Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Entz Béla: A tihanyi Hidrobiológus Napok - Tóth József: Ötéves a Műegyetem Jósvafői Kutatóállomása

oldott oxigéntartalom, a víz Ca:Mg arányának nagy értéke, a szennyezési anionok adott körülmények közötti megjelenése, és még egész sor különböző jelenség, Természetesen ezek közül csupán 1—2 adat figyelembevétele mit sem ér, sőt teljesen hibás következtetésre is alkalmat adhat. Az ilyen vizsgálatok csakis akkor lesznek eredményesek, és a valóságos helyzetet jól megközelítők, ha szigorúan földtani, hidrológiai alapokon, komplex kutatási szemlélettel a környezet minden sajátosságának figyelembevételével történnek. Ilyen vizsgálatok előzték meg egyébként a Vass Imre barlang kimutatását és feltárását is. A később járhatóvá vált barlangban az előre jelzett adatoknak a valóságos helyzettel való összehasonlítása nagyon kedvező eredményt adott s bebizonyította e komplex kutatási módszer alkalmazhatóságát. Ilyen vizsgálatok alapján kellő biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy az Aggtelek környéki karsztban még több jelentős méretű barlang húzódik: elsősorban a Szinpetri melletti Kopolya forrás és a Teresznye községi teresznyei forrás barlangrendszerei várnak feltárásra. Ugyanakkor azonban — e vizsgálatok alapján — el kell vetnünk azokat a nézeteket, mely szerint a terület minden karsztforrásához járható méretű barlangrendszer tartozna. Nem remélhetünk jelentős barlangrendszereket pl. a Szabó-kút, perkupái Hideg-kút, Kecskés-kút vízrendszereivel kapcsolatosan. Folyamatosak magában a barlangüregben lejátszódó fizikai-kémiai jelenségek megismerésére irányuló vizsgálatok is. Meg kell itt jegyeznünk, hogv a rendszeres barlangbeli észlelések még manapság is meglehetősen ritkaságszámba mennek, hiszen a barlang bejárása, illetve a mérőhely felkeresése általában nagyon nehéz és kényelmetlen feladat Ezért sarkalatos kérdés volt az észleléseket úgy megoldani, hogy az órákig tartó barlangiárás kiessen, de ugyanakkor biztosítva legyen a szükséges adatsorozat folvamatos vagy kellő sűrűséggel való regisztrálása, illetőleg érzékelése. E kérdést egyrészt rajzoló műszerek elhelvezézésével lehetett megoldani (a barlangban a meteorológiai adatokat barográf, hidrográf. termográf jegyzi), másrészt az érzékenyebb észlelésekhez az állomás munkatársai különleges távmérő-műszert szerkesztettek. A távmérőműsztrt a külszínen, az állomás laboratóriumában helyezték el egyszerű kezelésű s érzéket adatainak pontossága megegyezik a tényleges mérések pontosságával, sőt, nem egy tekintetben túl is szárnyalhatja azt. Jó példa erre a barlangi hőmérsékletmérés, amelynél azelőtt éppen a vizsgálat tárgyát képező 1—2 tized C°-os hőméréskletingadozásokat nem lehetett érzékelni, mivel az észlelő személy teste melegével, párolgásával, léghuzatot módosító hatásával jelentősen befolyásolta ezeket a kis ertekeket. A távmérések segítségével pl. kiderült, hogy az addig egyenletesnek mért barlangi hőmérséklet is bizonyos kismérvű ingadozást végez, éspedig a levegő hőmérséklete télen kissé nagyobb, nyáron pedig kisebb. A távmérőberendezés egyébként a hőmérsékletmérésen kívül lehetőséget nyújt a barlangi levegő páratartalmának, a különböző helyen csepegő vizek hozamának, elektromos vezetőképességének észlelésére, valamint a barlangi huzat (légáramlás) mérésére is. Az észlelés a távmérő műszerrel rendikívül egyszerű: a megszabott észlelési időkben a műszeren tárcsázni kell a felhívni kívánt barlangi mérőhely sorszámát, mire a mérőhely és a távbeszélő-műszer között elektromos