Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Nagy L. Dénes: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanulmányútjáról

fenókszintje alá nyúló alapozás (1 .rajz). A gáttest alul 118 m felül 30 m széles. A gát 480 m hosszú. Maximális vízmélység a duzzasztó fölött 82 m. A gáttest közepén 4 db, egyeríként 150 m

3/s, összesen tehát 600 rrv/s vízemésztő képességű túlfolyó van. Eezen kívül temészetesen a gát fenékkiürítővel is rendelkezik. A tározo tón jelentős vízisport fejlődik ki. Bicazul alatt a Bistrita folyó egy teljes félkör alakú visszafordulást tesz és az erőmű építésékor, vagyis a vízerő hasznosításakor ezt vették elsősorban figyélembe. A folyó medre a gát és a jelzett félkör között uis, mintegy 120 m-t lejt és így az erőműben a turbinák kereken 195 m vízoszlopnak megfelelő nyomást hasznosítanak. Az erőműben 6 db Francis turbinát helyeztek el, melyek közül 4 db, egyenként 25, 2 db pedig egyenként 55 MW energiát termel. Az erőmű teljes teljesítőképessége tehát 210 MW. A tározót az erőművel 2 db 4.0, illetve 4,2 m a-jű acélcső köti össze. A közbenső hegy alatt a nyomócsöveket 4800 m hosszú, 35 m lejtésű, járható alagúton vezetik át. Az alagút végén van a hengeres csillapító medence, alatta a PACE (=béke) feliratú zárkamra és a hegy tövében a gépterem (5. kép). 5. kép. Á békást „Lenin" vízierőmű és az alvíz csatorna Az erőmű alatt is rendezik a Bistrita folyó völgyét és további 11 db egyenként 14—24 m duzzasztó magasságot biztosító vízlépcsőt építenek be, amelyek együttesen 240 MW energiát fognak termelni. Az erőmű alatti folyószakasz rendezése most van folyamatban, kb. 5 éven belül épül ki a teljes erőmű sor. Tanúlmányútunk utolsó szakaszán Tusnádot, Brassót, Fogarast. Nagyszebeni, Gyulafehérvárt, Nágyenyedet, Kolozsvárt, Bánffyhunyadot és Nagyváradot kerestük fel nagyobbrészt kulturális program keretében. Részletesebb műszaki programunk Brassóban és Kolozsváron volt. Brassó jelenleg Románia harmadik legnagyobb városa, lakóinak száma kereken 170 ezer. Fejlett ipara van és amellett gazdasági, kulturális és turisztikai központ is. Üj városnegyede korszerű építési elvekről tanúskodik. Brassó számára 1893-ban foglalták az első forrásokat és 50 l/s vízmennyiséget juttattak az akkori közkifolyók számára. Ma a város ivóvízellátására, illetve ivóvíz minőségű ipari víz biztosítására 24 000 m

3 víz szükséges. Ezt felerészben forrásvizekből, felerészben felszíni vízből biztosítják. 1975-ig további 12 000 m

3 ivóvíz minőségű víz biztosításához szükséges bővítést fognak kiépíteni. Ezenkívül külön ipari vízellátás is van, »mit jelenleg a Tömös csatornából nyernek (28 ipartelep részére 500—800 l/s vízmennyiséget). A jövőben külön iparivíz hálózatot is építenek (Prázsmári vízmű), amely az Olt folyóra támaszkodik. Ivóvíz céljára jelenleg a következő forrásokat használják: Csukás-források (4 db forráscsoport 150 l/s maximális vízhozamirlal), Rakodóvölgyi források (96 db 20— 40 l/s vízhozamú), Salamonszikla körüli források (36 db 30—40 1 vízhozammal). Ezenkívül a Vágóhídnak három kútja maximálisan 30 l/s. a traktorgyár 1 db 300 m mélyfúrású kútja pedig ugyancsak 30 l/s vízhozammal rendelkezik. A felszíni vízmű a Tatrang-patakra támaszkodik és Brassótól kb. 10 km-re fekszik. 1945 után épült. A 1. rajz. A békási völgyzárógát (Vákár Tibor rajza) 9. ábra. A békási ,,Lenin" vízierőmű 1. Gát, 2. Vízkivételi zsilip, 3. Erőmű