Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Bányai János: Romániai ásványvízkutatási eredmények a Marosvásárhelyen megjelenő Orvosi Szemlében (folyóirat ismertetés)

emellett alkalihidrogénkarbonátos, kloridos, jódos-brómos vizek is ismeretesek több helyről. A könyv utolsó részét Rónai A.: Szolnok megye talajvíz viszonyai című összefoglalása adja, amely szükségszerű kiegészítője a rétegvizek részletes tanulmányozásának. A talajvíz jelentősége ivóvízként való felhasználása terén ugyan csökkent, de az öntözéses gazdálkodás távlati terveit figyelembe véve igen nagy lehetőségek nyílnak még további tanulmányozására és hasznosítására. A szöveges rész mellett számos szép kiállítású térkép és ábra ötletes és sok esetben egyéni ábrázolásmódjával rendkívül emeli a könyv értékét. Ezek szerkesztésénél a szerző a statisztikus módszert alkalmazta, amelyhez nagyon alkalmas volt az artézi kutak nagyszámú adata. Ezzel szemben az igen kevés szénhidrogénkutató fúrás csupán egyedi elbírálásban részesülhetett. Az összefoglaló mű az első olyan mindenre kiterjedő részletes vízföldtani munka, amely mind a tudomány, mind a gyakorlat számára elengedhetetlen segédeszköz. Módszertanilag irányt mutat további földtani vagy közigazgatási egység feldolgozásához, Szolnok megye vízellátásának további fejlesztéséhez pedig biztos támpontot nyújt. Éppen ezért mindenképpen csak örömmel üdvözölhetjük minden szakember nevében ezt az újszerű és értékes munkát, amely bizonyítja, hogy a 8 évvel ezelőtt életre hívott ipari földtan már saját lábára állt és önállóan is meg tudja oldani mindazokat a tudományos feladatokat .amelyek közvetlenül a gyakorlati élet követelményeit szolgálják. Dicséretet érdemel és ugyanakkor követésre méltó a Szolnok megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának áldozatkész vállalása, amikor a térképező munkában nyújtott kiemelkedő segítsége mellett lehetővé tette ennek a hézagpótló munkának a kiadását. Ugyancsak alapos. szép munkát végzett a Szolnoki Nyomda is, helyenként ugyan kisebb hibaigazításokat lehetne végezni, de ennek ellenére a fővárosi szintet nagy mértékben igyekszik megközelíteni. Dr. Dobos Irma Romániai ásványvíz kutatási eredmények a Marosvásárhelyen megjelenő Orvosi szemlében. 1962. évf. 3. szám. 1. Soós Pál és munkatársai: Az RNK egyes ásványvizeinek mikroelem tartalma, p. 229. Szerzők az eddig több mint 200 ásványvizes forrás elemzése után célul tűzték ki a balneológiai szempontból fontos, s a geokémikusokat is egyaránt érdeklő mikroelemek kimutatását. Mintegy 23 kelet-erdélyi forrás adatait közlik a talált mikroelemek szerint csoportosítva. Geokémiai szempontból a regionális elosztást tartva fontosabbnak, az eredményekből a következőket emelhetjük ki. Fluor — 3,9 mg/l (a következőkben a számok mg'l súlyra vonatkoznak!) A borvizek anyakőzete dolomit. Földes típusú víz. Bélbor. J.—4.— Flis zónából. Alkalihidrogénkarbonátos konyhasós borvíz. Háromszék. Br 10—90. — Miocén sós-zóna. Konyhasós víz. Marosszentgyörgy—Idecsfürdő. Mn — 13,5 — Anyakőzet: andezit-kristályos pala. Szénsavas ásványvizek. Radnai Havasok. Li — 35.— Miocén sós zóna konyhasós vize Marosszentgyörgy és Torjánál a flis zóna Selters típusú alkalikus konyhasós borvize. Metaborsav — 885. — Alkalihidrogénkarbonátos konyhasós borvizek: Háromszék és Tusnád forrásaiban. Flis zóna. As — 2,51 — Sarui Dornei (Bukovinai részen) kristályos palában levő arzénopiritekből és Kovászna, valamint a közeli flis zóna alkalikus konyhasós borvizeiben. Kovásznán forrás lerakódásaiban az aragonit mellett auripigment és realgár (inkább dimorfin!) és Bodokon fúrással feltárt homokkőben auripigment, mint egykori hévizes hatásokra képződött arzénércek. A nehézfémeket a következő helyekről mutatták ki: Cu: Marosszentgyörgy — Zn: Sarui Dornei, Románszentgyörgy, Kászonimipér, Torja. Mo: Slanic Moldova, Tölgyes, Mo és Cu: Torja, Mo és Zn: Vatra Dornei, Románszentgyörgy. 2. Balogh L. és társai: Egyes kovásznai és hargitafürdői mofetták gázterének ionizációs vizsgálata, p. 232. Eredményként azt hozták ki, hogy a mofettákban a pozitív és negatív gázionok aránya a szabadlégköréhez viszonyítva a negatív ionok javára tolódik el. 3. Szabó Selényi Zs. — Széky M.: Bélbor ásványvizeinek jellegzetességei, p. 237. Bélbor rengeteg sok borvízforrása közül 11 forrás elemzését közlik. A dolomitos anyakőzet alatt itt is várható volt a Ca és Mg ionok uralkodó többsége. A mikroelemek közül a Li-ot és Mn-t, valamint a Cu-ot és a Zn-et mutatták ki. E vizek teljesen megegyeznek a közeli Borszék forrásainak összetételével. 4. Blazsek és társai: Homoródfürdő vizeinek vizsgálata. p. 239. A sok forrás közül ötnek az elemzését végezték el. 5. Barabás B. és társai: Lövéte község egyes ásványvizeinek radiologiai vizsgálata, p. 242. Kilenc forrás adatai közt feltűnő a Vargyas patak völgyében levő Nádasszéki alkalikus, konyhasós szénsavas víz rádium tartalma (2,3

