Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Tóth László–Szabó Ernő: Botanikai és környezettani vizsgálatok a Fertő tó nádasaiban

tonra jellemző horizontális kémiai különbségeket. Az ilyen irányú felmérésre a Fertő tó azért alkalmas, mivel vize a legsekélyebb, vizének mozgása egészen sajátos, partját hatalmas kiterjedésű összefüggő nádas borítja, vizének összetétele eltér a jól átkutatott tavainkétól, összegezve, minden szempontból érdekes és új területe a természetvizsgálónak. Nyíltvízi elemzéseink adatait az 1. táblázat tartalmazza. A víz mélysége 60—80 cm, színe a lebegő szervetlen kolloid részecskék miatt zavaros agyag-sárga, élénkebb szél fenékig felkeverheti. A foltokban tenyésző hinarasokat főleg Myriophyllum spicatum és Potamogeton pectinatus alkotják. Ha az 1. táblázatban a legváltozóbb tulajdonságok (pH, CO.,, Ca) értékeit vesszük szemügyre, a fertőrákosi gyűjtőhelytől a Hanság-csatornáig ezek egyértelmű változását tapasztaljuk: a PH és C0

3-tartalom növekszik, a Ca-koncentráció csökken. Ez a változás könynyen magyarázható, hiszen a tó K-i partján a Fertőzug (Seewinkel) és a Hanság szikes területei feküsznek. A táblázat két utolsó sorában a „Herrenlacken" nevű nádasokkal körülvett nagy kiterjedésű nyílt víztükör („tó a tóban") adatait tüntettük fel. Ezek közül a 6. sz. minta a víztükör középső részéről származik, kb. 200 m-re a nádas szélétől, a 7. sz. mintát a nádastól 30 m-re merítettünk, tehát mindkét minta a „nyíltvízi" volt. A köztük látható különbség magyarázatát később adjuk. A nádasokkal benőtt területek legjellemzőbb sajátsága, hoffv a víz igen sekély, pár cm-től, legfeljebb 40 cm-ig változik. Színe rozsdabarna, többé-kevésbé átlátszó. Átlátszóságát Secch!-koronggal sekélysége miatt nem lehet megmérni. A 2. táblázatból kitűnik, hogv a nádasok vizének pH-ja kisebb, mint a nyíltvízé. karbonát-iont nem tartalmaz helyette szabad széndioxid jelenik mot?. A. vízben oldott oxigén mennviséee alacsonv. ielezve. hogy a disszimilációs tevékenység tekintélyes, hiszen a nádas által a tóba juttatott elhaló növényi részek dezintegrációjának színhelyén vagyunk. A nyíltvízi analízisekkel ellentétben, ahol a víz minősége Nv—K-i irányban egyértelműen változott, itt. bár a mintavételi helyek hasonló sorrendben következnek efívmás után. ilyen irány-szerinti változást nem figyelhetünk meg Hasonlókénoen negatív eredménnyel végződött az a kísérletünk, hoev a nvíltvíz és a szárazföld között a balatoni viszonyokhoz hasonlóan, a^pádas-tíousokra iellemző ecrv irányú változást »•ö<*zíts""'lErmek hiánya az utóbbi évek száraz időjárása mellett több okra vezethető vissza. T><»dKntőbb ViilKnbsAf a Balatonnal szemben az. hogy míg ott a nyílt vízben található víz oldatlan kalcium-karbonátot a nádas alji széndioxidban gazda* víz. oldatba viszi. lÄnvepes különbséget okozva a kétféle víz-tíoús össz-só ken~

