Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

Nagy forrás vízviszonyainak tüzetesebb megvizsgálása, mert esetleg — amint arra Boronkai Pál is gondol — tekintetbe jöhetne vízfeleslegének Sopronban való felhasználása. Ezzel kapcsolatban ki kellene terjeszteni a vizsgálatokat a Meggyes felé eső Fertő-parti Macska forrás csooprtjára is, amelyről hozamadatunk nincsen. A vázolt vízföldtani képet az eddigi vízkutató fúrások eredményei lényegében igazolták is. Egyébként általánosságban eddig valóban a szarmata rétegcsoport bizonyult a pannóniaival szemben vízdúsabbnak. (Az eddigi kutak adatai szerint kb. 5:1 arányban.) A Kőhidai részmedencében tárolt víz mennyiségét, amint az előzőkben erről már szó volt, a Bánfalva-i—Somfalva-i vízterület megfelelő pleisztocén vagy holocén és tortonai rétegekben tárolódó talajvize gyarapítja, mert egy részének le kell jutnia a Kőhidai medencébe, amennyiben a Bécsi domb és a Kurucdomib között lévő alsópaonóniai homok-kavics képződmények a medence felé irányuló dőlésekikel a tortonai tengeri agyaggal és a reátelepülő negyedkori képződményekkel helyenként érintkezésbe is jutnak, s ezenkívül az Ikva paitak mintegy 2 km hosszúságban a részmedence felé dűlő alsópannóniai homokos-kavicsos rétegeken folyva szeli is a részmedencét. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy a Bánfalva-i és a Sonifalva-i vízterület vize egy részének valóban bele keil jutni a Kőhidai részmedencébe. Ebből azonban az is következik, hogy minél több vizet fognak fel a Bánfaival—Somfalva-i területen a negyedkori képződményekben tároltból a galériákkal és kutakkal, annál kevesebb juthat le abból a Kőhidai részmedencébe. Ez pedig az utóbbiban tárolódó víz mennyiségét befolyásolja. Az ily módon származó víz, hogy mennyi lehet, erre ez idő szerint adatunk nincsen. A részmedence szarmata és pannóniai rétegvizei ama részletének gyűjtőterületét, amely részlet közvetlenül a csapadékból ered, (tehát eltekintve a Somfalva-i és a Bánfalva-d területen tárolódó víznek a részmedencében oldalasan lejutó részétől), a következőképpen határolhatjuk el. Nyugati határa a SopronBécs-i műút mentén futó felszíni érintkezési vonala a tortonai tengeri agyagnak a szarmata homok-homokkő-kavics-konglomerátum-homolkos mészkő rétegcsoporttal nagyjában a Soproni pusztától a Dudlesz (Dudler) erdő 314-es pontján áthaladó egyenesnek a szóban forgó érintkezési vonallal való metszéspontjáig. Az említett egyenestől D-re eső részén a Dudlesz erdőnek a vízátbocsátó rétegeket bőven tartalmazó szarmata sorozat dőlései KÉK, K és DK irányúak, tehát a részmedence belseje felé tartók. Ebből követ' kezik, hogy az e területrészen lehulló csapadék elszivárgó része annak rétegvizeit gyarapítja. Az említett egyenestől É-ra eső Dudlesz erdei részen a szarmata sorozat dőlései viszont általában ÉK irányúak, s ezért az ide jutó csapadékvíz már a Sopron-puszta— Piusz-puszta táján elhelyezkedő küszöbtől É-ra eső terület vízvagyonát gyarapítja elsősorban. A Rákos patak vízgyűjtő területe ugyan túlnyúlik É felé e küszöbtől, vagyis a csapadék egy része a patakban és a völgy fiatal kitöltéseiben szállítva átjuthat még a részmedencébe, hogy ebből azonban a részmedence szarmata és pannóniai rétegeibe vízáteresztő képződményeken oldalast jut-e és mennyi, azt megfelelő vizsgálatok hiányában nem tudjuk. