Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Gondozó György: Adatok a Pusztavámi Bányák vízföldtanához

Adatok a pusztavámi bányák vízföldtanához GONDOZÓ GYÖRGY Középdunántúli Szénbányászati Tröszt, Pusztavám 1. Földtani felépítés. A pusztavámi barnakőszénterület földtanilag és szerkezetileg szerves része az Oroszlány—Pusztavám—Mór-i alsóeocén medencének. Keleten triász mészkőből álló alaphegység határolja, nyugaton a medence nyitotf! Az alaphegység és a fedőhegység külszíni érintkezése eléggé szeszélyes. Beöblösödések, eocén környezetiből kiálló triász sziklák bizonyítják az alaphegység egyenetlen felszínét. A Katonacsapás területén barnakőszénkutató mélyfúrások gyakran a telep alatt 0,50 m-re már triász időszaki képződményeket harántoltak, s közel ezen ponthoz csapásban már jóval 10,00 m feletti volt a barnakőszéntelep alatti alsóeocén üledék vastagsága. A vágatok ezt több helyen igazolták. A működő aknák egy nagyobb beöblösödésben foglalnak helyet, amelyek felső szerkezeti lépcsőjét a Katonacsapás és a külfejtések széntáblái alkotják (1. ábra). A medonce szegélyen az eocén képződmények a rendszer ismeretes, melyek mentén a víz a barnakőszéntelepen keresztül húzódik és állandó bővizű (15— 20 l/p) forrást alkot a föld alatt. Egy ilyen üreg harántolása után a Nagy Lépakút vízhozama majdnem felére csökkent. Az ilyen vízfakadás könnyen közömbösíthető és nagyon ritka. A napi 40 vagon termelésű üzem kezdettől fogva 100 l/p alatti vízemelést végez. Több lépcsős vető 70—75 méteres szintkülönbséget hozott létre a Csukatói Bányák és a Katonacsapás között. A domborzat ennek megfelelően úgy alakult, hogy a bamakőszóntelepek e tektonikai szinten is sekélymélységűek (20—50 m között). Pusztavám bányaüzemei közül fedővíz szempontból ez az üzem a legveszélyesebb. A- fedőkőzetek közül itt nincs meg a főnumimuliteszes mészkő, eróziós lepusztítás áldozata lett (2. ábra). A közvetlen felszínt a pleisztocén homok és az alsóeocén agyagmárga képezi. A csapadékvíz a V mükójé ctHna veró csapdj aknam*ló halár ,—. alaphegység Halár Katonqcsapds,' / 1. ábra. A Pusztavámi Szénbányák területének szerkezeti vázlata külszínen is ismeretesek, főleg a főnummuliteszes mészkő és az agyagmárga a legelterjedtebb. Az Általér felé az eocént oligocén-miocén folyóvízi törmelékes üledék fedi. A területre hosszanti csapásirányú lépcsős szerkezet jellemző. Pusztavámtól Ny-ra az Általérrel közel párhuzamosan egy szerkezeti árok ismeretes mellyel párhuzamosan Ny-ra kisebbmérvű, K-re erőteljesebb lépcsőzetes vetők húzódnak (1. ábra). A bányászkodás megkezdésekor a Katonacsapás bányáját fedővízveszélyesnek nyilvánították. A küV szint alkotó főnummuliteszes mészkő repedezett, karsztos. A barnakőszénkutató mélyfúrások öblítővizének elszökése általános volt. Néhány alkalommal vízcsobogást lehetett hallani a lyukszelvényből. Később a főfeltáró vágat, amely a fedőmárgában van, olyan üreget tárt fel, amelyben 10—15 l/p víz csordogált. A főnummuliteszes mészkő repedései, üregei részbon agyagos törmelékkel — főleg az agyagmárga réteglapjának közelében — vannak kitöltve. A főnummuliteszes mészkő az agyagmárgára települ. Az agyagmárga felett 1 50—2,00 m-re a főnummuliteszes mészkőben csak mérsékelten veszett az öblítőiszap. A csapadékvíz által behordott agyagos törmelék egy természetes kis vízzáró réteget hozott létre. így a főnummuliteszes mészkőben összegyűlt víz esaik abban az esetben zavarhatja a bányaművelést, ha az húzott vetőzónát harántol, vagy ha a külszínen eróziós völgy van és a főnummuliteszes mészkő lepusztult. A főnummuliteszes mészkőiben levő víz nem nagykiterjedésű. Egy-egy nagyobb vizet vezető repedés2. ábra. Átlagszelvények a barnakőszénkutató fúrások alapján (1. Katonacsapás, 2. DISZ és Béke lejtősaknák, Csukatói üzemek) 15