ntráciőlában addig a Fertő tóban nátrium az uralkodó tation, melynek karbonátia vízben iól oldódik, s a nádasok oldott széndioxidig csunán a karbonát-lndrokarbonát egyensúlyt, tolia el. A Fertő tavi nádasok sekély és szeszélyesen ingadozó vizében határozott kémiai zónáéin alig alakulhat ki. érdemes foglalkoznunk a víz mozgásával is. moly lassú is kicsi. Hosszantartó és erős észaVi szél Hatására a víz lassan a nádasokba hatol, míg ellenkor* irámnV déli szél nyomán a nádasokból a tó tükre felé áramlik a «víz Ez a jelenség egvrészt elmossa a nádas-zónák közti különbséget, másrészt elősegíti a nvíltvízi és nádas-alji víztömegek kicserélődését. Az I. táblázat 3. sz. mintájának karbonát hiánya, nagv vezetőkénessége és hidrokarbonát-ion koncentráeióia iól példázza a nádas vizének behatolását a tó nyiltvizébe. A 6. és 7. sz. minták közti különbség is érthetővé válik: a Herrenlacken középső részén vett 6. sz. minta tulaidonságai a -nyüt vízét tükrözik, rm'g a nádasokhoz közelebb eső 7. sz. mintán nagv vezetőképesség, hidrokarbonátli-ion koncentráció és az oxigéntartalom csökkenése a nádasvíz határozott hatását mutatja, A Fertő tóban megfigyelt nádastípusok leírása A tanulmányaink során megállapított típusok legnagyobb része jól azonosítható az irodalomból ismert elnevezésekkel, csupán az Utricularia vulgaris tömegvegetációjával jellemezhető, igen elterjedt típus bizonyult újnak. Felsorolásunk alapjául Soó Rezső akadémikus (1957, 323—337) értékes összefoglalása szolgált. Phragmition communis Koch 1926. 1. Scirpeto—Phragmitetum Koch 1926. a) phragmitetosum (Koch 1926). Soó 1957. b) schoenoplectetosum (Koch 1926.) Soó 1957. c) schoenoplectetosum litoralis Soó 1957, d) typhetosum (Koch 1926). Soó 1947. e) utriculariosum f) magnocaricosum Tóth 1960. a) Scirpeto—Phragmitetum phragmitetosum (Koch 1926). Soó 1957. Ez a nádas-típus a tó magyar szakaszán kétféle megjelenésben fordul elő. Az első a tó nyíltvízében az összefüggő nagy nádasállományoktól elkülönült állományokat képez 80 cm-es vízben. A nádon kívül csak pár szál Myriophyllum található benne. A Sc.—Ph. phragmitetosum másik megjelenési formája a zárt nádasok szegélyzónájában található. Ennek külső, szabad víz felőli széle állandóan víz alatt van, míg a szárazfö'd felé eső részei a nagy vízszín-ingadozások révén július és augusztusban szárazra kerülnek. Vízborítottságának mértéke a tó egészének vízforgalmával kapcsolatos, a csatorna-hálózat már említett befolvása esetében nem érvénvesül. Igen erőteljes növekedésű, sűrű, zárt-állományú nádas zóna. A tó gazdaságilag legjobb minőségű és legnagyobb tömegű nádját szolgáltatta. Botanikai összetételében megegyezik az irodalomból eddig ismert együttesekkel (Koch 1926. 49; Horvatic 1931. 94: Tóth 1960 219). A kísérőnövények száma kevés, a mocsári gveoszint növényei csak nagyritkán szálanként fordulnak elő benne, még a típus nyáron száraz részein is. A kísérőnövények konstancia értéke 1-nél soha nem nagyobb. A típus összetétele 150 felvétel alapján: Srimeto—Phraamitetnm vhraamif.etnsum Phragmites communis A—D:5. K:5 (a többi faj esetében: A—D:l, K:l), Sium latifolíum, Calystegia septum, Lycopus europaeus. Solanum dulcamara, Plantaan major, Cirsium brachyce-nhalum, Potamoaeton pectinatus, Schoenoplectvs lacustris, Bolboschoenus maritimus. AprosVs alba. Tvvha angustifolia. b) Srirppto—Phragmitetum schoenoplectetosum (Koch 1926Y Soó 1957 c) Scirpeto—Phragmitetum schoenoplectetosum litoralis (Soó 1928) Soó 1957. A káka-állorhánvok jelentősége az általunk vizsgált területeken igen kicsi. Nagvobb összefüggő állományait nem találtuk. Előfordulása inkább a nvfltvfzzel határos nádas öblökben .gyakori. 5—10 m átmérőjű, kerek foltokban, néha a nádas külső szegélyében a náddal elkeveredve (Saner 1937. 530: Tóth I960. 522— 223V máskor a nádasokkal körülvett apróbb víztükrök széleiben él. A Schoenovlectv* litoralis 10—15 m átm^rőifl állományait a Hegvkői-öböl egvik védett nádasbeszögellésében találtuk meg, közvetlenül a nádasfal előtt, 68 cm mélv vízben. Környezeti viszmnvaik és megielenési formáink mind°nb~n megegyezett a S. lacustris állománvokéval. Mindkét szubasszociá^ióban tisztán a névadó fai él. csnnán ke"és hínár CMirrinvih^Xlnm srn.on-hm. Pofnwnnptnri ve

ntivsr.tlis) található alattnk Ezért a rrihik készült cenolóuiai folirAtolotf közi.ősétől eltokinthetünV Az. eddit* ha-^nV!-"^! r>sov Hévíz mellel ísm

Qrt. szubtrópusi—mediterrán flóraelem. harmadidőszaki mara.dvánvfai felfedezése i'iiabh vonással o-azdagftia a ^ertő tó kínét ás rámutat kutatásának fontosságára. d) Scimeto—Phragmitetum typhetosum (Koch 1926). Soó 1947. 132