Hidrológiai tájékoztató, 1961

3. szám, december - Rabovszky József: A dunaújvárosi vízmű építésének és üzemelésének kérdései

víztorony hosszú hónapokig üresen állt. Ezalatt az időszak alatt a vízműnek a legpontosabb munkával kellett a tartalék nélküli berendezéseket üzemben tartani, hogy a kiesések a legkisebb mértékre szoruljanak viasza.Ideiglenes mederkutakkal próbáltuk a csáposkutak vizét mennyiségileg növelni, majd a kutak felújításával próbálkoztunk, de mindez csak átmenetileg mutatott eredményt. Amikór 1958-ban elkészült a III. sz. csáposkut, ez csak az időközben kiesett csőkutak, mederkutak pótlását jelentette, vagyis 1953 óta a vizmü napi átlagos 11.000 m3 teljesitménye nem emelkedett. 1960-ban az állandó vizhiány pótlására a Városi Tanács elhatározta az ivóvizkérdés végleges rendezését. Ezért a MÉLYKPTERV ujabb tanulmánytervet készített, amelyben feldolgozta az eddig Dunaújvárossal kapcsolatban végzett tervezési munkák összes eredményeit, ée ezek alapján, mint egyedüli gazdaságoa megoldaat: a felszíni ivóvizmü létesítését javasolta. A város előtt álló óriási fejlesztési lehetőségek alapján 1965-ben már átlagosan 22.000 m3/nap, végső fejlesztésben /kb. 15-20 év múlva/ 37.000 m3/nap vizigénnyel kell számolni. Ezeket az igenyeket a város körzetében mélységi vizekkel kielégíteni nem lehet. Ez az 19b0-as tanulmányterv lesz az alapja ,a város vegleges Ivóvizmüvének. A tervben javasoltakkal az összes érdekeltek egyetértettek, de sajnos, csak az 1964-65 évben nyilik majd mód az építkezési munkálatokra,mivel gazdasági lehetőség csak ekkorra lesz biztositható. Addig a vízműnek további ideiglenes létesítmények segítségével kell megbirkóznia az egyre növekvő ivóvizigényekkel.Ezek során 1961-ben már elkészült ugyancsak a Szalki szigeten 6 db. ujabb mederkut, amelyek majd mintegy 2.000 m3/napi vizmennyiaéggel emelik a jelenlegi 11.000 m3-es napi vízszolgáltatást,1962-ben a Dunai Vasmüvön belül várható egy ideiglenes gyorsszürő berendezés felszerelése,amely a gyári ipari vizet megtisztítva ujabb 2000 m3/nap vizmenynyiséget jelent. Ezekkel az.ideiglenes berendezésekkel remélhető, hogy Dunaujváros vízellátása az átmeneti időszakban ha nem is teljesen kielégített, de a jelenleginél nem lesz roszazabb. A vizmü 10 éves történetének rövid áttekintése után a meglevő müvekkel kapcsolatos üzemi tapasztalatainkat foglaljuk össze. Mint a vizmü történetének áttekintésekor ia feltűnt, a legfőbb nehézséget az adta, hogy a vízmű fejlesztése sohasem tartott lépést a várossal. Közrejátszott ebben az a körülmény is, hogy tervezőink először foglalkoztak szocialista város tervezésével és a legutóbbi tervezéstol /1960/ eltekintve a többinél mindig már meglévő müvekkel hasonlítottak össze ezt az uj várost, ami rendszerint oly eredményekre vezetett, hogy a valóság és a tényleges fejlődés felborította az eredeti elképzeléseket. így pl. a vízigények felmérésekor 1951-ben még 140 l/nap/fő fogyasztást azámitottak, ezt később 150 literre emelték lakosonként. A tényleges igények ezt mindig jóval meghaladták. Annak ellenére, hogy a vízigények évek óta nincsenek kielégítve, tehát tulajdonképen korlátozott vizfelhasználásaal állunk szemben, mégis a tényszámok azt mutatják, hogy Dunaújvárosban a vízfelhasználás! norma 200-220 l/nap/fő között mozog. Ha számításba vesszük, hogy egyszer megfelelő vízellátás esetén a korlátozás megszűnik, továbbá a város gázzal még el nem látott területein később fokozott melegvizszolgaltatás