Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

íombain az 1901—1930. évben mért csapadék évi átlaga 711 mm. (Rusztnál Graf és Wendelberger szerint (35) az évi átlag csak 604 mm; lehet, hogy az alapul vett 711 mm a Kőhidai részmedencére kissé nagy.) Ennek harmadát alapul véve az évi átlagosan beszivárgó víz 7, 607.700 m

s-nek, a napi érték pedig 20.843 m

3-nek számítható. A becslést egyébként megfelelő beszivárgás! mérések hiányában csupán hozzávetőleges értékűnek tekinthetjük. A beszivárgott víz természetesen mind nem nyerhető ki a részmedencéből, mert hiszen nem egy pontra koncentrrálódik, hanem különböző-rétegekiben és szintesen is szétoszlik. Lássuk, mennyi vizet biztosítottak a Kőhidai részmedence újabb vízkutatásai, s mennyi a régebbi feltárások hozzászámításával a jelenlegi vízmérleg. (A részimedencében eddig telepített kutak és fúrások adatai részletesebben az 5. táblázat

ban találhatók.) A Mélyépítési Tervező Vállalat a Kőhidai részmedencében elvégzett kutatásait összefoglaló szakvéleményében (28) találjuk a gyakorlati eredményeket. A Kőhida-Soproni puszta közt termelésre 5 (az 5. táblázatban KI, K2, K3, K4, K5 jelzésű) kutat, a TómalomCsalánkert közti térségben pedig a már meglévő régebbi csalánkerti és a ki stomal mi TI jelzésű kút mellé pedig ugyancsak 5 új kutat képeztek ki (az 5. táblázatiban Tl/A, T2, Til, T13, T15 jelzésűt). A táblázatban megtalálható az egyes kutak maximális üzemi vízmennyisége, a várható maximális üzemi vízszint a felszíntől számítva és A. f.-i magasságban. Az adatok szerint a Kőhidától északra eső területen 2900 l'p = 4176 m

3|/nap, a Kistómalom-Csalankert környékén pedig 2460 l/p = 3542 m

3|/nap, vagyis a részmedencében összesen 5360 l/p = 7718 m

3/nap lenne a maximális üzemi vízmennyiség, ha a kutak bizonyos fokú egymásra hatásával nem kellene számolni. Minthogy azonban az ilyen változatos és szabálytalanul kiékelődő, uralkodóan homokos, kavicsos, kon

glomerátumos és törésekkel átjárt, mint amilyent a részmedence szarmata és pannóniai s likacsos lajtamészkő üledékei képviselnek, vízszint összeköttetések mind vízszintes, mind függőleges irányban lehetségesek, ami természetesen a kutak egymásra való hatását okozza. Mindemellett azonban a legtöbb esetben egymástól eltérő nyugalmi vízszintű, illetve felszálló képességű vízvezető rétegeket jeleztek a fúrások. A felszálló képesség általánosságban annál nagyobbnak bizonyult, minél, mélyebb réteg vizét csapolta meg a fúrás. Ez részben összefüggésbe hozható azzal a ténnyel, hogy Ny felé — ahonnan a részmedence beszivárgó vizei elsősorban táplálkoznak — mind mélyebb rétegtani helyzetű rétegek mind magasabban lépnek a felszínre, s így a bennük tárolt víz szaba,d tükre rétegtani mélységük növekedésével a részmedence mélységvonala környékén mind jobban magasodó helyzetű, azaz a víz jobb felszálló képességű lehet. A Kőhidától É-ra és a Kistómalom térségében kiképzett kutakban végzett (ekkor a K5 kút még nem volt készen) egy hónapos folyamatos és együttes erős szivattyúzás eredményéképpen a Mélyépítési Tervező Vállalat megállapíthatta, hogy mindkét részen — Kőhidán jelentősebb, a Tómalom körzetében kisebb mértékű — vízkészletfogyasztás történt. Vizsgálati eredményeik és a földtani viszonyok alapján mind a Kőhidától É-ra eső medencerészt, mind pedig a Tómalom-Csalánkerti területet állandó és folyamatos üzem mellett 3000—3000 mVnap, vagyis összesen 6000 m

3|,/nap vízmennyiség kitermelésére tartják alkalmasnak. Tekintettel azonban arra, hogy a vízmű egyes víznyerő telepei között létesítendő kooperáció — jelen vízigények mellett — a várostól legtávolabb eső és nagyobb emelési magasságú drágább vízbeszerzési helyet képviselő Kőhidától É-ra eső terület egyes telepeinek időszakos pihentetésére lehetőséget nyújt, időszakos üzemelés mellett (a nyári csúcsok leküzdésére) a szóbanforgó kőhidai területet 4000—4200 m

