Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

Sopron vízföldtana DR. VENDEL MIKLÓS MTA Geofizikai Kutató Laboratórium, Sopron Sopron is ama városaink sorába tartozik, ahol a vízellátás mindig nehézségekkel küzdött. Vízszolgáltatás szempontjából bőségesen vizet tároló és állandóan nagy vízhozamúnak bizonyuló földtani képződmények a város közvetlen környékén nincsenek. A távolabbi területről való vízibiztosítást pedig meggátolja a közeli országhatár. Sopron igen régi települési hely, ezért természetesen a lakosság vízszükségletének biztosítása már a régmúltban is szükségessé vált. Így ismeretes római kori vízvezeték is, amely a Sopronbánfalva-i völgyből szállította a vizet a Sopron helyén települt Scarabantiába. A vízellátás történetéről egyébként bővebb adatokat találhat az érdeklődő Boronkai Pál városi főmérnök „Sopron vízellátása" c. tanulmányában (1), amelyet szerzőije ugyancsak a Hidrológiai Társaság 1959. évi soproni ankétján mutatott be, továbbá Schindler Andrásnak Sopron közüzemi politikájával foglalkozó művében (2). Földtani felépítés. (Erre vonatkozó adatokat az irodalom 3—17. számai alatt találunk.) Sopron város a Soproni medence déli részében fekszik, tágabb környékének egyes részei azonban átnyúlnak már részben a Lánzséri öbölbe, részben pedig a Kisalföldre is. A Soproni medencét nyugaton a Rozália kristálvos Dalatömege. északon, keleten és délen pedig a Keleti Álnok leekeletebbre eső Ikritályos palarögei határolják. E kristályos palarögök a következőik: északon a Lajtahegység. keleten a Ruszt-Fertőrákosi dombvonulat kristályos magja

1, délen pedig a Sonroni hegvség kristályos palaszigete, és ettől kelet felé leágazó, s a felszínen kisebb szigetszerű kibúvásokban egészen a Fertőtóig nyomozható kristályos palarögsorozat (az ún. Halászikunyhói kristályos palarögvonulat). A Soproni hegység kristályos p^aszigetétől a Rozália hegvség kristálvos palái felé a kapcsolatot a helvéti és a tortonai üledékkel takart kristályos palákból álló Brennbergi küszöb alkotja, amely Ny-on a Soproni medencét a Lánzséri tói választja el. Ezek szerint tehát a város és távolabbi környéke is még az Alpok területére esik. Sopron környékén a legidősebb kéDződménvek a kristályos oaíák. Mellettük újharmadidőszaki és negyedkori üledékek játszanak még szerepet. A kristályos palák nagyobb tömegben a felszínen a Soproni hegység keleti felében jelentkeznek, a már említett Soproni vagy Brennbergi kristályos palaszigetet alkotva. Ez^k kőzetei: csillámos gnáiszok. csillámnalák (fillitos beütéssel isi. köztük az, érdekes leukofmitetkkpl fmuszkovitlpuchtpnhergit oalákkal és diszténleiifhtenberffit kvarcitokkal). Naeviábari hasonló kőzetekből állnak, egvébként a Ruszt-Fertőrákosi dombvonulat s a Halászkunvhói rögvonulat felszínre kibúvó kristályos palarészletei. A Soproni (Brennbergi) kristályos palasziget és a Rozália kristályos palatömeg szegélye közt jelentkeznek mai ismereteink szerint az újharmadidőszak legidősebb üledékei a helvéti homok és homokkő, agyag- és különböző kavicsrétegek, valamint konglomerátumok, a rétegsor alján pedig alantéi ep jellegű fénylő barnakőiszéntelep van. Az előbbi rétegcsoport liaeterdöi kavics, a széntelenes hazáin pedig brennbercri édesvízi réteaek megjelöléssel szereDel az irodalomban. A sorozat felett durva tömböket is bőven tartalmazó ..blokkavics" van (sokban hasonlít a fiatal tönkösödésből származó kavicsképződményekhez). Ez utóbbi is még a helvéti emeletbe osztható. A kavicslerakódások északi irányban a felfelé ezután tiszta tengeri származású, kezdetben homokos-kavicsos, majd feljebb mindinkább agyagossá váló rétegekbe mennek át. E tengeri öszlet már a tortonai emeletbe sorolható. Agyagos képződményed „slirfáciesű