Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Vendl Anna: Egyes hazai víztározók feliszapolódásáról

I vízgyűjtőterületét főleg karsztosodott kőzetek építik fel. A vízgyűjtőterület legidősebb képződménye az al­sótriász lemezes mészkő. A középsőtriász dolomit és középsőtriász világos és sötétszürke mészkő is nagy tö­megben van a felszínen. A pannóniai folyóvízi és bei­tavi üledékek, agyagok, kavicsok is nagy számban ta­lálhatók. A pleisztocén terra rossa (vörös agyag) is több helyen fellelhető. A holocén képződményei: homok agyag és kavics. megtelt hordalékkal. Egy másik árvíz (1955. dec.) 600 m 3 iszapot hozott, ami 600 Tengormmaáltáfc'i J^gsEsiS 5. ábra. A jósvafői víztározó vázlatos helyszínrajza A tározó vízgyűjtőterülete a Jósva forrás vízgyűjtő­területe. A Jósva forrás a Somostető (470 m A. f.) tö­vében mintegy 220 m A. f-i szinten fakad. A forrás víz­gyűjtőterülete kb. 22,5 km 2. A vízgyűjtőterületet részint középsőtriász karsztosodott mészkő, részint pannóniai 'agyag és kavics borítja. A víz erről a területről nem­csak beszivárgás, hanem a karsztos és a Vízzáró fel­szín határán keletkezett nyílt víznyelőkön keresztül (töbör, dolina) földalatti lefolyás útján is kerül a jós­vafői barlangjáratokba és innen a forrás érhálózatába. Az egész vízgyűjtőterület kőzeteinek legnagyobb része vízáteresztőnek mondható. Százalékosan: vízát­eresztő 62%, vízzáró 18%, közepesen vízáteresztő 10%. A 22,5 km 2 vízgyűjtőterületből 14 km 2 karsztfenn­sík. Ennek 50%-a karsztlegelő és kopár, 50%^a erdővel borított. 8,5 km 2 az agyagos kavics ós a kavicsos agyag, Ennek 90%-a szántóföld, 10%-a legelő. Tehát az egész vízgyűjtőterületből: erdő és liget-cserjék 31% szántó­föld és kert 34,2%, legelő és kopár 34,8%. A Jósva forrás által felszínre hozott lebegtetett hor­dalék 95%-a a pannóniai beltavi üledékes területről származik. A tóban, miután a Jósva forrásból igen ke­vés hordalék jut bele, komoly feliszapolódást csak a barlangi árvizekkor észleltek. A Jósva forrás átlagos vízhozama idején 1 év alatt 25 m 3 iszap rakódik le a tóban. Ennek súlya (y=2,l t/m 3/52,5 t. A tározótér 20 000 m 3, tehát az évi átlagos feliszaipolódás mértéke ennek %-ában: 25 Ä 100=0,12o/ 0 tehát jelentéktelen. Nagyobb árvizek (1954) alkalmával (Q%1 m 3/sec) azonban előfordult, hogy 3700 m 3 horda­lék ülepedett le azaz a tározótérnek 3700 -100=3,0%-a a tározótérnek. 20 000' A vízgyűjtőterület lekoipásának ós fajlagos horda­lékszállításának számítása — tekintve a karsztüregeket és földalatti járatokat — nem végezhető el. A leülepedett hordalék anyagának szemcseeloszlási vizsgálata szerint a talajmechanikai jellemzők a kö­vetkezők: Tó közepe: D ü o=0,022 mm; D l o=O,0037 mm; U= 5,93; D =0,00783 mm. Tó széle: D tí o=0,014 mm; D,o= 0,001 mm; U=14 00; D =0,0045 mm. A Tengerszem-tó iszapjának ásványi összetételére jellemző, hogy túlnyomórészt igen apró kalcitkristá­lyokból áll. Kevés legömbölyített, koptatott kvarc­szemcse, amfiból, biotit, gránát és más színes ásvá­nyok szemcséi és töredékei is találhatók az iszapban. Az ásványszemcsék százalékos eloszlása a következő: kalcit 75% ,kvarc 15%, amfiból, biotit 7% gránát és más színes ásványok 3%. Az átlagos meteorológiai és lefolyási értékekből ki­számítható hogy a víztározóba évenként átlagosan 5 000 000 m 3 víz jutott. Az átlagos hordaléktöménység értéke: c= ?5XMXioL =01 /m3 5X10 6 1954. évi árvízkor V=100 000 m 3, C= 3700X2, 1X101 =77 7 kg/ m3 10 r' A tárgyalt víztározók jellemzőiből számított érté­keket összehasonlítva Bogárdi, Howard, Lane, Samov táblázataival, illetőleg görbéivel, kitűnt, hogy a hazai víztározók viszonyaira az említett szerzők munkáiból nem sikerül mindig kellő pontossággal következtetni. A tározók adatai alapján az a következtetés adódott, hogy évek hosszú során át, amelyekben a csapadéko­sabb és a szárazabb időszakok hatása kiegyenlítődik, a feltöltődést főleg a vízgyűjtő benőttsége szabja meg.' Vágás István szerint a tározó várható egy évi fel­töltődésének becslése — ha a tározót rendszeresen ko­torják és csapadékban vagy a terület lepusztulásában változások vannak ,a következő összefüggéssel fejez­hető ki: i Vj-F'VyB ahol Vft = az egy év alatt a tározóban összegyűlt hor­dalék mennyisége (m 3), F=a vízgyűjtőterület (km 2), V/ = a talaj minőségétől függő, a kopár területekről lejövő fajlagos évi hordalékmennyiség (m 3/km 2/év) B=a terep benőttségi mutatója (nevezetlen szám). A képletben szereplő V/ és B értékek megállapí­tása Vágás szerint a következő: V értéke az elmosott hordalék anyagától függ. (A tapasztalati adatok száma nem volt elég ahhoz, hogy V f értéke talajjellemzők függvényében kifejezhető legyen, így az csak tábláza­tosan foglalható össze.) Homokos, laza talaj Finom homok, iszap Középkötött, agyagos talaj Kötött talaj mm/ev 0,7—1,2 0,4—0,8 0,2—0,5 0,0—0,3 m 3/év/km 2 700—1200 400—1200 200— 500 0— 300 20 000 100=18,5%-a V/ -et, amint a táblázatból látható, nemcsak a vízgyűj­tőterület egységéről évenként lemosott hordalék mennyiségével, hanem a vízgyűjtőterület egy évre vo­natkoztatott lekqpásával is jellemezhetjük. B értéke azt mutatja meg, hogy a vízgyűjtőterület hány százalékáról jut le az előbbi táblázatnak megfe­lelő hordalékmennyiség. A táblázat az adott formában csak kopár, le nem pusztult, de pusztulófélben levő vízmosásos területeken érvényes. bO

Next

/
Thumbnails
Contents