3/nap, a Tómalom-Csalánkertiit pedig 3500 m^/nap vízmennyiség kitermelésére igénybevehetőnek ítéli a Mélyépítési Tervező Vállalat. Biztonság okából egyébként a vízkitermelés tervezésénél az üzemi vízszintékre további 7—10 m felvételét javasolja. A készletfogyasztás — úgy gondoljuk — csupán a megcsapolt és az ezekkel közvetlenül összefüggő rétegekben levő, de nem a teljes részmedence megcsapolatlan egyéb s az előbbi rétegekkel nem vagy csak rosszul összefüggő rétegeiben tárolódó vízkészlet egyidejű fogyasztását is jelenti. A megcsapolt vízdús néhány rétegből történő erős vízvétel esetén az ezeket tápláló beszivárgás (és az esetleges átszivángás) már nem elegendő a kivett víz pótlására. Erre abból következtethetünk', hogy a teljes részmedencében beszivárgó csapadékvíz mennyisége — igaz, hogy csak hozzávetőleges becslésünk szerint — jóval nagyobb a kivett vízmennyiségnél. Ez utóbbi előbbinek is csak mintegy 28—34%-a. Napi 6000 m

3 vízkivételnek évi 68 m, azaz mintegy 9,5% vízibeszivárgás felel meg, ami a tényleges értéknél azonban feltétlenül jóval kisebbnek ítélhető. A többi beszivárgott víz egyéb meg nem csapolt, kisebb teljesítőképességű rétegben szétszórva tárolódhatik, s végeredményben K felé mozogva a Ruszt-Fertőrákosi dombvonulat kristályos palagáitja felett, s meggyarapodva a dombvonulat lajtamészkövében mozgó karsztvíz-részlettel együtt, részben a Kisalföld vízvagyonát gyarapítja, részben pedig a Fertő-szegélyi forrásokban jelentkezik. Hogy ily módon még jelentősebb vízimennyiségről lehet szó, azt bizonyítja a Kessler Hubert vizsgálta fertőrákosi Nagy forrás 700—900 Vp (= 1008—1296 m

3/nap vízhozoma (20). A Kőhida-Soproni puszta közötti és a Kistómalom környéki két kútcsoport közt egyébként több mint 1 km széles kútmentes hézag van, ahol Kőhida és a fertőrákosi Liget malom közt lehetne esetleg még kúttal jobban lezárni a részmedence vizeit, bár a kőhidai település közelsége esetleges szennyeződést okozhat. A kőhidai részmedencében fúrt kutakban mért vízhőmérsékletet is az 5. táblázat adja. A mért hőmérsékletek a vízadó rétegekre normális geotermikus fokozattal számítható hőmérsékletnél 1—3 C°-kal általában nagyobbak. (Sopron évi középhőmérséklete 1901 —1930. évi átlagként 9,7 C°.) E csupán kis eltérés azonban amellett szól, hogy a vízszolgáltató rétegek megütési mélységénél jelentősen nagyobból aligha származhatik a víz. Az eredési mélységre számított értékek így nem a fúrások helyén mélyen elhelyezkedő tortonai „alapkonglomerátumokból", hanem magasabb helyzetű rétegekből való származásra utalnak. E felszálló vizek hőmérsékletének a számítottnál lényegesen nagyobb mélységből való eredésük esetén a huzamosabb időn át történő víztermeléskor megfelelő értékig való emelkedése is várható lenne. Egyébként további, különösen erre is figyelemmel lévő, hőmérséklet méréseket, hasznosnak gondolnánk. A Kistómalom, a Csalánkert és a Kőhida környéki kész kutak, valamint a Liget patak völgyében telepítendő kutak várható vízhozamainak, továbbá a Rák patak völgyében tárolódó víz részleges bekapcsolásának és az Ikva völgyi főtelep vízszolgáltatásának, s e főtelep bővítésével még várható vízgyarapodásnak figyelembevételével Sopron vízellátására jelenleg számításba vehető vízmennyiség a következőnek becsülhető: Csalánkert-Kistómalom környéke . . . 3000 m

a/nap Kőhidától É-ra eső terület 3000 m

3/nap Az időjárástól függően min. max. Főtelep az Ilkva völgyében . . . 1800—6000 m

3/nap Liget patak völgye 500—1500 m

3/nap Rák patak völgyi források (gát. nélk.) 60— 200 m

a/nap összesen: 8360—13700 m

3/nap 113