Hidrológiai tájékoztató, 1962

1. szám, április - Dr. Bendefy László: Közép-Európa legbővebb hévízű kútja

valamint 1235—1280 m között lithothamniumos szürke mészkő. Ez alatt van a 206,5 m vastagságban feltárt, egyrétegösszlet, szálban álló dolomit breccsát nem találtak tói jól elkülöníthető világosabb és sötétebb részek váltakoznak, de az ismeretes 200 m vastagságú paleozóos rétegösszlet, szálban álló dolomit; breccsát nem találtak benne. Ebből következően megállapítható, hogy a Bük 1. és 2. sz. fúrások között egy, a középhegységi csapásra közel merőleges törés halad. Ennek mentén a tortonai emelet idejében a töréstől keletre lévő rész (Bük 2. sz.) elvetődött és Bük l-hez képest 256 méterrel mélyebbre süllyedt. Ezt a süllyedéket elöntötte a tenger, és ebben Réteg- C vastagság t lepusztult 14 m szürke kristályos dolomit 3 m szürke-szürkésfehér fcimárv. Miként az összehasonlításból látható, itt e?y hoszszú, szerkezetalakító folyamat felújításával van dolgunk. A hegységképző mozgások során egymást követően többször, igen számottevő kéregmozgások a dolomitot felaprózták, majd ez az anyag ismételten összecementálódva: breccsává alakult. Tengerpartközeli mozgásokról van szó. Innen a meszes kötőanyag is. Az élénk mozgásokkal jellemzett fázisok után nyugalmi időszakok következtek. Ezeknek az üledékei a megismétlődő szűkre, kristályos kemény dolomitpadok. A devon időszak vége felé, minden esetre a kövületes középső devon lerakódása után került sor a fehér, szürkésfehér, szürke, márványszerűen tömött mészkő lerakódására. Ez a mészkőképződmény annyira jellegzetes, hogy még vezérszintnek is elfogadható. Bükön, Pinkaóvár közelében, Szalónak és Gáborfalva határában kőzettanilag is azonos alakban találjuk, legfeljebb szennyezésében van némi különbség közöttük. Rétegtani helyzetük is az említett helyeken azonos. A büki rétegsor arra a következtetésié jogosít, hogy ott olyan jellegű helyi, pikkelyes fel- és rátolódásokkal van dolgunk, mint aminőkre Mahel a Kiskorpátokban hívta fel a figyelmet. Ö ott is megismétlődő szerkezeti mozgások nyomát állapíthatta meg. Szerinte a mozgások ott is partközeli övezetben mentek végbe, és az aránylag rövid idő alatt bekövetkezett mozgások következtében keletkezett ún. tektonikai breccsákat hagytak hátra. Pontosan ezzel az esettel van dolgunk Bükön is. A mélyfúrás háromszoros pikkelyes rátolódást tárt fel. Legalsó tagját A-val jelöltük. Erre tolódott rá a B-vel jelölt, lényegileg az A-val azonos sorozat. Feltolódás közben azonban torlódás is keletkezett. Ennek következtében jött létre 1032 és 1092 m között egy 60 rn vastagságú breccsatömeg. A B-re, ha nem csalódunk, egy teljesen hasonló rétegsor: C tolódott rá, ez a rétegsor azonban legnagyobb részt lepusztult. A Bük. 1. sz. fúrás által feltárt rétegsorhoz a Vas megyei paleozoikumban egyetlen szerkezeti hasonlóságot ismerünk. 1961. január havában tett burgenlandi utam alkalmával az egyházasfüzesi Erdődy-féle kőfejtőben megfigyeltem, hogy a tömör dolomitpadok agyagmárgák soraival váltakoznak. A feltárásban jól megfigyelhető, hogy a mozgás során itt is anyagtorlódás következett be. A büki mélyfúrások szénhidrogénkutató fúrások voltak, tehát a Kőolajipari Tröszt által használatos mélyfúrási technikával készültek; kevés magmintavétellel, sok nehéziszap alkalmazásával és nagy nyomással. A harántolt rétegekbe sajtolt nehéziszap a vízjáratokat tömítette, s megakadályozta a feltörni kívánó mélybeli hévizek felszökését. így az olajipari dolgozók az időszakból a lithothamniumos és congeriás rétegeket hagyta hátra. A büki fúrásszelvényekből következően a szóbanforgó mozgásokat a stájer hegységképződési folyamat fiatalabb szakaszába kell helyeznünk, és nyilván ezekkel van összefüggésben a Winkler—

