Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Szabó Ernő: A Fertő tó vizének kémiai tulajdonságai

beszámoló összes adatunk feldolgozása alapján készüli. Az elemzési adatok esetleges későbbi egybevethetősége érdekében közöljük a Sarródi mé

rce állását 1960 június és 1961 május hónapokban. Nap 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 I960. jún. 28 41 37 41 35 28 27 22 — 18 32 36 22 1961. máj. — 46 36 38 34 30 — 58 40 50 62 56 42 — 43 40 Nap 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 I960, jún. 38 34 34 32 — 30 34 39 28 32 70 — 28 28 45 33 1961. máj. 44 47 40 40 50 44 38 34 32 37 — 40 40 37 A Sarródi mérce állása 0-nál 114,86 m Adria feletti magasságot jelez. A nagy változások az erős nyugati szelek víznyomásának következményei. A mintavétel helyeit a már vázolt meggondolás alapján, továbbá azért, mert a magyarországi Fertő majd 75%-át nádas borítja — úgy választottuk meg, hogy lehetőleg az egész terület viszonyait híven tükrözze (1. ábra). A magyarországi tószakasz észak/fcrtigaS Grfság ha fór fáen/nf&vétei h'ssSar 1. ábra. A vízmintavételi helyek átnézetes helyszínrajza nyugati, a Fertő

rákos előtt összefüggő vízfelületről kiindulva délkeletre haladva a Hanság-csatornáig a nyílt vízről és a nádasok aljáról — összesen 15 gyűtőhelyen — vettünk mintákat. A mintavétel időpontját technikai okokból a már jelzett három évszakra kellett korlátoznunk. Az elemzéseket részben a helyszínen végeztük: a pH és szabad széndioxidot Maucha (5) módszereivel, a karbonát és hidrogénkarbonát mennyiségét ly'lO sósavval titráltuk meg. Laboratóriumban a szűrt, de konzerválatlan minták elektromos vezetőképességét (Reisistoscope HRE 13—58), súly szerint a párlási maradékát (105 C°) és szulfát tartalmát, térfogatosan Körös (4) módszerével a kalcium és magnézium ionokat, a kloridot pedig Winkler szerint (1) határoztuk meg. Tekintsük a 15 gyűjtőhely elemzési adatait. A pH 1960 nyarán 9,5 és 7,7 szélső értékek között ingadozott. Télen csökken 8,4—7,5-re, általában jóval kisebb mint nyáron. 1961 májusában ismét emelkedtek az értékek, 8,5—7,9 között észleltünk. Az elektromos vezetőképesség 10® x x 1960 nyarán 2680—1922 között változott, átlagban 2183 volt mérhető. A tél folyamán értéke 1862—1444-re, átlagban 1702-re csökkent. Tavasszal a víz koncentrációja emelkedett, vezetőképessége 2419—1773 értékek között változott, átlagban 1943 volt. Oldott oxigén: a tavi életet híven tükröző oxigén tartalom igen szélsőségesen ingadozik. Ennek okára még a későbbiekben vissza kell térnünk A koncentráció 1960 nyarán 8,8 mg'l maximális érték, gyűjtőhelyeken pedig még a kimutathatóság határát sem éri el. A tó vízében átlagban 4,7 mg/I-t mértünk. Télen a maximum valamivel magasabb, 11,1 mg/l és az oldott. oxigén hiánya között változott. Az átlag 6,0 mg/l volt. Tavasszal ismét csökkenés következett be, 7,4 és másutt csupán nyomok. Az átlag ez időben 5,1 mg/l. Áttérve a vízben oldott kationok mennyiségére, elsőnek a nátriumot kell említenünk. A vizsgálati idő nyarán 572—340 mg'l, átlagban 413 mg/l az ionkoncentráció. Ezen összetevő mennyisége is csökken télen 334—214, átlagban 270 mg/l értékre, majd tavaszra 476—250 mg/l értékek között átlagosan 305 mg/i-t találtunk. Itt tárgyaljuk a másik alkalifém, a kálium menynyiségi alakulását is. Nyáron átlagban 34 mg'l, télen lecsökken 31 mg/l-re, tavasszal pedig 38 mg/l koncentrációja, a nátriumnak csupán egy tized része. A nátrium után mennyiségileg a magnézium következik. 1960 nyarán 154—110, átlagban 125 mg/1, télen 117—92, átlag 98, tavasszal a nyári értékekhez hasonlóan 157—105, maximális és minimális értékekkel 125 mg/l átlagban. A Fertő vízében viszonylag kevés kalcium van oldva. Nyáron 66 és 10 között változott, átlagban 31 mg/l, télen a pH csökkenése következtében emelkedik a Ca-ion koncentráció átlagban 41 mg/l, 56—24 mg/l értékek között, tavasszal pedig 56—28, átlagban 38 mg/l-t mértünk. Az uralkodó anion a hidrogénkarbonát, évi ingadozása ez esetben is szembetűnő, 1960 nyarán 1183— 415, szélső értéket találtunk 815 mg/l átlagtartalommal. Télen csökken 763—430 mg/l-re 680 átlaggal, míg tavasszal növekszik 1460—611 között, .831 mg/l átlag értékre. Az anionok sorában mennyiség tekintetében a szulfát következik. Nyáron átlag 449 mg/l, 543—304 mg/l szélső értékek között, télen 518—252. átlagban azonban csupán 332 mg/1. 1961 tavaszán 400—271, a két előző átlagérték között, 359 mg/l-t képvisel. Hasonlóan változik a kloridtartalom is. Nyáron 278—194 szélső értékeiket, átlagban 237 mg/l-t, télen 178—144 mg/l-t, 155 átlaggal. 1961 tavaszán pedig 249—170 a mért szélső érték, átlagosan pedig 190 mg kloridot mutattunk ki. A felsorolást két antagonista, a karbonát és a szabad széndioxidtartalom ismertetése zárja be, kiemelve, hogy csupán a nyílt víz tartalmaz oldott karbonát ionokat. A nyári átlag 73 mg'l (115—24 mg/l, mely té'en 29-re (76—13 mg/l) csökken, míg tavasszal ismét emelkedik 74—43 értékekig (átlag 58 mg/1). Ezzel szemben a nádasok' pangó vízében szabad széndioxid mutatható ki, amint ezt a pH értékek már jelezték is. A nyíltvíz és a nádasok vize között tehát döntő különbség van, melynek okaira mg röviden visszatérünk. Az elemzési adatok áttekintése után megállapíthatjuk, hogy azok Knie adataival azonos értelműek, de jobban tükrözik a tó szélsőséges vízkémiai viszonyait. Az ezt előidéző hatótényezők részletes ismertetése helyett az elég gazdag irodalom adataira utalok: Varga (11) hőmérsékleti-, Sauerzopf (6, 7) klimatikus és hidrológiai viszonyok, Tauber (10) földtan, Schroll (8) geokémia, Weiden (12) üledék-képződés, iszap. Saját vizsgálataink során, mint már említettem, különös figyelemmel voltunk az élővilág és a víz kémiai viszonyainak összefüggésére, melynek során a víz az élőlények környezeteként szerepel. 147