Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Pálfai Imre: A mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatai a második ötéves tervben (A Hazafias Népfront ankétja Szarvason)

firassótóí Fogaras felé haladva átmegyünk a Keleti Kárpátok kristályos-mezozóos övéhez tartozó Persányi hegység déli részén, majd Persány községet elhagyva Fogarason át az Olt völgyében az Erdélyi medence déli szegélyén Nagyszeben felé megyünk. Az út balol­dalán tiszta időben jól láthatók a Déli Kárpátokhoz tartozó Fogarasi havasok meredek csúcsai. Felek (=Avrig) község után átmegyünk az Olt hídján, majd a Cibin patak völgye mentén Nagyszebenbe érkezünk. Nagyszeben és Szerdahely között áthaladunk az,Olt és a Maros vízválasztóján. Szerdahely határától a Szé­kás patak völgye mentén, majd Szászsebest elhagyva Gyulafehérvár és Nagyenyed érintésével Felvincig a Maros jól felismerhető széles (ún. városi) teraszokkal kísért középsőszakaszjellegű völgyében haladunk. (Pl. Gyulafehérvár, Nagyenyed is a Maros 15—20 m magas városi — II. sz. — teraszán épült.) Felvinc és Torda között először a Felvinci patak völgyében megyünk, majd a vízválasztó után balkéz felől a távolban (az úttól kb. 8 km-re) feltűnik az ural­kodóan júra mészkőben kialakult híres Tordai hasadék. Tordán ál átlépjük az Érchegységből jövő Aranyos folyó völgyét, s Felek határában a Turi patak völgyében, illetve a környéken mindenütt láthatók a szarmata emeletbe tartozó ún. feleki rétegekből származó homok­kőgömbök. A Feleki tetőről megpillanjuk a Kis Szamos völ­gyében települt Kolozsvárt. A Feleki tető és Kolozsvár között (Házsongárd) számos suvadásos forma észlelhető. A kolozsvári Fellegvár a Kis Szamos és a Nádas patak közötti terasznyelven foglal helyet. A Kis Sza­mos partjától a Fellegvárra vezető útunkon jó feltárá­sokban láthatók a dombot felépítő Corbula kagylóma­radványokat tartalmazó laza és szilárd homokkőréte­gek. (Kolozsvár a Kis Szamos városi (II. sz.) és köz­bülső (III. sz.), a fellegvár (az innen elnevezett ún. fellegvári (IV. sz.) teraszán épült). Kolozsvárról a Kapus patak völgyében vezet az or­szágút Bánffyhunyad felé. Kőrösfő határában látható a Sebes Körös forrása. Bánffyhunyad után elhagyjuk az Erdélyi medence területét. Kissebesnél már a Bihar kristályos alaphegysége van a felszínen. Körösfekete­tó után a triász időszaki mészkőben kialakult Király­hágón át vezet az országút, majd a Nyugati Középhegy­ség (Bihar hg.) területét elhagyva — élményekben és tapasztalatokban rendkívül meggazdagodva — a Se­bes Körös völgyében érkezünk Nagyváradra, illetve a Pannóniai medence területére. Dr. Vitális György FELHASZNÁLT ÉS AJÁNLOTT IRODALOM Association Géologique Carpato — Balkanique V-éme Congress 4—19 septembre 1961 Bucarest. Guide des excursions: B. — Carpates Orientales; C. — Carpates Méridionales; D. — Dobrogea. (Bukarest, 1961.) Ádám L.: Románia természeti földrajza. (Földrajzi Közlemények LXXXIII. 1959. p. 151—172.) Boleman I.: Magyar fürdők és ásványos vizek. (Magyar Balneológiai Egyesület kiadása, Bp. 1896.) Bulla B.: A két Csíki medence és az Oltvölgy kialaku­lásáról. (Földrajzi Közlemények LXXVI. 