kapcsolat jön létre, s ezt követően a műszer skáláján a mérni kívánt adat leolvasható. E folyamatos adatsorozat felhasználásával nyílt lehetőség a cseppkőképződés időbeni vizsgálatára is, az ún. robotcseppkövek segítségével. A róbotcsepipkő lényegében egy letört sztalaktit, amelyet a külszínen megfelelő szárítás után nagy pontossággal lemérnek, majd jól záró gumicsővel visszacsatlakoztatnak a csonkra. A visszahelyezett cseppkő tovább fejlődik s most már tetszőleges időközönként — esetünkben havonként — ellenőrizhető a súlygyarapodás. Természetesen fontos annak az ismerete is, hogy az adott idő alatt képződött cseppkőmennyiség milyen mennyiségű, és milyen kémiai összetételű csepegő vízből keletkezett. Ezért a robotcseppkőből lecsepegő vizet egy ismert térfogatú (pl. 10 ml) edénybe vezetik (2. íbra), 2. ábra. A mérőeszközök elvi elrendezése cseppkőgyarapodási vizsgálatokhoz melyet megtelés után egy szivornya automatikusan leürít. A leszívott víz egy mérlegszerű szerkezet egyik serpenyőjébe kerül, azt súlyával lebillenti, s e billenés a mérleg másik karján elhelyezett higanykapcsoló révén áramkört zár. Így a billenések számát elektromos számlálószerkezet rögzíti, melynek állása a távmérő műszerrel bármikor meghatározható. A leszívott víz a serpenyőn elhelyezett kis furaton keresztül lassan lefolyik, s a mérleg visszabillenve újabb mérésre kész állapotba kerül. A napi leürülések számából, illetve az ismert edénytérfogatból a napi lecsepegő vízhozamot ki lehet számítani. Ez igen tág határok között változik. előfordul hetenként 1—2 leürülés és napi 8—10 leürülés is. A mérőedényben egyébként platina elektródapárt is elhelyezhetünk ennek segítségével a távmérőműszeren leolvasható a víz elektromos vezetőképessége. Erről tudjuk, hogy lineárisnak vehető összefüggésben van a víz keménységével, tehát végeredményben ismeretes a csepegő vizek keménysége is A cseppkőgyarapodási vizsgálatok többek között két érdekes jelenségre hívták fel a figyelmet :az ún. szalma-cseppkövek (primer sztalaktitok) növekedése például a vártnál gyorsabb mértékű. 20 ml naponkénti csepegő vízhozamnál, 25 német keménységi fokú vízből — tehát az itteni átlagos körülmények mellett — az évi cseppkőnedvesedés 6 mm. Ez 100 év alatt több mint fél m cseppkőképződést jelent, ha változatlanok maradnak a körülmények. Ez azonban általában nem így van, sőt erre utal a másik megfigyelés sorozat is: a cseppkő fejlődés mértéke szakaszosan váltakozik. Sem a csepegés, sem a csepegő víz hozama, sem pedig a csepegő víz kémiai összetétele nem egyforma, hanem rendkívül tág határok között váltakozik, sőt egyes mért adatok arra utalnak hogy bizonyos körülmények között a már kivált cseppkő ismét oldatba mehet, tehát idők folyamán a kifejlődött cseppkő rövidülhet, súlj'a csökkenhet is. Ahhoz azonban, hogy e folyamat lényegét alaposabban megismerjük, még további adatsorozatok feldolgozására lesz szükség. Az eltelt öt év jelentős kutatómunkát jelentett a barlangi felmérés és térképezés tekintetében is. Sikerült megoldani a barlangi keresztszelvények, valamint magasságméréseik kellő pontosságú elvégzését, fotogramimetrikus eljárás segítségével. Ezzel a módszerrel elsőízben sikerült alak és mérethű, folyamatos vonalú szelvényeket előállítani a barlang belvilágáról. Ez nagy segítséget jelent a közvetlenül hozzá nem férhető barlangrészek, illetőleg a földalatti üreg oldalfalai és mennyezeti részének felmérésénél és térképezésénél. Az eljárás lényege az, hogy a felvenni kívánt szelvény síkjában felállított fényvetítő berendezéssel függőleges 83