Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Rövid hírek, ismertetések

ezen belül mint legégetőbb kérdésre Oroszlány vízellátásának megoldására tett javaslatot. Sárközi Géza a tatabányai, Kovács J. Gyula pedig a tatai ivóvízellátás helyzetét ismertették az előbbi előadás kiegészítéseként. Kovács J. Gyula kihangsúlyozta a bányászok és egyéb vízügyi szervek munkája összehangolásának szükségességét. Szabó Attila előadásában részletesen foglalkozott — a regionális vízellátást biztosítandó — tatabányai víztermelő helyek műszaki kérdéseivel. Az ivóvízellátást a XlV/a vízaknának, az ipari vízigény biztosítást a VI. és IlI/a aknának kell ellátni. A bányaterületeken levő vízelvezetés kérdéseit Gausz Jenő, a XlV/a aknával kapcsolatos tervezési kérdéseket Ábrahám István vetette fel hozzászólásában. Mispál István a regionális vízellátás kérdéseihez szólt hozzá. Kálmán Miklós előadásában kihangsúlyozta, hogy a tataibányai bányavizek alkalmasak mezőgazdasági felhasználásra, így a tatabányai medencében virágzó öntözéses gazdaságok létesíthetők. Dr. Fóris Gyula a halastavak létesítésének lehetőségeiről beszélt. Cziglina Vilmos a vízelvezető árkok vízveszteségének megakadályozására javasolt már jól bevált módszert. A felkért hozzászólókon kívül több hozzászóló egészítette ki még hasznos észrevételeivel az ankéton megvitatott kérdéseket. Végül az ankét 3 tagú bizottságot választott a határozati javaslat kidolgozására, majd az elnök zárszavával ért veget a jól sikerült ankét. Dr. Gerber Pál (A „Bányavíz elleni védekezés és a bányavízhasznosítás" című ankéton elhangzott előadásokat és hozzászólásokat a Hidrológiai Tájékoztató 1963 júniusa számában közöljük. Szerk.) Az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat az 1962. évben megkezdte a lyuktelevízió használatát néhány artézi kútban. Míg külföldön főleg csövezetten szakaszokban a kőzettani viszonyok megismerése céljából alkalmazták a televíziót, addig nálunk a vízkutatásban minden valószínűség szerint egyelőre csak a már elkészült artézi kutak felújítása, javítása előtt fogják használni, elsősorban műszaki hibák kimutatására. Igen alkalmas még ez a módszer csőszakadásnál, vagy egyéb mentési munkálatok levezetésénél. Mindezeket a műveleteket azonban csak tiszta víz jelenlétében lehet elvégezni, egyébként az észlelés eredménytelen, mert homályos, kiértékelhetet len képet nyerünk. Kísérleti mérés Dunántúlon volt: Tordason és Győrszemerén. Dr. Dobos Irma Öt éves az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Jósvafői Kutatóállomása November 4-én Jósvafő község kultúrtermében ünnepelte ötéves fennállását a Vass Imre barlang közelében létesített kutatóállomás. Az ünnepélyes megemlékezésen és beszámolón az alábbi intézmények és egyesületek képviseltették magukat: ÉKME, VITUKI, Egri Pedagógiai Főiskola, Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, Bányászati Kutató Intézet, Magyar Állami Földtani Intézet. Szabó József Geológiai Technikum. Magyarhoni Földtani Társulat, Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, a miskolci barlangkutató csoport, a Barlangkutató Diákkör, az Ásvány- és Földtani Tanszék, a Községi Tanács és mintegy 150 egyetemi hallgató. Dr. Papp Ferenc professzor megnyitó szavai után Tóth József bányamérnök, a kutatóállomás gondnoka ismertette az állomás 5 éves munkásságát. A beszámoló után ismertették a további munka irányait és az eddigi eredmények felhasználási lehetőségeit. Ezután a hozzászólások következtek.-A hozzászólók közül Körtvélyi Kálmán igazgató a község lakói és a kutatóállomás munkatársai között kialakult jó kapcsolatot hangsúlyozta. Dr. Zétényi Endre egri főiskolai docens hangsúlyozta, hogy milyen hasznos nyári gyakorlatot töltöttek itt hallgatóik. Dr. Földvári Aladár debreceni egyetemi tanár kiemelte, hogy igen jónak találja azt, hogy a kutatóállomáson különböző szakmák földtani alapon találkoztak és ebből szép eredmények születtek. A hozzászólók valamennyien elismerően nyilatkoztak az ötéves évfordulóját ünneplő kutatóállomás munkájáról és arról a kollektív szellemről, amely a különböző egyetemek, főiskolák oktatói és hallgatói, valamint az egyéb tudományos intézmények kutatói munkájában megnyilvánult. Kleb—Sárvári Vízföldtani és rétegtani szempontból sok új eredményt hozott a Dunántúlon 1962-ben létesített két hévízkút. Győrben a strandfürdő részére 1998 m mély kút létesült, amely alsó- és felsőpannóniai rétegeket csapolt meg 1790—1965 m között. A kitermelt víz mennyisége +1,0 m-en 500 l/p és —31,0 m-en 850 l/p, hőmérséklete 61 C°. Ez volt az első hévízkút, ahol termoszelvényezés, taipnyomás-emelkedés, termelési talpnyomás és hőmérséklet gradiens-, gáznyomás-, statikus nyomásgradiens-mérések történtek. Pápán a Kastélykert hévízkútja 824,5 m talpmélységet ért el. A 20 m-es negyedkori rétegek alatt 394,0 m-ig felsőpannóniai. 455 méterig alsópannóniai, 678,5 m-ig felsőpannóniai, 455 méterig alsópannóniai, 678,5 agyagmárga képződményeket harántolt a fúrás. A 810,0 —•824,5 m közötti mészkő kora felsőkréta, esetleg triász lehet. Rétegvizsgálat kizárólag 802,0—820,0 ni között volt, s abból a felszín felett 0,5 m-en 2400 l/p, 33 C

ö hőmérsékletű vizet nyertek ki. Dr. Dobos Irma A Bulgár Tudományos Akadémia 1962 december 13—15 közötti időszakban Pleven városban konferenciát tartott az öntözőcsatornák szivárgási veszteségei elleni védekezések című témakörben. A konferencián az Akadémia vendégéként dr. Salamin Pál: „Az öntözött területek szivárgási veszteségei elleni küzdelemben elért legújabb magyar kutatási eredmények" és Lovas László: Űj magyar eljárások öntözőcsatornák és tározóterek szigetelésére" címmel tartottak előadást. 87