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy biztonság okáért ilyen származású vízzel ne számoljunk. Mindenesetre kívánatos lenne a Kőhidai részmedence vízháztartásának jobb megismerése céljából a Fertő tóba torkolló Rákos patak vízszállításának tisztázása is. Délen, a Kurucdomb gerincvonalán, ahol a tortonai tengeri agyagra települő, itt erősebben mészköves kifejlődésű szarmata sorozat és az előbbi képződmény határa van, fut a vízföldtani határ, s kb. az Ikva vonalán át kapcsolódik a nyugati határhoz. A részmedence K-i határául nagyjában a RusztFertőrákcsi dombvonulat É-D irányú gerincvonalát (Házhegy—Réti bérc—Ldgethalom Fertőrákosnál—Laposbérc—Kistómalom, a Pintytető ENy-i oldalán levő műútkanyar—Potzmann bérc), adhatjuk meg, részletekben bizonyos eltérések attól azonban vannak. A dombvonulat gerincvonalától K-re a tortonai és a szarmata üledékek általában már nem a Kőhidai részmedence, hanem lényegében a Fertő tó felé dőlnek. Leginkább DK, DDK és K dőlésirányokkal találkozunk az üledékekben, a természetes vízáramlás is inkább a dőlés irányában, mint a részmedence felé valószínű. A íertőrákosi nagy kőfejtőben feltárt lajtamészkő rétegei például 9—10h irányban dőlnek. A Kőhidai részmedencének a Fertő tóénál magasabb felszíne is a Ruszt-Fertőrákosi dom'ovonulatokban tárolódó víznek a Fertő tó felé való mozgása mellett szól. Az előbbiekben a legmélyebb felszíni pont kb. 140 m A. f., A Fertő tó nyugati szegélyen pedig kb. 11b—118 m A. f., s a két terület között vízáteresztő képződmények bőven vannaik, amelyek kedvező érintkezési viszonyok esetében meg eltérő dőlésirányban is lehetővé tehetik ilyenkor a víznek a magasabb felszín felől az alacsonyabb felé való mozgását. A RusztFertőrákosi dombvonulat lajtamészkövében tárolódó karsztvíznek csak egy része tartható felszínről benne elszivárgó vízből származónak, bizonyos része a Kőhidai részmedence szarmata és pannóniai képződményeiben tárolódó és általában K felé mozgó rétegvizeiből eredőnek tekinthető. Az említett fertőrákosi források vizét tehát kevertnek kell tartanunk. A Kőhidai részmedence szarmata (és pannóniai) rétegeiben kutakkal megcsapolt víz mennyiségét, különösen üzemi depresszió kialakulásakor, a lajtamészkőben tárolt karsztvíz is, valószínűleg a szarmata képződményeken át úgy, amint ilyen kapcsolat lehetőségére Kessler Hubert (28) utalt, természetesen részben táplálhatja. A Kőhidától É-ra eső medencerészben vető mentén telepített 2 kútból és a Fertő-parti Huber forrásból vett vízminta vegyvizsgálati eredményének — a többi kútitól eltérően — közel azonos értékei alapján Zólyomy László e vizek azonos jellegű (karsztos eredetére következtet. A próbaszivattyúzások során azonban nem kaptak _olyan adatokat, amelyek a topográfiai vízgyűjtő Területen túlról, jelentős vízmennyiségnek e medencerészbe való jutására utalnának (28). A Ruszt-Felsőrákosi dombvonulatban a Gödölye bérc — Meggyes vonalától E-ra eső osztrák részen a lajtamészkő feküjébe tartozó ruszti kavics a legnagyobb elterjedésű képződmény a felszínen, s a lajtamészkő mögötte háttériben marad. Az elszivárgó csapadékvíz zöme itt tehát — legalább is közvetlenül — nem a lajtamészkőbe kerül. A lajtamészkő felszíni kapcsolata továbbá J. Kapounek térképe szerint (14) a Goldberg tájékán hiányzik is. Letakartan kapcsolat természetesen azonban még távolabibi lajitamészkőtömegekkel is lehetséges. Az előzőkben elhatárolt s a 2. ábrán látható gyűjtőterület D-i részén a balfi úti téglavetőktől É-ra kb. a Sopronból a Cárhalmi erdőn át vezető műútig pannóniai agyagos képződmények vannak a felszínen, ezért itt a csapadékvíz beszivárgása nyilvánvalóan igen kezdvezőtlen. Emiatt — úgy véljük — célszerű lesz majd e területrészt a gyűjtőterületből levonni (bál- a felszínnek a részmedence pannóniai homokoskavicsos képződményekkel borított középső része felé való lejtése miatt valószínű, hogy a csapadékvizek a felszínen mozgó részéből valami bejuthat e pannóniai rétegekbe). Az ily módon megmaradó, planimetrálással számított terület 32,1 km

2. Ebből kiindulva, s az eléggé fedetlen gyűjtőterületen a csapadék egyharmadát véve beszivárgó víznek, végeztünk bizonyos becslést a közvetlen beszivárgó víz mennyiségére. Sop112