Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Pálfai Imre: A mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatai a második ötéves tervben (A Hazafias Népfront ankétja Szarvason)

Szászhelyi Pál az öntözés és a vízrendezés terén a második ötéves tervben megoldandó műszaki feladatokat ismertette. Ezzel szemben 1961-ben 231 600 kh-on folyt öntözés. 1965-ben 600 000 kh öntözését írja elő a terv a berendezett terület pedig 640 000 kh. Az öntözések területi megoszlásánál csökkenni fog a Tiszántúl részesedési aránya, a növénykultúrák tekintetében pedig fokozatosan háttérbe szorul a rizstermesztés.^ Tovább fog növekedni az esőszerű öntözési mód aránya, a helyi vizek és a felszínalatti vízkészlet felhasználása és a szennyvizek hasznosítása. Az öntözési módok megoszlása 1965-ben: 240 000 kh felületi (ebből rizs 35 300 kh), 360 000 kh esőszerű (ebből csőkút kb. 140 000 kh) öntözés. A második ötéves tervben a fejlesztés általános irányelveinek lényeges szempontjai: az új öntözőtelepeket elsősorban a jó termőkéfeességű talajokon kell létesíteni (1), a sorrend tekintetében első a meglevő főművek és belső berendezések hasznosítása, ezzel párhuzamosan másodsorban a helyi vizek nagyobb arányú felhasználása, különös tekintettel a csőkutas öntözés kiterjesztésére, és csak harmadsorban kerül sor új állami főművek és rendszerek építésére (2), az üzemi feltételek biztosítása (3). A fejlesztéssel kapcsolatos további feladatok: a vízmennyiségmérés általános bevezetése. korszerű, nagyüzemi igényeket kielégítő felületi öntözőtelep-építés és az esőztető öntözőberendezések fejlesztése. A halászat terén az 1960. évi közel 150 000 q-ás halhústermést a II. ötéves terv végéig mintegy 270 000 q-ra kell emelni. Ez az 1960. végéig berendezett 37 700 kh-nyi tógazdaság mellett további 20 000 kh új halastó létesítését és 15 000 kh régi halastó felújítását teszi szükségessé, de megköveteli a fajlagos halhozam emelését, és a természetes vizek halállományának növelését is. A belvízrendezés és belvízgazdálkodás tárgyalása során Szászhelyi Pál kifejtette, hogy a felszíni vizek gyors levezetésére és kárelhárításra szorító hagyományos passzív belvízrendezéssel szemben, a nagyüzemi gazdálkodás biztosította új lehetőségek kihasználásával a belvízgazdálkodás fokozatos bevezetésére kell törekedni. ,, Ezen túlmenően a műszaki fejlesztés főbb irányelvei: a vízháztartási egyenlet gyakorlati alkalmazásának bevezetése, az üzemen belüli belvízgazdálkodás, a peremvidéki területek egységes vízgyűjtőterületként való vizsgálata, a meglevő belvízvédelmi berendezések üzemi hatásfokának fokozása és összehangolása. A kultúrmérnöki munkákat (kisvízfolyások rendezése, vízmosások megkötése, lecsapolása stb.) ki kell terjeszteni az egész vízgyűjtőterületre és a talajvédelemmel összekapcsolva egységes elvek alapján kell megtervezni és végrehajtani a mezőgazdasági, vízügyi és erdészeti feladatokat. A felsorolt műszaki teendőkön kívül az előadó végezetül szólt a széleskörű társadalmi mozgósítás útján megvalósítható feladatokról is. Ezek a rét- és legelőterületek javítása és terméshozamuk fokozása a bakhátas művelés felszámolása, a korszerű hegy- és dombvidéki nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek tervszerű biztosítása, az öntözéssel járó nagyobb műszaki és agronómiai szakismeretek elsajátítása, a meglevő öntözőberendezések és lehetőségek fokozottabb hasznosítása. Dr. Kovács Gábor előadása az öntözés és vízrendezés agronómiai feladatait tárgyalta. Elöljáróban az aktív és oasszív vízgazdálkodás egvségéről. majd az öntözés üzemi feltételeinek megteremtéséről szóít. Utóbbiak közül megemlítette a megfelelő táoanvagu tán pótlást, a többlettermés és az állattenyésztés öwwhan piáit, a szállító és betakarító eér>ekkel való í»llátottsásot, és a többletterménv raktározását. Ezután a ,.hr»1 öntözzünk?" kérdését fejtegette, majd az öntözési módok és az öntözendő növények helves megválasztásáról