Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Cziráky József: A balfi kénes és szénsavas ásványvíz

A balfi kénes és szénsavas ásványvíz DR. CZIRAKY JÓZSEF Országos Balneológia! Kutató Intézet Bali fürdő forrásai Soprontól 7 km-re, Balf község mellett, a Fertő tó DNy-i sarkában mintegy 120— 180 m magasan a tengerszint felett fakadnak. A fürdőtelep szelektől védett völgykatlanban terül el,- melyet egyik oldalról erdőség és szőlővel borított domboldal, a másiik oldalról pedig a Fertő tó partját szegélyező dombhát övez. A földtani viszonyok tanulmányozása szerint (1) a fürdőtelep jelenkori iszap-, homokos iszap- és tőzeg rétegekre települ. A teleptői DNy-ra emelkedő dombhát anyaga alsópliocén agyagos homok, mely közé kristályos pala-törmelékkavics rakódott le. A fürdő története a rómaiak koráig nyúlik vissza (2). A források vizét már Marcus Aurelius császár idejében használták gyógyításra. Okiratok a fürdőt először 1199-ben említik „Farkasd" (Wolfss) néven. Scholtz Jeremiás (3), Sopron város tisztiorvosának ismertetése 1l-ben először latin, majd magyar nyelven jelent meg ,,A' Sopronyi Birodalomban levő Balfi Feredő mértékletes állapotú természetének, munkálódó erejének és használhatóságának magyarázó megírása" címmel. A

z irodalom (4) szerint „egy példányban sem ismerétesek". Löw András (5) soproni főorvos 1693 körül a balfi kénes és szénsavas források gyógyászati alkalmazhatóságáról írt rövid latinnyelvű ismertetést, melyet fia, Löw Károly Frigyes soproni orvos nyomtatott ki. A balfi fürdő hatásáról és hasznos alkalmazásáról 1772-ben németnyelvű ismertetés (6) jelent meg Sopronban, ismeretlen szerzőtől. (Az Országos Széchenyi Könyvtárban levő példány kézírású bejegyzése szerint Andreas Conrad fizikus volt a szerzője.) Kitaibel Pál (7) 1829-ben megjelent munkájában Sopron megye vizeinél említi „Balff, Wolfs"-ot. Leírja, hogy a Sopron melletti falunak két ásványvizes forrása van, az egyiket fürdésre használják, a másik vizét pedig a helybeli és a szomszédos lakósok ivóvízként fogyasztják. Wachtel Dávid (8) orvosprofesszor a magyarországi gyógyhelyekről és ásványvizekről 1859-ben kiadott könyvében részletesen ismerteti a balfi fürdőt és forrásait. Leírja, hogy a falu belterületén két forrás található, az Ivó-forrás ÉK-en, a Fürdő forrása pedig DNyon. Az Ivó-forrást kővel foglalták és egy templomszerű fa-pavilon fedi. A víz gázosán tör fel. W. Würzler 1830-ban vegyelemezte. A vizsgálatkor a víz hőmérséklete 11 R° (13,7 C°) volt, 15 R° (18,7 C°) levegőhőmérsékletnél. A Fürdő-forrás egy hosszúkás, négyszögletes, V, kőből épült medencében fakad, mely kőfallal van körül véve és zsindely-tetővel fedték le. A víz földalatti csővezetéken jut a fürdőbe, ahol felmelegítve használják fürdésre A forrásvíz hőmérséklete az említett vizsgálatkor 13 R° (16,2 C° volt, 22 R° (27,5 C°) levegőhőmérsékletnél. A fürdő 14 kabinjában 13 cink- és 14 fakád volt. A fürdőnek nem volt állandó fürdőorvosa, hanem Emresz városi orvos látogatta gyakran. A szerző részletesen ismerteti a földes—meszes—kénes ásványvíz gyógy javallatait. Megemlíti, hogy 1856-ban 245 állandó és 140 ideiglenes fürdővendég volt Balfon. Javasolja az Ivó-forrás újrafogialását, lefedését, és egy sétaút építését. A vízmelegítő berendezést nem tartja megfelelőnek, mert a melegítés miatt a hatásos alkotórészek kiválnak, és így a víz gyógyhatása csökken. Teljesen zárt edényben javasolja a vizet melegíteni, vagy a magas hőfokra melegített ásványvizet hideg ásványvízzel kell a fürdésnél a megkívánt hőfokra hűteni. Legcélszerűbb lenne magában a kettős fenekű kádban forró gőzzel melegíteni az ásványvizet. Boleman István (9) is két forrást említ 1887-ben. Közli, hogy Würzler gyógyszerész vegyelemzése szerint az Ivó-forrás összes szilárd alkotórésze 1399 mg/l, a Fürdő-forrásé pedig csak 815 mg/l. Kunszt János (10) már öt forrást említ 1928-ban és közli Hankó Vilmos 1899-ben végzett vizsgálatának eredményét. Az ismertetés szerint a fürdőnek 32 kabinfürdője van, ahol a kéntartalmú ásványvizet és a fürdő saját kénes-vasas lápját használják fel. A fürdőtelep gyógyfürdő jellegét a 25 926/1900. sz. BM rendelettel kapta. A fürdő évi forgalma 1926-ban 1000 vendég volt. A fürdőtelep vezetősége az 1929. évi XVI. tv. (fürdőtörvény) végrehajtási utasításának rendelkezése ellenére nem kérte a gyógyfürdőhely-jelleg megtartását, ezért Balf a 3046-1/1951. (II. 15.) Eü. M. sz. rendelet mellékletében már nem szerepel a gyógy- és üdülőhelyek között. A második világháború alatt a fürdőtelep épületei súlyosan megrongálódtak, különösen a fürdőépület. Jelenleg a fürdőtelep területén állandóan és időszakosan működő források fakadnak. Az állandóan vizet adó források közül négy forrás vizét az Országos Közegészségügyi Intézet munkatársai vegyelemezték és azok ásványvíznek minősültek. A források talajvízből táplálkoznak, a vízben elnyelt kénhidrogén eredete még nem tisztázott. Származhat a föld mélyéből törés mentén felemelkedve utóvulkáni hatásként, de származhat az Ösfertő tó lápnövényzetének bomlásából is. Az ásványízű források hozamát és hőmérsékletét az Országos Balneológiai Kutató Intézet munkatársai 1949 óta mérik. Az István-forrás 55 m

3 alapterületű fedett forrásmedencéje a soproni országút mellett van. A forrás vízhozama 15—20 l/p, vízhőmérséklete 9—13 C°. A kénes vizek csoportjába sorolható ásványvíz Gaál Lászlóné és Scher Áron 1958 augusztus 28-án végzett vizsgálata szerint 8,6 mg/l szulfidként tartalmaz, a vízben oldott összes alkotórész 1630 mg/l. A Mária-forrást 2,0 m átmérőjű, 4,3 m mély téglával kirakott aknával foglalták a fürdőtelep kertjében. A túlfolyó vízhozam 10—17 l/p, a vízhőmérséklet 12— 13 C°. Az 1958. évi vizsgálat szerint az ásványvíz 7,8 mg/l szulfidként tartalmaz, az összes oldott alkotórész 1399 mg/l. A Wolf gang-forrás a fürdőtelep kertjén keresztül folyó patak balpartján, a híd mellett fakad. A forrást 2,6 m mély, 1,0 m átmérőjű betongyűrűs aknával foglalták. A túlfolyónál mért vízhozam 8—22 l/p, a kifolyó víz hőmérséklete 11—13 C°. Az ásványvíz szulfid kén139