X

1g1 2 g/l). Ez a fürdőnek használt forrás az andezites lávaár végén, már a szarmata félig sós képződményeiben fakad. 6. Gündisch Gy. és társai: Bélbor fontosabb ásványvizeinek radion és rádiumtartalma, p. 244. A megvizsgált 8 forrás közül balneológiai szempontból jelentékeny radioaktivitást mutatnak a Huruba, Borkút és Dobreanu nevű források. * A fent közöltekhez hozzá kell még fűznünk, hogy az itt közölt vizsgálati eredményeken kívül több jelent meg már a kolozsvári-Cluj Akadémia fiókjának közleményei közt (Studii si cercetari stiintfice Seria I.), valamint a Marosvásárhelyen megjelenő Orvosi Szemle balneológiai rovatában. A kelet-erdélyi gazdag ásványvizes terület alapos feldolgozás alá került az utóbbi évtizedekben. Az 1940-es években a budapesti Földtani Intézet 3 évi munkáját (Csajághy Gábor) betetőzte dr. Straub János spektrografiai vizsgálata, aki az addigi típus megállapítható elemzéseken felül a mikro és ultramikroelemek egész seregét mutatta ki. A háború utáni időkben a demokratikus államrendszer nagy súlyt helyezett a kutatások további folytatására, s a bukaresti Földtani Intézet és a Balneológiai Intézet vizsgált meg sok. eddig elemzés nélkül maradt forrást. A kolozsvári Bólyai Egyetem vegyészeinek eredményei külön kötetben jelentek meg. A megkezdett munkának az utóbbi 10 évben méltó folytatását a marosvásárhelyi Orvosegyetem Vegytani Intézete vállalta, dr. Soós Pál professzor vezetése alatt, amely már szinte önálló ásványvízelemzési iskolává fejlődött. Sokat váruink ott a helyszínen működő Intézettől, főként spektrografiai adataitól. Dr. Bányai János 91