Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

Bt'erfmúú) sso DNy 3ec//müti/ 264 ä OSHh Soproni

p ' KS DDK SK2 /zarrnafa _ bépzőc/rnényp/t tortono

/ mérzkó forfonai ogyc

9 pa/eozooi Cft//a'rrtpo/o . i / , „ . i, , ,„ / ... rTTT'i i A A ' cj'"ampo/o -7 • / i ' MWJ / fores. r-f/ye ntm pontoson /roftr/ 3. ábra. Földtani Szelvények a Kőhidat részmedencéből A Soproni medence keleti peremén a Ruszt-Fertőrákosi dombvonulat hosszában egy általánosságban ÉD-i csapású és mintegy 20 km hosszban nyomozható, lényegében Ny felé vető törés, helyesebiben talán inkább törésöv jelentkezik. É-i irányban osztrák területen a Vulka patak völgyéig, D felé pedig a Potzmann bérc környékéig nyomozható. Tómalom környéki szakaszát Csókás János és Vecséy György (34) elektromos ellenállásos módszerrel is kimutatták. E töréssel párhuzamosan nagyjában a Fertő partja mentén, ismeretes egy K felé vető jelentős törés is, amely keletről határolja el a dombvonulatot. Hasonló csapású töréseik egyébként a Soproni hegység-Fertő tó közötti kristályos palagátat, a Halászkunyhói rögvonulatot is feldarabolták. De magában a Soproni hegységben, különösen a brennbergi barnakőszénterületen, valamint a Soproni kristályos palasziget K-i és Ny-i peremén is jelentkeznek hasonló csapásirányú törések, illetve vetődések (8, 9). Vannak azután az előbbi törésrendszer irányára haránt állók is. Ilyen törés, illetve vetődés határolja el pl. a Halászkunyhói kristályos pala rögvonulatot njindkét oldalán kb. KÉK csapásiránnyal. E rögvonulat külső, a DDK-i pldalán futó nagy törés a rögvonulathoz Ny felé csatlakozó Soproni kristályos palasziget DK-i szegélyén is kimutatható. E nagy törés mentén savanyú vizék fakadnak (a Halászikunyhónál, Balfon, Kópházán, Deutschkreutz—Németkeresztúron). A CO

2 tartalom a környék pliocénkori bazanitbazalt vulkánosság posztvulkáni mofettás exhalációiból származtatható legegyszerűbben. (Van azonban a CO 2 származásáról más nézet is.) Közel hasonló — ÉK—DNy-i — irányú tektonikai vonalat tételezett fel Schmidt Eligius Róbert és Ferencz Károly (23) a Tómalom patak völgyében, amelyre a morfológia alapján egyébként Csókás János és Vecsey György (34) is következtetett, valamint utóbbiak egyik elektromos szelványük értelmezése alapján egy a jelenlegi T 15 és a régebbi T 6 fúrásokon áthaladó, s ÉNy felé vető vetődéssel is számoltak. Kb. hasonló csapású lehet a Soproni-puszta—Piusz-puszta vonalában elhelyezkedő, s az előzőkben már megismertetett, szarmata küszöb déli szegélyén valószínűsíthető törés is. A Tómalmok környékén Csókás JánoS végül egy K-Ny irányú vetődési vonalat is említ. A Kőhidai részmedence *Ny-i határán, a SopronBécséi műút táján is lehetséges a Bécsi domb DNy-i szegélyén, nagyjában a nevezett műút vonalában egy DK-ÉNy (DDK-ÉÉNy) csapású és ÉK (KÉK) felé vető vetődés fellépte. Ilyennel már Boda Antal (5) is számolt. E vetődés Sopron városában kb. az Ikva patak vonalában haladva, s csapásirányát KDK-re változtatva fut tovább a Kurucdomb (Szélmalom-domb) északi peremén, elég közel a részmedence D-i határához, amely itt a Kurucdomb gerince. A Kőhidai részmedence közepén pannóniai rétegek — amint már említettük — nagyobb kb 80—100 m-ig terjedő, vastagságban vannak. Alattuk pedig még vastagabb szarmata rétegsor települ, s végül utóbbi alatt a részmedence keleti felében lajtamészkő, alján bazális ,,alapkonlemerátum"-jellegű törmelékes kőzetekkel, a nyugatiban pedig tortonai tengeri agyagos rétegcsoport ugyancsak „alapkonglomerátum"-szerű durvább törmelékes kőzetekkel helyezkedik el a "kristályos palaalzaton. A Kőhidai részmedence Csalánkert-Tómalom környéki vízdússágát — amint említettük — Heinrich Wolf is felismerte, a legújabb kutatások és feltárások előtt pedig mi is felhívtuk Sopron vízellátása szempontjából a figyelmet a Soproni-pusztát a Piusz-pusztával összekötő egyenestől DDK-i irányban a Kőhidán áthúzódó, lényegében a Rákos patak folyásával jelezhető É-i völgyszakasz és tovább a Kőhidától D-i irányban a két Tómalom vonalától közvetlenül Ny-ra eső és a Csalánkertig húzódó részére a részmedencének, mint olyan területre, amely Sopron vízellátása szempontjából eddigi ismereteink alapján elsősoriban jöhet tekintetbe. Schmidt Eligius Róbert és Ferencz Károly 1955-ben ugyancsak kiemelték e területnek Sopron vízellátása szempontjából való jelentőségét, és további feltárásokat javasoltak (23). Schmidt Eligius Róbert és Ferencz Károly a Kőhidai részmedencében fiatal posztpannóniai mozgásokkal is számolnak. Ilyeneket vetődések alakjában ismeretesen kibúvásokban is megfigyelhetünk a balfi út menti téglavetők pannóniai agyagjának fejtési falán (8). A Tómalmi patak völgyében egy DNy-ÉK irányú tektonikai vonalra is következtetnék, amely mentén a víz mélyebb rétegekből, esetleg a kristályos palára települő alapkonglomerátumból tör a vető mellett fel az itt telepített kútban (T 1 jelzésű kút). E feltevésre támaszkodva ajánlották az alapkonglomerátum megfúrását, amely esetleg bővebben adhat vizet. Ugyancsak éles vetővonalat tételeznek fel a Rákos patak völgyében is, amely terület ezért későbbi vízkutatásra mélyfúrás szempontjából reménydús terület lehet. Ez a vetővonal szerintünk a Ruszt-Felsőrákosi dombvonulat Ny-i szegélyén futó hosszú törés (törésöv) részletének tekinthető. A tortonai mészkövet nem gondolják nagyobb vastagságúnak, s alatta ugyancsak tortonai homokkal és kavicsai számolnak. Mind a lajta110 v