Hidrológiai tájékoztató, 1962
3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana
A nyári csúcsok leküzdésére a Mélyépítési Tervező Vállalat a Kőhidai részmedence kútjaiimk időszakos pihentetésével gondol lehetőséget. Így a vízszolgáltatás napi minimuma mintegy 1500—1700 m 3-rel megemelhető lenine. Feltáratlan víznyerés szempontjából a várostól Dre eső Ikva völgy, amelyben még kutatások nem voltak. A völgyet kitöltő tortonai tengeri rétegcsoport agyagja felett is vannak helyenként negyedkori teraszkavicsok, amely víztárolónak tarthatók. Ezek hidrológiai értékéről nincs még adatunk. A város szennyvizeit elvezeítő Ikva patak által szennyeződés lehetősége azonban fennáll. Boronkai Pál szerint a város ide készül szennyvízderítő telepet helyezni, s ezért lélektani szempont is elilene szól, hogy e területet a város ivóvízellátásába bekapcsolják (1). Ipari vízként való felhasználása az itteni teraszvíznek (amennyiben a kutatás Ikellő mennyiségű vizet biztosíthatna) azonban mérlegelendő lehet. Itt is számolnunk kell azonban a Bánfalva-i és Somfalva-i területhez hasonlóan nagyobb mértékű évszakos hozamingadozásokkal. A város területén vagy közvetlen környékén van még továbbá néhány, egyébként az 5. táblázatban nem szereplő, jelentéktelen vízkutató fúrás is. Ilyen pl. a városligeti Béka tónál mélyített 29,45 m mélységű, amely vékony pleisztocén kavicsos-agyagos képződmények után tortonai tengeri agyagban haladt végig. A városi villanytelep Vittnyédy utcai telkén készített két próbafúrás 9,30 m, illetve 9,60 m vastag kavicsos, homokos holocén ós pleisztocén rétegek alatt a tortonai tengeri agyagot érte el és abban leállt. A Keresztúri úton is volt egy kb. 22 m mély próbafúrás, amely 15,25 m-től kezdve már biztosan elérte a tortonai tengeri agyagot (a fúrásban magasabban jelentkezett, s „kékcsíkos sárga és barna agyag"-nak jelzett kőzet is nem lehetetlen, hogy már tortonai). A hajdani huszárlaktanya udvarában mélyített 18,70 m mély fúrásban 6,10 m vastag holocén-pleisztocén képződmény után a tortonai tengeri agyag jelentkezett. A Potzman bércen a kohlenbergi útnak a Balfi országútiból való elágazásánál is volt egy 27 m-es fúrás. Erről közelebbi adataim nincsenek. (A fúrás környékén tortonai és pannóniai képződmények vannak.) Az 1—3. táblázatban felsorolt források pH-ja 7 feletti, kivéve a fenyő elsavanyította talajon fakadó Rigó forrás vizét. Ennek pH-ja 6,53. A kristályos palaterületre eső .törmelékforrások keménységi viszonyaira példaképpen a Deákkút vizét említjük, összkeménységét, egy alkalommal mérve 21,8, karbonátmennyiségét pedig 21,0 német foknak találták. A Soproni hegység forrásainak hőmérséklete általában ingadozó, a külső hőmérsékletváltozásokat vízszolgáltatásuktól függően lassabban vagy gyorsabban követik. A Bánfalva-i és Somfalva-i teraszvizek vegyi sajátosságait illetően a vízmű főtelepi gépház melletti csapból származó vízminták adhatnak felvilágosítást. Egy 1958. júniusából származó vízmintában az összes keménység 29,2, karbonátmennyiség 16,8 német fok, szabad szénsav 46,21 mg 1, pH 7,24. Egy másik, 1960. októberi vízminta összes keménysége pedig 33,4 német fok volt. Vegyileg és bakteriológiailag e vizek nem kifogásolhatók, vascsőre azonban agresszívek. Esetleges időszakos zavarodás esetén klórozottan alkalmasak ivásra. A Liget p atak völgyében telepített kutató fúrások közül a 23. számúból származó vízminta összes keménysége 27 német fok, 2 mg/l vastartalma a háztartási célokra való felhasználását nehezíti, s ízét is előnytelenül befolyástólja. Ugyancsak zavar az erős nitrit nyom. