Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Szigyártó Zoltán: A Magyar Vízrajzi Szolgálat 75 éves és a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 10 éves fennállásának megünneplése - Dobolyi Tibor: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság tiszántúli tanulmányútjáról

létre az Országos Vízügyi Főigazgatóság az említett kísérleti szennyvízöntöző telepet. A telepet a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság üzemelteti és a kutató jellegű munkában résztvesznek a VITUKI koordinálásával a Debreceni Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézete, a TBC Klinika, az Állategészségügyi Intézet, valamint a KÖJÁL munkatársai is. A telep célja a külföldi eredmények hazai körülményekre történő alkalmazásán túlmenően Debrecen város szennyvizének nagyüzemi elöntözéséhez alapadatokat szolgáltatni. A kutatási program szerint mezőgazdasági, kultúrtechnikai, talaj- és vízminőségi, valamint ember- és állategészségügyi vizsgálatok folynak. A VITUKI egyébként máshol is folytat szennyvízöntözési kísérleteket és rövidesen összeállítják a szennyvízöntözőtelepek tervezésének ideiglenes irányelveit. A népi demokratikus államok a szennyvízönitözések hatékonyabb fejlesztése érdekében nemzetközi koordinációs bizottságot szerveztek, amely 1963-ban Magyarországon tart konferenciát. Ha Magyarország városainak szennyvízelvezetését és tisztítását vizsgáljuk, örömmel kell üdvözölnünk minden kísérletet, amely előbbre viszi a ma még világszerte sok gondot okozó és egyáltalán nem megoldott szennyvíztisztítás és a tisztított szennyvíz elhelyezésének kérdését. A Debreceni Kísérleti Szennyvízöntöző Telepen az 1961. évi tapasztalatokat Szakácsi János (TIVÍZIG) ismertette és a telep helyszíni bemutatásakor Orlóczy István (TIVIZIG) is értékes felvilágosításokat adott. Debrecenben a második világháború előtt is folytak szennwízöntözési kísérletek. Jelenleg a kísérleteket a régi elhagyott telepből kihasított 22 kat. holdon végzik. A telep talaja erősen homokos vályog. A város szennyvíztermelése télen kfo. 20 000 m

3/nap, nyáron 30 000 m

3/nap. Ennek 35%-a ipari eredetű. Sótartalma nagy, 950—1600 mgl, amelvnek 45— 65%-a nátrlumos hidrogénkarbonát klorid iellegű. Nagy szervesanyag tartalma van (440—920 mgl). A harmadik éve folytatott üzemi jellegű öntözések tapasztalatai szerint jelentős termés többlethozamot lehetett elérni. A szomszédos száraz gazdaságokban a terméseredménveknek a felét sem érték el. Nyárfacsemetéket is öntöztek s ezek egv év alatt kétszer akkorára nőttek mint száraz gazdálkodás mellett. A terület 40%-án felületi. 60%-án esőztető öntözést alkalmaik. 1962. április 30-tól szentemher 30-ig átlagosan 4600 m

3 szennyvizet használtak fel kat. holdanként. A 4600 m

3-'ből csak 33

n'« került szántóföldi kiöntözésre. 17<>/„ a szűrőmezőn. 50°'n nediff a baVhátas erdőn, a fásított területeken é* a nag^rnóretű régi csatornák szivárgási v°sztpc4cfoként használódott pl. Kedvezőtlen taossztalat csimán az, vnlt. hngv a talaiokhari a nátrium értéke megnagyobbodott. Tehát félni lehet, a talai plsz.ikesedé-sétől = ezért a s«nnv. vizektől el kell különíteni a nagy sótartalmú hőforrások vizét. Haid" srohoszlón a tanulmányút résztvevőit rir. C.'omor 'Rann, a s*vóP'"fiÍrdő főnrvosa fogadta. Magacszímrnnalú plnadá<áhó1 áe «zem^Woq ví<;pT*öfp mol^ft i~ • mp-rtiik meg a gyógyfürdőt, amelvnek első kútiát már 1Q94-h«rt fúrtáV Pnttni Vti -i-n -7 Vnrpmr gorOócuis útmutatárna alanión Av 1091 m mélv Vnthól 1fi00 1'r>prr- 73 os forró vizet it n

o

r" 3000—^Wl m

3. kh Rión VaHór

;á<; gá-7f -nyprtpV. A? 1Q9R—31. é-ueVhpn az plnbhíVip*? VS. 220 m-re in kutat fiírtaV ampivhői 1100 1/nerc 78 C°-os Vizet ps nanonta 9R00—?nno rn

