Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Szalontai Gergely: Budapest gyógyvizeinek minőségi változása

Bp-é/zak JóZff*ht>gy Bp-<Jé/ Margifsz/c/irf cv xörnye/rr Jzec.heny/ fi/a -t-Mg *Ca = ioo'a Cl fSO.\ *HCO

i - fOOJí 19-24, 2. ábra. Budapest meleg karsztvizeinek összetétele (Oldott szilárd anyag egyenérték százalékban kifejezve) zében, bár nem a legmagasabb hőmérsékletűek, találjuk a legnagyobb oldott anyag koncentrációt. A vízadó kőzet összetételében, a víz áramlása sebességében kell keresnünk a jelenség magyarázatát. A Margitsziget I—

III., Béke, Elektromos, valamint a Lukács—Császár forrásoknál a bár kisebb mértékű, de jól észlelhető különbség hasonló okokra vezethető vissza. E széles therápiai spektrummal rendelkező hévizeket a Fővárosi Fürdőigazgatóság használja fel gyógyés strandfürdőinek vízellátására. A gyógyító erőt adó tulajdonságok állandóságát, melyek között a vízben oldott anyagok összetételének és mennyiségének, valamint hőmérsékletének van a legnagyobb szerepe, csak nemrégen vették vizsgálat tárgyává. Újabban mind gyakrabban vetődik fel a kérdés: korlátozás nélkül termelhető-e ki a forrásokból a víz, bekövetkezhet-e tartós minőségváltozás? Az utóbbi évtizedekben észlelt jelenségek a hévforrások vizének jellegében bekövetkezett változásokra mutatnak. Míg a múlt évszázadban ugyan szórványosan, főleg Molnár [2] által végzett vizsgálatok a források vizének állandó kémiai jellegét mutatják, Sarló [3] újabb rendszeres elemzései egyes források jellegének megváltozásáról adnak képet. A Józsefhegy—Margitsziget és északi környéke területén fakadó források vizében bekövetkezett változások klasszikus példájául a 118 m mély Margitsziget I. fúrást állította A víz klorid tartalmának az 1870. évi 122,9 mg/l és az 1922. évi 123,0 mg/l értékekről 1950. évben már csak 55,1 mg/l meghatározható mennyiségre történt csökkenése volt a figyelmeztető jel, mely a vízjellegnek a langyos karsztvíz felé való eltolódását, tehát minőségromlását jelentette. A budapesti ásvány- és gyógyvizeknek egymáshoz való viszonyát kémiai jellegüknek összehasonlítását, valamint az egyes források vizébesn észlelt változást négyzetdiagram ábrázolással kívánjuk bemutatni. Tekintve, hogy elsősorban*a gyógyfürdők által felhasznált karsztvizeket vizsgáljuk,, az ábrázoláskor a következő összevonásokat, egyszerűsítéseket alkalmazzuk. A langyos karsztvízben az uralkodó kation és kalcium és a magnézium, anion pedig a hidrogénkarbonát. Mint említettük, a hőmérséklet emelkedésével a nátrium és kálium, valamint a klorid és szulfát mennyisége egyaránt növekszik (4. ábra), ezeket összevonva vesszük számításba. Vizsgálatainknál a víz jellegét az egyenértéks.-:á '.alékban kifejezett Y - Na+K, X = C1+S0

4 paraméterek adják meg. Természetesen 100— Y = Ca+Mg, 100—X = HCO

s A négyzetdiagramban az összetételt, jelleget megadó koordináták: Y és X. Az 5. ábrán az 1960. évben végzett vizsgálataink eredménye ítlapján kívánjuk bemutatni a budapesti ásvány- és gyógyvizek kéihlai jellegét. A három típus 69-76 C 24