bádeni agyag", „bádeni agyag" vagy „tortonai tengeri agyag" megjelöléssel szerepelnek a magyar irodalomban. Sopron város altalaját vékony, csupán néhány (métert kitevő, pleisztocén-holocén vályog-, homok- és kavicsrétegek, valamint kultúrtörmelék alatt egészen a kristályospalákból álló alaphegységig ez a kezdetben kavicsos „alapkonglomerátum" jellegű és homokos, majd magsabban már uralkodóan agyagos kifejlődésű rétegcsoport alkotja. Vastagsága a város alatt mintegy 350— 400 m-re tehető. Ez agyag fedőjében a városban a felszínen a Kurucdombon kis foltban csökevényesen kifejlődött „lajtamészkő" is található, amely Vitális István szerint a szarmata emelet bázisához tartozik (17). Keleten kemény, tömör (pl. a Zsíros- vagy Boglárhegyen), a lazább és likacsos, típusos tortonai lajtamészkő (pl. Fertőrákosnál), valamint helyenként laza mészhomok (pl. a Ruszt-Felsőrákosi dombvonulatban a volt püpöki nagy kőfejtőtől ÉÉK-re a régi kőfejtők közelében) lép előtérbe. A lajtamészkőnek a Ruszt-Eertőrákosi dombvonulatban a kristálvos palaalzatra való közvetlen települése ., alapkon glomerá tum" szerepű kavicskezdettel valószínűsíthető. A dombvonulatnak az országhatáron túli részén a lajtamészkő feküjében jelentősebb vastagságban települő s kristályos kőzetekből, főleg gránit-, kristályos pala- és kvarcgörgetegekböl áll ún. ruszti kavics a felszínen is nagy elterjedésben ismert (4, f4). E képződmények magyar területen való előfordulása még további vizsgálatokat igényel. (A közelmúltban a Házhegyen magyar területre még kissé átnyúlva megtaláltuk.) A ruszti kavics és a magyar területen valószínűsíthető „alapkonglomerátum" kavics azonos képződménynek tekinthetők. Kristályos anyagból álló kavics közvetlenül kristályos palán jól kiválasztható foltban van pl. a Halászkunyhói kristályos palarög É-i oldalán. Ez itt valószínűleg a ruszti kavics képviselője. A lajtamészkőben helyenként vékony márgás-agyagos (a régi kőfejtőkben a Zsíros hegy (Boglár hegy) K-ä oldalán), és vékonyka bentonit a fertőrákosi volt püspöki kőfejtőben) betelepülések is megfigyelhetők (11). Sajnos, a város területéről és közvetlen környékéről megismert tortonai agyaghoz való oldalas viszonya a lajtamészkőnek alaoiában véve még ismeretlen. A Potzmann bércen és különösen a Kurucdombon a tortonai tengeri agyag fedőjében megjelenő laitamészkőszerű képződmény erősen elvékonyodik, sőt helyenként ki is marad. A várostól távolabb K-re és ÉK-re pedig a tengeri agyag már nem ismert (a Ruszt-Fertőrákosi dombvonulatra gondolunk). Igen elterjedtek Sopron környékén a szarmata emelet üledékei is. Az eddigiek alapián két kifejlődés különböztethető meg. Az egyik uralkodóan mészköves (pl. a Kurucdombon) félig sós tengeri, a másik pedig kavi csos-homokos Jh omOkköves-agy a cos félig sós és deltajéMegű. Ez utóbbi élterjedése a Kőhidai részmedencében van. (A Kőhidai vagy Sopronkőhidai részmedence a Soproni medence DK-i sarkában terül el, mint annak eléggé elkülönülő kis medenceszerű része. Kőhida jelenlegi neve Kőhidatelep.) Ugyancsak elég nagy elterjedésben jelentkeznek a várostól K-re a pannóniai képződmények is. Lényegében kétféle kőzettani arculatú összletről van sző. Az egyik uralkodóan fehér meg sárgásszínű homokokból és kavicsokból, a másik meg zöldesszürke vagy sárgás agyagokból álló. Előbbiek főleg a Kőhidai részmedence északi és középső, utóbbiak pedig déli részében lépnek a felszínre. A közvetlen Sopron környéki pannóniai lerakódások a Bécsi-medence pannóniai A. B, C, D, E szintjével párhuzamosíthaitók. Lényegében alsópannóniai képződményekről van szó. Sopron környékén eléggé elterjedtek még a fiatal pliocén-negyedkori teraszképződmények is. A magasabb helyzetű, idősebb teraszokon is helyenként meg101