Hidrológiai tájékoztató, 1961
2. szám, augusztus - Dr. Lászlóffy Woldemár: Péch József - Dr. Lászlóffy Woldemár: Kvassay Jenő
Péch József Mérnök, a nagyhirti Vízrajzi Osztály megszervezője és haláláig főnöke, a magyar vizrajzi szolgálat világhírének megalapozója. 1829. január 4-én Nagyváradon született. Alig végezte el középiskoláit, mikor 1848-ban beállott honvédnek. Végigküzdötte a szabadságharcot, mig a szászsebesi csatában 1849. augusztus 12-én, mint tiszthelyettes megsebesült, és orosz fogságba esett. Felgyógyulása után szabadon bocsátották. 1849-től a pesti tudományegyetemen az Inatitutum Geometrico-Hydrotechnicum hallgatója volt, és 1853-ban szerzett mérnöki oklevelet. Húsz esztendei magánmérnöki működés után, amelynek során résztvett a Tarna és a Zagyva szabályozásának előmunkálataiban, a hevesmegyei tiszaszabályozó munkálatokban, a tiszai vasút kisajátítási felvételeiben, a Pesttől Bajáig terjedő dunai ártér műszaki felvételében, majd 1859-7o közt az ópálos-temesvajkóci ármentesito társulat munkálataiban,és ezt követően a Temes-Bega völgyét rendező munkálatok tervezésében, 1873-ban állami szolgálatba lépett. Szolgálatát a begacsatornai kir. mérnöki hivatalnál, Temesvárott, kezdte. Onnan rendelték 1879-ben Budapestre a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba. Az 1883.évi dunai árviz alkalmával tanusitott önfeláldozó magatartásáért, - amelynek következtében később fél lábát elvesztette, - királyi tanácsosi elmet kapott. 1886-ban megbízták az újonnan szervezett Vízrajzi Osztály vezetésével, amelyet alig egy évtized alatt európai hirü intézménnyé fejlesztett. Nevéhez fűződik a hazai vízmérce- és csapadékmérő-hálózat kiépítése, az országos vizjelző szolgálat megszervezése, a vizrajzi maf asságmérések és a medernyilvántartás megindítása, a rendszeres vízhozam-mérések bevezetése, s nem utolsó sorban számos alapvető vizrajzi kiadványunk, a Vizrajzi Évkönyv, a Napi vizjárási térkép, a Tisza hajdan és most cimü térképmű stb. meginditása. Tudományos munkásságának legfőbb eredménye a vizallág előrejelzésrő l készített, német és francia nyelven is megjelent tanulmánya, mig gyakorlati jelentőségében talán 1892-ben kiadott "Gátvédelem " cimü zsebkönyve a leginkább kiemelkedő. Dr.Lászlóffy Woldemár. Kvassay Jenő A magyar kultúrmérnökök atyja, vizügyi műszaki szolgálatunk megteremtője. Hivatásának tekintette a magyar föld hozadékának megnövelését, és már fiatalságában tervszerűen felkészült erre a hivatásra.Gépészmérnöki oklevelének megszerzése után a magyaróvári gazdasági akadémián mezőgazdasági, majd az École des Ponte et ChausBée-n,Parisban, vizimérnöki irányban egészítette ki szakismereteit, ill. tökéletesítette nyelvtudását. 25 éves korában indítja meg harcát szóval és tettel eszméi megvalósulásáért. "Bétmüvelés, tekintettel az alagcsövezésre és öntözésre " c. tanulmánya alapján megbizást kap a kultúrmérnöki intézmény felállítását célzó emlékirat megszerkesztésére, majd 1879-ben a szolgálat megszervezésére. Ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia a Fáy-dijjal jutalmazza kétkötetes "Mezőgazdasági vlzn'ütan H-át, "a magyar kultúrmérnökök bibliáját". A kultúrmérnökök munkájának átütő sikere a szolgálat gyors kiterebélyesedését biztosítja. Része van ebj>en a vizmesteri intézmény, ill. iskola megteremtésének /1879/, a halászati felügyelőség megszervezésének /1884/, és a vízjogi törvény megalkotásának /1885/, amelynek részben szerzője volt. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a mezőgazdaság fellendüléséhez a talajjavításon kivül jó közlekedés is kell,leforditja De Lagréné 3-kötetes "Hajózás a szárazföldi vizeken " c.müvet /1885/, majd megirja a "Csekélyesésü folyók szabályozása " c. könyvét /1888/. Kzekután érthető,hogy a kormány Kvassayra bizza az újonnan felállított földmüvelésügyi minisztériumban összefogott viziügyek irányitását /1889/,aki a közegészségügyi mérnöki szolgálat megszervezésével teszi teljessé müvét. A Magyar Mérnök és Építész Egylet 1911-ben tiszteleti tagjává választja. Ekkor már európai hirü szaktekintély, aki hirlapi cikkeivel, magyar, német ős franci3 nyelvű müveivel, a világkereskedelem vérkeringésébe való bekapcsolódásunk lelkes harcosaként küzd a nemzetközi dunai viziut és a hozzákapcsolódó hazai viziut hálózat kiépítéséért. Ezért a munkásságáért kapta 1918-ban az Akadémia Wahrmann-diját. 1919-ben vált meg a vizügyi szolgálattól, amelynek megszervezésétől kezdve 4o éven át állott irányitóan az élen, mint a magyar vízgazdálkodási politika megalapozója.Visszavonulását rövidesen követte halála. Dr.Lászlóffy Woldemár. 4
