Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

1. táblázat. A Brennbérg környéki helvéti üiedékterüietre eső források (Firbds Ö. sprint) A forrás neve és helye Vízhozam l/P mAyf. 1. Borsóhegyi forrás A Borsóhegy oldalában az Ágfalva felé vezető kocsiút mentén 2,5—7 340 2. Hermes forrás (Schautz kút) A 4—5 452 3. Hidegvíz forrás A Hidegvízvölgy felső részében 50—60 452 4. Kökényes forrás A Freywaldon keresztül húzódó É—D-i irányú nyiladéktól jobbra (K-re) mintegy 150 m-re, a 479 és 512-es magassági pontoktól kb egyenlő távolságra 0,1 5. Szarvas forrás A Rák patak balpartján, a Vadász háztól mintegy 600 m-re DNy-ra 1—2 360 6. Vadászházi forrás A Vadászháztól DK-re a hegyoldalban Néhány

1 dl/p 7. Va&kanároki forrás A Magasbérc oldalában, a Vadkan árok felső nyiladékában, egy szurdokvölgy felső végében 3—4 475 8. Zsilipároki forrás A Zsilipárokban kb 160 m-re a határtól Gyenge szivárgás 362 1 Területéről a hozam emelhető lenne. vízzáró tengeri tortonai agyag felett néhány méter vastagságú vízvezető, illetve víztároló teraszkavicsos képződmány van. E területről a Schwarz-Passini cég (22) kémfúrásai alapján hidroizohipszás térképet is készített, amelyből megállapítható volt egyrészt a talajvíz Ny-ról K felé való áramlása, másrészt az, hogy egymástól agyagháttal elválasztott két, az ún. Somfalvi és Bánfalvi medencerészről van szó. Ez eredmények alapján történt az ún. galériás vízmű telepítése és kiépítése az Ikva völgyében az Ürge malom közelében s a Läget patak és az Ikva patak összefolyásától DK felé. A somfaival és bánfalvai medencerészek talajvízének kitermelése a vízmű 1892-ben történt megépítésekor a pleisztocén kavicsba fektetett 2 galériavezetékkel történt. 1910-toen és 1926-ban egyébként bővítésiek is történtek. Felszíni szennyeződés ezt a talajvizet is érheti, mert nincs a kavics felett mindenütt tökéletes záróréteg, úgyhogy szükség esetén a vizet klórozással kezelik. A galériavezeték védőterülete Fraknónádasdig (Rohrbach-ig) és Kertesig (Baumgarten-ig) terjed (1). A tortanai tengeri agyagos rétegcsoportnak legalsó, közvetlenül a kristályos paláikra települő „alapkonglomerátum" szerepű rétegei homokos-kavicsosak, amelyekben a Soproni hegység felszíni kristályos paláira hulló csapadékvíz bizonyos része tárolódhatik. A város területén eddig két mélyfúrással harántolták — a víziműnél és a sörgyárnál — a tengeri agyagos rétegcsoportot és „alapkonglomerátumát", azonban jelentős vízmennyiség nem mutatkozott. A város területére és közvetlen környékére eső fúrások vízföldtani adatait az 5. táblázatban foglaljuk össze. Az „alapkomglomeráturrtban" lévő aránylag kevés víz oka esetleg — úgy gondoljuk a tápláló mögöttes terület kis kiterjedése lehet, ez ugyanis lényegében csak a Bánfalva és Ágfalva közti kristályos palaszegélyen kibújó, aránylag kis felszíni kiterjedésű kavicsos és homokos bazális és mélyebb helyzetű tortanai képződményekből óü. összefoglalva a tortonai tengeri agyagos sorozat „alapkonlomerátumának" vízszolgáltató képességére vonatkozó eddigi ismereteinket, azt nagyabb mennyiségű, Sopron vízellátásában nagyobb jelentőségű vízvételre nem ítélhetjük alkalmasnak. A somfalvai és a bánfalvai tároló területén a vízmennyiségnek az évszakoktól való ingadozása, sajnos, igen erős, Boronkai Pál főmérnök szerint az itt telepített vízmű napi víztermelése 1800—6000 rn

3 között változik (1). Zólyomy LAszló, aki a Kőhidai vízmedence 103