lesz, végül a még falusias jellegű óvárosi ivóvízellátás is egyszer korszerűsödik, mindezek figyelembevételével tervezésre minimum 220 literes normával kell számolni. Sokan ellenzik ennek a nagy fogyasztási indexnek az alkalmazását. Számos esetben a vízpazarlás kerül szóba,amikor a dunaújvárosi magasabb fajlagos fogyasztási értékről beszélünk, és ez sokszor elnyomja a város szocialista jellegéből fakadó tenyezők hatását. Igaz, hogy a vizpazarlás mértéke sem kicsiny, de ez visszavezethető a hazai rossz szerelvényekre, amelyek megjavítása az elsődleges feladat, a csak utána beszélhetünk a vízfogyasztási normák csökkentéséről. De külön ki kell hangsúlyozni, hogy a fajlagos vízfelhasználás itt még megjavított szerelvények esetén sem esne túlságos mértékben vissza. Figyelembe kell venni, hogy Dunaújvárosban valamennyi lakás fürdőszobával készült, a hatalmas gyártelepen a munkások szociális ellátását korszerű fürdőkkel oldották meg, az itt telepitett ipar melegüzemü és piszkos jellegű, a lakótelepetéa a gyárat óriási locsolandó parkterület veszi körül, mindez azt eredményezi, hogy Dunaújvárosban nem megfelelők a más városokból összegyűjtött tapasztalatok, itt uj, a helyszínen összegyűjtött adatokból megállapított normákra van szükség. A tervezéssel kapcsolatban meg egyet tapasztaltunk és ez különösen a folyómenti vízmüvekkel kapcsolatban máshol is felhasználható.Korábban egy víztermelő telep teljesitőképesaégének megállapítása ugy történt, hogy az átlagos vízigényeket kis tartalékkal megnövelve, az atlagos víztermelő képesseget nagyjából ezzel megegyezőnek tervezték.Láttuk azonban azt,hogy ez a mód nem egészen megfelelő es többször éppen emiatt állt elő Dunaújvárosban vizhiány. A Duna vízállása és hőmérsekletváltozása ugyanis nagy hatással van mind a meder-, mind pedig a csőkutakra és különösképen a csáposkutakra. Tapasztalataink ezerint az ingadozás az átlagos vizadóképesaéghez képest + és - értelemben 22 %-ot is kitesz, ugyanakkor a vízigények változása csak +- 10 %. Ebből az következik, hogy téli alacsony Duna vízállásnál és fagypont körüli hőmérsékleten 12 % vizhiány adódik abban az esetben, ha a víztermelés és vízigény átlagait megegyezőnek tervezték. Véleményünk szerint helyesebb lenne folyómenti vízmüveknél a vizadóképességet ugy megállapítani, hogy a minimális víztermelés az átlagos vízigényt elégítse ki. A kitermelt viz minőségével kapcsolatban olyan tapasztalatokra tettünk szert, amelyek 10 év előtt felhasználva sok gondtól mentesítették volna a vállalatot. A dunaújvárosi ivóvíz bakteriológiailag többnyire teljesen megfelelő, de biztonsági okokból egyedüli kezelésként mégis m3-ként 0,7-1,0 gr klórt adagolnak. Kémiai szempontból nem ennyire kedvező a helyzet. A viz a szalki szigeti kutaknál kb. 0,30 mg/l mangánt és 0,05 mg/l vasat tartalmaz. Ez a mennyiség a fogyasztókhoz nem jut el teljes egészében, mert a 2000 m3-es tároló medencében a klórozás hatásara nagyrésze kicsapódik. így a fogyasztók nem érzik a viz eme kellemetlen hatását, az üzemelés szempontjából azonban a vas ea a mangán jelenléte annál kellemetlenebb. A tároló medencét, valamint a fogyasztási célokat nem szolgáló két főnyomócsövet, amelyek a szalki szigetről a'tárolóba viszik a vizet, a vas és mangán jelenléte miatt negyedévenként erős mosatasnak kell alávetni. Ilyenkor a főnyomócsövekben mintegy 2-3 cm, a tárolómedencékben 50-60 cm leülepedett szennyeződés kerül eltávolításra. Ez a gyakori mosatás amiatt, mi8