szólt. Részletesen kitért a szálastakarmánvok öntözéses termesztésére, ismertette a szarvasi Kutató Intézet eredményeit. A kukorica öntözésével kapcsolatban hangsúlyozta a mélyművelés fontosságát és közölte azokat a fajtákat — mind a szemes, mind a silókukorica esetében — melyek legalkalmasabbak öntözéses termesztésre. Ezután az ősgyepek, a mesterséges legelők, a szója és a cukorrépa öntözésével kapcsolatos új szempontokat világított meg. Előadása végén néhány termesztésszervezési kérdéssel foglalkozott és a szakemberképzésre vonatkozóan konkrét javaslatokat adott. „Az öntözés mezőgazdasági üzemi kérdései"-ről Járányi György tartott beszámolót. Felhívta a figyelmet a nagyarányú fejlesztés üzemszervezési kihatásaira. Jelenleg a szétszórt kis 100—200 kh-as öntözések, csupán kiegészítik, de alapjaiban nem változtatják meg az üzem eddigi profilját, gazdálkodási formáját. De a 300—500 kh-as tömbök, üzemi szinten a 2—400 kh-as egységes, sőt az ezek összekapcsolásából álló még nagyobb öntözőrendszerek döntő módon befolyásolni fogják egy-egy gazdaság termelési módját; pontos üzemterv, magasszintű koordinálás stb. szükséges. Majd sorra vette és elemezte azokat az intézkedéseket, melyek az üzemekben jelenleg is jelentősen fokozhatnák az öntözés hatékonyságát. Ezek: az öntözés helyének helyes megválasztása, az állóeszköz-érték növelése, a fokozott tápanyag ellátás biztosítása, az agrotechnikai munkálatok gyors és szakszerű elvégzése (gépesítés),. az öntözendő növénykultúrák árutermelés szempontjából történő kiválasztása, a növényállomány sűrűségének helyes meghatározása, másodnövények beiktatása, az öntözési módnak az üzemi feltételek gondos alapján történő megválasztása az öntözőberendezések jobb kihasználása (kettős műszak), tartalék-alkatrészek biztosítása, az üzemeléssel foglalkozók szakképzettségének fokozása, serkentő jellegű bérezési és premizálási rendszer kidolgozása. Dr. Mosonyi Emil előadásának címe: „A társadalom mozgósítása vízgazdálkodási célkitűzéseinek megvalósításáért". Bevezetőben az előadó végigtekintett azokon a szerveken, amelyek társadalmi munkával foglalkoznak, majd kifejtette a népfrontra váró feladatokat: az alulról jövő kezdeményezések támogatását, a felvetett kérdésekkel külön-külön foglalkozó társadalmi szervek összefogását, átfogó, sőt országos jellegű kezdeményezéseket stb. Ezekután a társadalmi munka fogalmát tisztázta hangsúlyozva, hogy az akkor válik valóban értékes, közhasznú tevékenységgé, ha mindenki lehetőleg abban a munkakörben végzi, amelyben külön is szakember. Példákat sorolt fel és leszögezte, hogy a társadalmi munka végeredményben két formában jelenik meg. az egyén által végzett fizikai vagy szellemi munkában és a kollektív társadalmi hozzájárulásban. Részletesen ismertette a tiszavalkai (Borsod m.) belvízöblözet fejlesztésének tervezésében és kivitelezésében a Hazafias Népfront kezdeményezésére megindult társadalmi munkát, előadásának végén pedig a tanulás és tanítás jelentőségét hangsúlyozta. A felkért hozzászólók közül Madas András az öntözés fejlesztésének hitel-ellátásáról. Kocsis Árpád az államigazgatás és a társadalom együttműködésének konkrét lehetőségeiről. Páczeit Ferenc az öntözőrendszerek és telepek belső szállításának kérdéseiről, Rws?nák János a Népfront-mozgalom szerepéről tartott előadást. A fentieken kívül számos szakember és népfrontbizottsági tag hozzászólása egészítette ki az elhangzottakat. Az ankét résztvevői az első naoon a szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet gazdaságába tettek kirándulást. A rózsásí üzamegvséaben lucerna és mesterséges legelő különféle külföldi esőztető berendezésékkel (Mannesmann Bauer. API) történő öntözését. napraforsó-csalamádé másodvetés felületi öntözését és a forrólevegős lucernaszállítő üzemet tokintették meg. a kákái üzemegvsésben oedig cukorréoa felületi öntözését, az üzemelő öntöző-hajót és a halastavak komplex hasznosítását láthatták. Pálfai Imre 75