3 nvertek. A haiduszohos^lói gvógvvfznek. amelv az alk®

1'kivs — iódns — brómos vizek csonnrtiába tartozik hamarosan országos híre lett. A kezdetleges g^ógvfiirdnt 1927 óta fokozatosan mind többen keresték fel gyógyulás céljából. A víz összes sótartalma az I. és II. kútnál kutanként 5400—6400 mg/l. ebből a nátrium 1760— 2160, a bróm 17,5—19,5, a jód 8,1—7,9 mg/l. A víz igen sok betegség gyógyítására alkalmas. A fürdőt 1927 óta folyamatosan fejleszteni kellett, 1927-ben még csak fövenyfürdő volt, 1928-ban már épül egy 2400 m

2 alapterületű vasbeton medence. 1942-ig épült még egy 1250 m

2-es nagy medence, hullámfürdő medence, egy 16x32 m-es pezsgőfürdő medence és egy 8x15 m-es gyermek fürdőmedence. Megépült a fedett és nyitott gyógyfürdő, az orvosi rendelők, az elektroterápiás gépterem, ivócsarnok, inhalatórium, iszappakoló és masszírozó helyiségek, öltözők, kabinok stb. 1927-ben két hónap alatt 28 000 ember fürdött meg a gyógyfürdőben, 1941-ben már 400 000 és 1961-ben 850 000 fürdőző vette igénybe. A nagy fejlődés hatására 1938-ban egy 413 m mély 36 C°-os langyosvizű kutat, majd 1941-ben a vasútállomás mellett a III. sz. hévízkutat létesítették, amely 2000 m

3 nap földgáz mellett 1070 l/p 70 C°-os hévizet szolgáltat. Ennek a gyógyfürdőhöz történő vezetése jelenleg folyik. 1958-han az Egészségügyi Minisztérium Hajdúszoboszlót gyógyhellyé nyilvánította és a SZOT 1959-ben egy 380 ágyas, 6 emeletes gyógyszanatórium építését kezdte meg, amely rövidesen el is készül. A vizet fürdésre csak 34—38 C°-os állapotában lehet felhasználni. A 70—73 C°-os és a fürdéshez szükséges hőmérséklet közötti hőlépcsőt kertészeti melegházak és a fürdő épületének fűtésére használják fel. A fürdő kútjai fűtik a Kossuth Tsz 6600 és a Városi Kertészet 5200 m

2 üvegfelületű melegházait és néhány üdülőt stb. A gyógyrészlegekben felhasznált víz hűtésére, a hideg vízzel történő keverés miatti gyógyhatás-csökkenés kiküszöbölésére 1962-ben új hűtőtornyot építettek. A befejezés előtt álló SZOT gyógyszanatórium és a hajdúszoboszlói hévizek hasznosítása érdekében egy hőközpontot kell Hajdúszoboszlón létesíteni, ahonnan a különböző igények: gyógyfürdő, melegházak, szanatórium és üdülők fűtése stb. melegvízigénye kiszolgálhatok legyenek. Természetesen itt a víz hűtéséről, a különböző hőfokú vizek keveréséről és részbeni tárolásáról is gondoskodni kellett. Á vonatkozó terveket és munkálatokat Balogh Jenő (MÉLYÉPTER.V) ismertette. Délután a tanulmányút résztvevői megtekintették a Hortobágyi Halastógazdaságot, ahol az üzemegység vezetője részletesen ismertette a haltenyésztés kérdéseit. Estefelé a Keleti főcsatorna mellett Balmazújvárosban megtekintettük az ún. K. V. tározót. Itt a Hidrológiai Társaság debreceni agilis titkára. Török László (TIVIZIG) ismertette a tározó rendeltetését és adatait, amelyeket Szűk Tibor (TIVIZIG) gyűjtött össze. A K. V. tározónak hármas feladata van: 1. Belvíztározás. A belvizek a K. V. tározóba a Keleti főcsatornától keletre fekvő területekről a Fürjér, Vidiér, Brassóér útján jutnak. 2. öntözővíztározás. A tározott és öntözésre szánt vizet a K. V. tározóból a Kadarcs—Karácsonyfoki főcsatorna felé lehet leereszteni. 3. Halastó gazdálkodás. A síkvidéki tározó kiválóan alkalmas haltenyésztésre és ezért a tározót halgazdasági célokra hasznosítják is. A tervezett K. V. tározó teljes területe kereken 2500 kat. hold lesz. A már kiépített I. és II. tó területe 950 kat. hold. A tározót teljesen terméketlen szikes legelőn, az ún. Nagylaposon építették. A tározót földtöltések veszik körül, s ahogyan a 77