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat szerint .tisztító szivattyúzással a vízminőség javulása azonban még várható. A Kőhidai részmedencében feltárt vizek kezelés nélkül felhasználhatók vízmű táplálásá r a. Mindegyik kútból különböző időben több vízminta elemzése készült (fúráskor, üzem közben, próbaszivattyúzás végén, egyik-másik esetben azonban valamelyik állapotbani vizsgálat el is maradt). A Kőhidai terület vizei általában kissé keményebbek a Tómalom könyékiekénél. A Tómalom környéki kutak vizének összes keménysége 15—22, karbonát keménysége 12—18 német fok, a kőhidaiakénak összes keménysége pedig 22—28 német fok, s karbonátkeménysége 16—20 német fok közötti. Mind a Tómalom környéki, mind pedig a Kőhidai terület vizeiben van szabad szénsav, ezért vascsőre agresszívek. A Tómalom környéki kutakban a szabad szénsav 35—45 mg/1, a pH 7,12—7,28 között ,van. Egyik-másik kút vízének vastartalma elég nagy, ezekben 0,37 és 1,16 mg'i-ig terjedő értékek mutatkoztak (a T13 kútban egy alkalommal 3,50 mg l-t is találtak). A Kőhidai terület vizeiben a szabad szónsav 45—63, a vas 0—0,11 mg/i, a pH értékek 7, 16—7, 35 közöttiek. A csalánkerti 1 jelzésű kút összes keménysége egy 1959. júniusi vízmintában 26,6, a csalánkerti 2 jelzésű kútban ugyanekkor pedig 24,6 német fok volt. A csalánkerti gépház csapjáról 1960. szeptemberében vett vízminta összes keménységét 18,0 német foknak találták. A víz szabad szénsavat is tartalmaz (45—46 mgj/l), vascsőre agresszív. A fertőrákosi Nagy forrás vízének összkeménységét 19 német foknak találták, nitrát tartalma elég nagy, 50 mg 1 volt. A tortonai tengeri agyagban telepített igen gyenge kutak vize az eddigi tapasztalatok szerint ivásra nem mindig alkalmas, vannak köztük gipszes, glaubersás, jóformán telített szulfátoldatúak is. Romwalter Alfréd és Molnár Frigyes két ilyen, az ún. szivattyús és köteles kút vízét elemezték meg a Brand major könnyekéről (36). Az elsőben a száraz maradék 3,503 g/l, öszszes keménység 105,3, változó keménység 59,3 német keménységi fok, SO,," 1,78 gl, a másodikban a száraz maradék 4,382 g/l, az összes keménység 78,2, a változó 78,1, SO t" 2,207 g/l. Utóbhiban számottevő glaubersó is van oldva. Kisebb keménységű pl. a városligeti Békató környéki fúrásból származó víz, 56,6 összes és 32,8 német fok változó keménységével. A tortonai tengeri agyagos összletben tárolódó vizek közül különösen említésre méltó azonban a Brand majortól 2 km-re eső Harka-Kópháza (Magyarfalva-i) vasútállomáson 1927-28-ban fúrt kút 86—88 m mélységben feltárt vize, amelyet Emszt Kálmán 1933-ban meg is elemezett. Páter János szerint (37) világviszonylatban jelentős összetételű alkalikus-hidrogénkarbonátos ásványvízről van szó. Szerinte, amennyire a rendelkezésére állt adatokból megállapítható volt, a fúrás a talajon alul végig a tortonai kék agyagban haladt, melyet sűrűn szakítottak meg vékony rnárgás rétegek, s az egyik ilyen márgarétegből tört elő a szénsavas víz. O a kutat már elromlott állapotban látta, a szénsavas vízhez ékkor már nem lehetett hozzájutni. Vendl Aladár, Knopf F. soproni osztálymérnöktől úgy hallotta, hogy a fúrás egyik magasabb szintjéből még 2 l,ip víz is lenne állandóan nyerhető (24). A kút ráesik már a Halászkunyhói kristályos palagát Kisalföld felé eső szegélyén futó nagy törésre (törésövre); a Harkai csúcstól K-re egyébként egy É-D irányú törés is valószínűsíthető. A tortonai tengeri agyag „alapkonglomerátumiban" tárolandó víz vegyi sajátosságaira a sörgyári mélyfúrás megvizsgált vize adhat bizonyos támpontot. A magasabb helyzetű agyagos összlet alatt a csiUámpala-alzatig terjedő, erősen homokos jellegű rétegeiből beszűrőzéssel nyert víz kis, csupán 13,4 német keménységi fok összlkeménységű volt. Ennek oka lehet, hogy a szóbanforgó víztároló rétegek kőzetanyaga valószínűleg főleg kvarcból és szilikátokból álL A víz 0,40 .mg 1 vasat is tartalmazott. Természetesen óvni kéli a vá^os ivóvízellátásában a közeljövőben bekapcsolódó már feltárt, vagy jövőben feltárandó vizeket a szennyeződés lehetőségétől megfelelő védterületek biztosításával. 120