1948. p. 11—22) Csajághy G.: Az erdélyi ásványvízkutatások eredmé­nyei. (Földtani Intézet Évi Jelentése az 1943. évről II. k. p. 139—152. Bp. 1950.) Csajághy G.: Az 1941—42. évi Erdélyi ásványvízkuta­tások eredményei. (Beszámoló a Földtani Intézet vitaüléseinek munkálataiból. Földtani Intézet 1943. Évi Jelentésének függeléke 4. füzet. Bp. 1943.) Földvári A. — Pantó G.: Balánbánya környéke bánya­geológiai viszonyai. (Földtani Intézet Évi Jelentése az 1941—1942. évekről II. k. p. 335—351.) Jugovics L.: A torjai Büdöshegy hidrogeológiai viszo­nyai és ásványvizei. (Hidrológiai Közlöny XXVII. 1947. p. 88—94.) Koch A.: A Herkules-fürdő és Mehádia környékének földtani viszonyai. („A Herkules-fürdő és környé­ke" c., a magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése alkalmára kiadott munkából. Pest, 1872) Láng S.: Az óceánok.(Kéz A. — Láng S,: Leíró termé­szeti földrájz II. k. 3. füzet. Felsőoktatási Jegyzet­ellátó Vállalat Budapest, T. sz.: 9—7366, Kézirat, 1959.) Nagy L.: A Román Népköztársaság földtana I. és II. kö­tet. (Bolyai Tudományegyetem Kolozsvár. Tanügyi sokszorosító, Kolozsvár, 1958.) Oncescu N.: Geologia Republicii populäre Romine (Edi­tura technica, Bucuresti, 1957.) Orbán B,: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismei szempontból. (Pest, 1868.) Popescu— Voitesti I.: Evolutia geologico — paleogeo­grafica a pamantului románesc. (Cluj, 1936.) Schafarzik F,: Az aldunai Vaskapu-hegység geológiai viszonyainak és történetének rövid vázlata. (Föld­tani Közlöny XXXIII. 1903. p. 327—365.) Szabó A.—Soós I•— Schwartz Á.—Bányai J-—Várhelyi Cs.: Magyar Autonóm Tartománybeli ásványvizek és gázömlések. (Akadémiai Könyvkiadó, Bukarest, 1957.) Szabó J.: Egy kontinentális emelkedés és süllyedésről Európa DK-i részén. (A M. Tud. Akad. évk. X. köt. VI. darabja, Pest, 1862.) Székely A.: Geomorfológiai tanulmányúton Romániá­ban. (Földrajzi Értesítő VIII. 1959. p. 361—376.) Telegdi-Roth K.: Magyarország geológiája. I. rész. A magyar föld és az azt környező területek hegyszer­kezetének kialakulása. (Tudományos gyűjtemény 104. Danubia Könyvkiadó, Pécs, 1929.) Telegdi-Roth K.: A Kárpátok kialakulása. (Földtani Értesítő III. (új) évf. 1. sz. Bp. 1938. p. 1—14.) Tőry K.: A Duna és szabályozása. (Akadémiai Kiadó, Bp. 1952.) Zsigmondy V.: A herkulesfürdői hévforrások. (M. Mér­nök- és Építész-Egylet Közlönye, Bp. 1882.) A mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatai a második ötéves tervben 1962. augusztus 28—29-én a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának titkársága ankétot rendezett Szarvason. Az ankéton vezető szakemberek számoltak be a mezőgazdasági vízgazdálkodás jelenlegi helyze­téről és feladatáról, külön kihangsúlyozva a társadalmi szervezetek szerepét. A kétnapos tanácskozás során mind a műszaki, mind a mezőgazdasági kérdések a komplex vízgazdálkodási szemlélet jegyében kerültek megvitatásra, a legtöbb szó mégis az öntözésről esett, melynek fejlesztése a II. ötéves terv időszakában a ko­rábbi évekhez képest ugrásszerű lesz. A bevezető előadást dr. Vitális Sándor tartotta: „A mezőgazdasági vízgazdálkodás a népgazdasági cél­kitűzések tükrében" címmel. Hangsúlyozta a vízkész­letek minél pontosabb megállapításának szükségessé­gét, majd a magyarországi öntözések múltjának is­mertetése után, a nagyobb távlatban öntözésre beren­dezhető területekről és a végrehajtandó fő vízi mun­kálatokról szólt. 1980-ig 2 millió kh, még nagyobb táv­latban pedig összesen 3,72 millió kh válik öntözhetővé hazánkban. Előadása végén felhívta a figyelmet az ok­tatás és a nevelés megoldásának társadalmi feladatára. 74

Next

/
Thumbnails
Contents