Hidrológiai tájékoztató, 1961

2. szám, augusztus - Vendég János: Harkány gyógyfürdőről

Harkány gyógyfürdőről VENDÉG JÁNOS /Szerző az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Mérnöki Karának IV.éves hallgatója/ Harkányfürdő hazánk egyik legismertebb gyógyfürdője. Az ország déli részén lévő meleg kénesvizü fürdő, gyógyfürdőink között a leghatásosabbak egyike, ez indokolja, hogy röviden ismertessük a fürdő történetét, hidrogeológiai viszonyait es jelenlegi állapotát. 1823-ban Harkány község D-i részén megindult az ott elterülő mocsár lecsapolása.E munkálatok során az ott dolgpzók tapasztalták első izben,hogy a mocsár vizét levezető csatornában egyes helyeken, a viz meleg, sőt olyan hőfokú, hogy huzamosabb ideig nem is lehetett benne tartózkodni. A íecsapolást végzők között olyan is akadt, akinek fájdalmas daganat volt a lábán, s a vizben állva ez elmúlt, eloszlott. Ez a hir nem maradt titokban,sőt igen gyorsan elterjedt a községben és a környező falvakban, ennek az lett az eredménye, hogy megindult a betegek áradata a "gyógyító viz" felkereséséért. A gyógyvíz tulajdonosa jó üzlet reményében a forrást kitisztittatta, kútba foglaltatta és fürdőt épittetett. l85o-ig ez a kut ötször apadt el és mindig az előző hely közelében újból előtört. Ennek oka az lehetett,hogy a kutat nem mélyítették le a vízzáró agyagrétegig. A forrásnak többszöri helyváltoztatása szükségessé tette annak állandósítását.Az 186566-os években Zsigmondy Vilmos

t bizták meg e munkák elvégzésével. Ezzel kapcsolatban Zsigmond

y a környék hasonló meleg forrásait /Siklós, Kistapolca, Beremend/ bejárta és ezek földtani viszonyait is vizsgálta. 1866-ban 34,77 m mély próbafúrássa

l tárta fel a vizadó rétegeket, igy megállapította, hogy a forrás állandósítható. Még ebben az évben elkészítette a 37,77 m mély kutat is. A kut naponta 16oo l/p, 62,5 C vizet adott. Zsigmond

y a magas kéntartalmú vizet adó kutat különös gonddal készítette vörösfenyőcső béléssel, "ezzel elérte azt, hogy a viz eredeti minősége és mennyisége nem változott. Rövid 2o év alatt a fürdő akkorát fejlődött, hogy a meglévő kut a megnövekedett vízigényt már nem tudta kielégíteni, s igy egy uj kut létesitése vált szükségessé. Az uj II.számú kutat 1877-be

n készítette el, ugyancsak Zsigmondy

. A kut 47,7 m mély, s a feljegyzesek szerint percenként 74o 1, 63,7 C -os vizet adott. A siklósi forrásokat vizsgálva megállapítható az a tény, hogy ezek a források a siklósi Várhegy mezozóos sasbércének peremi törésvonala mentén fakadnak. A máriagyüdi un. Büdös Tapolca mellett közvetlenül szintén a triász .mészkő egy kis sasbérce jut a felszinre. E tények alapján elfogadható feltevésnek kell tartani azt, hogy Harkányban felszinre jutó viz a Dráva negyedkori üledékei alatti triász rögök peremi törésvonala mentén jut a felszinre. Harkányfürdő hévforrásainak a hegységszerkezeti viszonyokkal való összefüggését a környező kutak adatai is igazolják, amely szerint a kutak vizének hőmérsékletei fordítva arányosak a kutaknak a termál kuttól mért távolságéval. Ezt a vizsgálatot még Zsigmondy Vilmos végezte el, szerinte 12 m távolságra lévő kútban a viz hőmérséklete 28,5 C -os, 19o m távol ságra lévő kut vize 2o,o C^os, a 38o m távolságra lévő kútból nyert viz 17,5 C -os, az 57o m távolságban lévő kut vizének hőmérséklete 14,o C -os.12,5 C -os vizhőmérsékletet mért a termálkúttól 9oo m-re lévő kútban. Ez a tény azt tanúsítja, hogy a meghatározott szerkezeti vonal mentén feltörő viz csak igen kis korlátozott ö'vön belül keveredik, illetve jut be a felszinközeli rétegbe. A harkányfürdői gyógyvíz a hozam nagysága, annak állandósaga, valamint hőmérsékletének állandósága miatt mélységi vizzel kevert karsztvíznek tekinthető. A gyakori földrengések fiatal törések jelenlétét tanúsítják. 1958 április lo-én lo óra és 11 óra között is földrengés volt ezen a vidéken. A kutak ezen időben 3 alkalommal lo-12 percre elapadtak, majd a viz folyása újból megindult, s néhány percig a hozamuk az átlagos értéknél Bokkal magasabb volt. Harkányfürdő, Máriagyüd, Siklós, Kistapolca és Beremend nem esnek egyvonalba; ez azt igazolja, hogy a környék langyos és meleg forrásai nem helyezkednek el egy törés mentén. Ha a Harkány-Máriagyüd irányú törést tételezzük fel, amely KÉK-NYDNY-irányú,^ akkor pl. a siklósi források ettől a töréstől délre találhatók, ós ÉNY-DK irányú elrendezésűek. Mindezek azt bizonyitják, hogy itt nem egy törésről van sző, hanem egy törés rendszerrel állunk szemben. 1867-ben Than Károl

y elemezte az I.számú kut vizét. 1927-ben Emszt Kálmá

n mind a két kut vizét elemezte.19;?^-ben uj elemzések készültek. Ez eredményeket összehasonlítva megállapítható, hogy a viz kémiai összetétele az eltelt 28 év alatt lényegileg nem változott. A viz hőfoka is változatlan, vagyis napjainkig a fúráskor kapott hőmérsékletű vizet adják a kutak. A vízhozam változik, ezt főleg a csőben lerakódó aragonit befolyásolja. Az 1955-ben készült elemzés /Papp-Gaálné

/ adatait- az alábbiakban közöljük: 36