiségét. Ragadozó voltával a Fertőben nem okoz kárt, mert főleg a ponty rovására táplálkozó, silányminőscgu, a piacon egyáltalán nem, vagy csak kis áron é>-t,V:esíthető „fehérhalakat" fogyasztja, azok húsát alakítja át jelentősen értékesebbé. Megakadályozza túlszaporodásukat és ezzel biztosítja a megmaradók jobb növekedését. Egy kg súlygyarapodáshoz kb. 3 kg hal elfogyasztására van szüksége. Mindenesetre számításba kell venni azonban azt, hogy a saját súlyánál 20—25 százalékkal kisebb halak is áldozatául esnek. Ezért lehetőles törekedni kell arra, hogy a 2 kg súlyt meghaladó példányok ne garázdálkodjanak a tóban. 7 Umbra lacustris Grossinger — Lápi póc Ezen apró növekedésű láplakó hal fő elterjedési köre Magyarország területére esik. Először 1726-ban Magyarországról írta le Marsili. Az Umbra nevet pedig Kramer tői nyerte, ö nevezte el így az általa a Fertőben észlelt lápi pócot. A múlt század első felében mind a Fertőben, mind az ország területén ezidőben még meglevő számos mocsárban és lápban tömegesen fordult elő. A Fertőből valószínűleg a tó 1864-ben kezdődő (és 151