Hermaden-tői leírt hamvasdi andezit-előfordulás is. A Bük 1. sz. fúrás paleozóos rétegsorában szabályosan ismétlődő rétegekre találunk. ín evezzük a Bük 1. sz. mélyfúrás feltárt paleozoikumának 1003—1017 m közötti részét C, az 1017—1159 m közöttit B, az 1159— 1282 közöttit pedig A rétegsornak. Ezek az alábbiak szerint párhuzamosíthatok egymással (v ö. a fentebb közölt rétegsorral). Réteg- A vastagság 6 m szürke kristályos dolomit 11 m dolomit breccsa 6 rn szürke kristályos dolomit 9 m dolomit breccsa 24 m szürke kristályos dolomit 9 m dolomit breccsa 29 m szürke kristályos dolomit 8 m dolomit breccsa 16 m szürke kristályos dolomit csupán mintegy 140—150 l/p 50—55 C»-os erősen szénsavgázas és kénhidrogén szagú, CH nyomok nélküli felszálló vizet állapíthattak meg. Mivel pedig ilyen kis vízhozamra fürdőt telpíteni nem lehet, a községi- és megyei tanács egyetértésével mind a két fúrólyukat cementdugóval és betonlappal szabályszerűen lezárták. Az 1960-ban sikeresen végrehajtott szombathelyi mélyfúrás ismételten Bükre terelte a figyelmet és a Vas Megyei Tanács segítségével, a község megbízta az Országos Vízkutató és Fú^ó Vállalatot a Bük község belsőségétől ÉK-re 2 km távolságban lévő 1. sz. mélyfúrás megnyitásával és a felszálló hévíz megindításával. A vállalat dolgozói a feladatot lassú kompresszorozással kifogástalanul oldották meg. Ebben azonban segítségükre volt a büki víz hatalmas ereje és mennyisége. A fúrat megnyitásakor abból vizet alig ayertek. Rövidesen azonban 200, majd 400, 600, egy-két nap múlva pedig már 1000 l/p, 60—62 C

u hőmérsékletű vízmennyiség szállott fel a kútból. Éz a továbbiakban is rohamosan növekedett; olyannyira, hogy néhány hét múlva a szokásos módszerekkel a feltörő víz mennyiségét mérni sem lehetett. A feladat megoldására a szombathelyi Vízügyi Igazgatóság kapott megbízást. A kút vizének elvezetésére ásott csatornába beépített bukógát segítségével megállapított maximális vízhozam kb 13 500 liter percenként. Ez a vízmennyiség szinte elképzelhetetlen tömegű. 458 mm átmérőjű vascsövön tör fel a víz és ha semmi sem gátolja, mintegy 60 m magasságban szökik fel az emberderéknyi vastagságú forróvízoszlop; fent kissé szétterül és gőzölögve, záporozva hull vissza. Ennyi vízre nincsen szükség. Már csak ezért sem engedhető meg, hogy a fúratból a lehetséges legnagyobb vízmenynyiséget engedjék feltörni. Másrészt pedig azért kell visszafojtani a fúratot, mivel a fúrás csak 1004 m, mélységig van lecsövezve és ha teljes szelvénnyel tör fel belőle a víz, a 278 méteres szabad szakaszból rengeteg kőzetanyagot ragad el, s a letöredezett kőzetdarabokat, (közöttük gyermekfej nagyságú darabokat is), magasba hajítva lök ki a mélyből. A kihajított kőzetanyagot megvizsgálva megállapítást nyert, hogy a kútból feltörő víztömeg nemcsak a le nem csövezett szakaszban idézett elő üregelődést, hanem az üregelődés felhatolt már a csövezés mögötti pannóniai rétegsorba is és emiatt, ha ezt a folyamatot nem sikerül megakadályozni, kellemetlen és káros omlások következhetnek be. Ezt mindenképp meg kell akadályozni, mert az egész kút létét veszélyezteti. Fontos, hogy a kútból kikerült, illetőleg esetleg még kikerülő kőzetanyagokat pontosan összegyűjtsék, mert csak ennek folyamatos vizsgálatával kísérhetők figyelemmel a fúratban végbemenő lazulási, üregelőRéteg- B vastagság 10 m dolomit breccsa 2 m szürke kristályos dolomit 60 m dolomit breccsa 5 m szürke kristályos dolomit 7 m dolomit breccsa 19 m szürke kristályos dolomit 2 m dolomit breccsa 11 m szürke kristályos dolomit 14 m dolomit breccsa 9 m szürke kristályos dolomit 5 m szürke-fehéres márvány 17